Veszprém

 

Budapest, 100 néző. Vezette: Vida, Hervay, Válé.

Kaszások: Takács D. 9/3, Tóth 4/3, Sebők 10/3, Van der Meer 6, Mondzinger 15/3. Csere: Kopasz 2, Krasznai 4, Lakosa 12/6, Reiter 4, Petrucsik. Vezetőedző: Nagy Bálint.

Veszprém: Vertetics 8, Novák, Kámán 7, Körtélyesi 20/3, Takács 15/3. Csere: Simon 18/3, Sipos 9/3, Kálló 2, Oltárczy, Kováts. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Vehemensen kezdték a negyeddöntő második felvonását a múlt heti nyitányon előnybe került vendégek, több dobóhelyzetet alakítottak ki és „gólokkal” sem maradtak adósak (0-6). Noha a hazaiak először a negyedik percben voltak eredményesek, – mint utóbb kiderült – jobb napot fogtak ki, mint a megyeszékhelyünkön rendezett „odavágón”, igaz, a mieink eladott labdákkal, míg a sípmesterek megítélt személyi hibák sokaságával jártak a kedvükben (4-6). Az idén páratlan Körtélyesi Gergely megint elemében volt, tökéletesen célzott, az ötödik minutumban a kilencedik pontjánál járt, de Nagy-mester alakulata ezúttal nemes ellenfélnek bizonyult, szó sem volt súlycsoportbeli különbségről (12-15). Nem lehetett fél vállról venni Mondzinger Márkékat, akik büntetőkkel folytatták a felzárkózást. A negyed végén Simon László többször is megvillant, elől és hátul is szorgoskodott, ám a megnyugtató előny (15-24) hamarosan elillant. Elpuskázott lehetőségekkel folytatódott a derbi, az energikus fővárosiak nem adták fel a küzdelmet: mind közelebb férkőztek a nyugati-elsőhöz (21-25). Továbbra sem volt tökéletes a bakonyiak irányzéka, de mert a lepattanó-szedésben látványosan feljavultak, ez nem igazán látszódott meg a „termésen”. Mindkét csapat szigorított a védekezésén, ezzel is magyarázható, hogy kevesebb kosár hullt, mint az előző játékrészben. Takács András közben folytatta hetek óta tartó szárnyalását, ráadásul jó pár gyűrűről „lecsorgó” labdát is lekapott és az asszisztokkal sem maradt adós. Mikor Körtélyesi büntetőivel először lett tíz pont a felek közötti differencia (23-33), az óbudaiak időt kértek, mert félő volt, hogy a jól összedolgozó veszprémiek ellen végleg elúszik a hajójuk. A trénerük azonban rendet tett a fejekben, olyannyira, hogy a nagyszünetben csak egy pont volt a lemaradásuk – ismét megnehezítették Sipos Ádámék dolgát (35-36). Persze az igazsághoz tartozik, hogy akkortájt az egyetemisták kulcsemberei a kispadon ültek.

Fordulást követően Vertetics Ádámék visszatértek a pályára, s visszaállt az együtteseket elválasztó ötpontos különbség (35-40). Ezután felváltva találtak be a műhelyek, az adok-kapokban nem változtak a lényegi dolgok (41-46). A veszprémieknek figyelni kellett, mivel a vetélytárs tartotta velük a lépést. Ebben a periódusban jobban lebegett a siker a mieink szeme előtt, mintha kezdték volna felőrölni a Kaszások ellenállását (43-53). Viszont megnyugodni eztán sem szabadott, a másik oldal ugyanis a következő szakaszban nagyobb energiát tett a hátsó sorába (50-56). Kámán Tamásék a „határon”, tízpontos vezetésnél nem tudták feljebb tornászni az eltérést, lévén, próbálkozásaiknál néha elállítódott a célkereszt, s a labdákat bőkezűen játszották át a budapestieknek (az eladott labdák száma tizenkilenc, illetve huszonegy volt a lefújásig). Nyolcpontos vendégelőnnyel indult a záró felvonás, ám a privilégium kisvártatva csökkent, a Mérész-tanítványok akkor nem a legjobb ritmusban serénykedtek (54-58). Nem ment Novák Patrikéknak, újra nyílt lett az összecsapás és vele a továbbjutás kérdése (59-62). Szerencse, hogy az univerzális Simon az egyik legjobb meccsét vívta HOYA-mezben, az egypontosai aranyat – helyesebben négy közé jutást – értek, ám az 59-65-höz Takács triplája is nagyon kellett. Öt perccel a vége előtt 61-69-et jelzett az eredményjelző-tábla, ebben az időszakban főként Körtélyesi és Simon tolta a társaságunk szekerét. Mikor a végső dudaszó előtt két perccel Vertetics beszórt egy duplát, már sejthető volt, hogy meglesz, amiért felutaztak (64-73). A hazaiak a hajrában hiába tüzeltek távolról, egyrészt: dobásaik általában célt tévesztettek, másrészt: a végén csak egy csapat volt a pályán.

Mérész Csaba: Nem ez volt a szezonbeli legjobb fellépésünk, a srácok nem úgy pörögtek, ahogy kellett volna, s nem is koncentráltak eléggé. Ezzel együtt megérdemelten nyertünk. Most három hét szünetünk lesz, aztán egy pokoli nehéz elődöntő vár ránk – a Békési SzSK-t kettő-nulla arányban felülmúló – Oroszlányi SE Lionssal szemben. 

 

Fotó: foto24.hu