Veszprém

 

 

Ez az egyik kedvenc képem. Oroszországban készült, ahová nagyon nem akartam elmenni. Karácsony előtt, december 20-án indultunk, a meccs 21-én volt, vissza pedig a szülinapomon, 22-én utaztunk. Amikor Moszkvába értünk, olyan hatalmas köd, hóesés és szél volt, hogy nem is láttuk, ahogyan szállunk le, hanem egyszer csak megéreztük a landolást. A helyiek nem jöttek ki elénk, így taxikkal mentünk a szállásra. Valójában a 20 centis hóban a lepukkadt Dáciák virsligumikkal vittek minket a hotelbe – konkrétan totál para volt az egész. A hotelben szétfagytunk, még a nehezen megszerzett olajradiátorok bevetése után is. Végül az egyik legemlékezetesebb utam volt a csapattársak és a hangulat miatt. 

Zell am See Kaprunban. Itt él a barátom (hamarosan költözik vissza) ez a kedvenc helyem, többször kilátogatok hozzá, most nyárra is tervezem. 

A családommal tervezem a nyaralást, illetve majd a barátokkal is lazulok egy kicsit. Emellett a formámat is tartani szeretném, úgyhogy lesz torna is. 

Igen, szerencsére ez a szezonom viszonylag sérülésmentes volt, de így is hagytam ki meccset a hátam miatt, ami most viszonylag jó állapotban van, ezért ezt a tornával fenn is akarom tartani. 

Gyerekkoromban nagyon sokat lógtunk együtt a haverokkal. Vagy a focipályán, vagy a kosárpályán voltunk. A foci jobban is tetszett volna, de a sok kinti játék során gyakran begyulladt a fülem, így a terembe mentem inkább. Kb. 7 évesen kezdtem. 

Talán, hogy hamarabb rádöbbenhettem volna, hogy leginkább magamra számíthatok. Ezt már jó lett volna úgy 17 évesen is tudni.

Akkor Michael Jordan volt a favorit nálam is, mint sokaknál, a magyar kosarasok közül pedig Csicsára (Németh István – a szerk.) néztem fel nagyon, akivel aztán később válogatott csapattársak is lettünk. 

Azt, hogy higgyenek magukban – ha tényleg el akarják érni, hogy kosarasok legyenek, akkor higgyenek magukban és meg tudják csinálni!

3 éve jöttem el az A-csoportból, legfőképp azért, hogy több időm legyen magamra és a családomra. Állatokkal foglalkozom, főként kutyákkal – imádom a kutyáimat! Szép nagy telkem van, mindig akad tennivaló, élvezem az életet. Korán kelek, ellátom az állatokat, játszok Mátéval mielőtt elindul az oviba, utána pihenek, teszek-veszek a ház körül, aztán megyek az edzésre, ahonnan aztán este érek haza. 

Csabi miatt (Mérész Csaba a csapat vezetőedzője – a szerk.). Csabival voltunk csapattársak, amikor én 15,5 éves voltam, így nagyon különleges kapcsolat a miénk. Inkább barátként, mint edzőként tekintek rá, amiből van is időnként konfliktus, de ezzel együtt sehol sem játszanék szívesebben, mint itt. Sőt, csakis itt! 

Igen, van a volt csapattársaimmal van egy közös csoportunk, ahol naponta kommunikálunk, így valójában képben vagyok az aktuális helyzettel. 

Eszteré (Körte párja – a szerk.), Vityáé (Kováts Viktor technikai vezető a csapatnál – a szerk), a barátomé, Tvordy Gáboré, Hérics Balázsé, Kovács Dánielé, illetve persze Csabié. 

Nem vagyok babonás, viszont minden meccs előtt meg szoktam köszönni, hogy itt lehetek, hálát adok a családomért, azért hogy játszhatok és kérem a támogatást, hogy nyerjünk, hogy jó meccset játszunk. Ezután pedig csak a feladatra koncentrálok. 

Amikor Simi visszajött (Simon László sérülés miatt több hónapot kihagyni kényszerült a szezonban – a szerk). 

Nagyon örülök, hogy egyre többen járnak, és van már egy igazi szurkolótábor, akik általában minden hazai meccsünkön ott vannak és biztatnak minket, sokat jelent ez nekünk. Van egy kisfiam, és tudom, hogy mennyit jelent a gyerekeknek, ha látják a srácokat, ahogy felugranak, dobnak, zsákolnak. Hatalmas motiváció ez a kicsiknek, úgyhogy én azt is nagyon szeretem, hogy ilyen sok gyerek van a meccseken. 

Schéda Martint

Készült 2018. május 10.