Veszprém

 

Veszprém, 250 néző. Vezette: Horváth, Török, Németh.

Veszprém: Vertetics 22/3, Puszta 20/9, Kováts 3/3, Sipos, Szabó 24. Csere: Nagy 6, Fekete 8, Novák, Gáll, Szeifert 1. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Eger: Máté 10/6, Klepej 4, Csabák 4, Nemes 6/6, Varga 6. Csere: Kis 3/3, Pongrácz 4/3, Tóth 27/15, Jakab 8/6, Frey. Vezetőedző: Váczi Péter.

A hazaiak kedvező helyzetből várhatták a visszavágót, lévén, a múlt héten idegenben is nyertek (71-79). Ugyanakkor óvatosságra intette őket, hogy Gáll Dominik fájó bokával vállalta a játékot, Oltárczy Máté térdsérülése nem jött rendbe, az irányító éppúgy civilben figyelte a melegítő társait, mint Blaskovits Balázs, akinek az egyik hétközi tréningen törött el a singcsontja (a begipszelt kezű tehetségnek ilyenformán befejeződött a szezon). Aztán a napokban Kámán Tamásnak is meghúzódott az Achilles-ina. Mint utóbb kiderült, az egyetemisták mindvégig nélkülözték korábbi válogatott csapatkapitányukat.

Sok hibával indult az összecsapás, a csapatok futószalagon „gyártották a baklövéseket”, a játékelemek zöméből percek alatt rontottak. Ennek okán hektikus volt a – kevés néző miatt némiképp hangulattalan – csata: hol a veszprémiek, hol az egriek vezettek (4-5, 10-5, 11-12). Az ismét főként távolról próbálkozó főiskolások megérezték, hogy a találkozón lehet keresnivalójuk, hiszen a mieink a pompás megoldások után hajmeresztő bakikat vétettek (15-15). A jó napot kifogott Vertetics Ádámot a második negyedben is csak elvétve tudták szabályos eszközökkel megállítani, szerencsére a karmesternek nem remegett meg a keze a büntetődobásoknál (31-27). Csakhogy az előny nem akart hízni, mert a Heves-megyeiek akkortájt jó százalékkal dobták a hárompontosokat, így idővel megint átvették a vezetést (31-33). Nem találták a helyüket a hazaiak, a ritmusra is ritkán leltek rá, bosszankodtak is a nézők a rossz passzok láttán (35-35). Az első félidőben kiváltképp Vertetics produkcióját lehetett kiemelni, a többiek messze kerültek a legjobb formájuktól, hiányzott a kispadon üldögélő Kámán is. A vezéregyéniség – és a pontjai – megnyugtatták volna az önbizalomhiánnyal küzdő társakat, akik kétpontos előnnyel vonultak nagyszünetre (37-35).

Fordulás után ötpontos lett a különbség, ám csak rövid időre, mert a „keleti-nyolcadik” Tóth Zoltán tripláival sokadszorra fordított (42-44). Mivel a vendéglátókból hiányzott a harci tűz, a szurkolók ébresztőt kiabáltak, igaz, biztatásuk csupán arra volt elég, hogy a helyi kedvencek pillanatokra visszavegyék a vezetést (48-46, 48-49). Időnként úgy tűnt, mintha a „nyugati-ötödik” már a párharc végét várná, tettek-vettek ugyan, ám képtelenek voltak átlendülni a holtponton. A záró felvonás kimaradt helyzetekkel folytatódott, nem volt éppenséggel baj, hogy az addig „one man show”-t előadó Tóth a vendégpadról figyelte a történéseket. A hazaiak 62-59-re „elhúztak”, de csak percekig voltak előnyben (62-64). Ezután végre úgy tüsténkedtek Puszta Dávidék, ahogy azt a nagyérdemű előzetesen várta. A mérkőzés hátralévő részében sikerült a hívek kedvében járni, így nem forgott veszélyben a továbbjutás (73-67). Meg is jött a drukkerek hangja, akik segítségével a hajrában megnyugtató lett a gárdák közötti differencia.

Szabó Tiborék a rájátszás jövő héten kezdődő, második körében a Falco KC Szombathely II.-vel mérik össze az erejüket, a vasiak a másik ágon – összesítésben – a Tiszaújvárosi Termálfürdő Phoenix KK-t múlták felül (167-152).

Mérész Csaba: Nyögvenyelős győzelmet arattunk, ám nehéz volt úgy motiválni a srácokat, hogy a lényeges kérdések hovatovább Egerben eldőltek. Támadásban és védekezésben is követtünk el buta hibákat, mégis megérdemelt a sikerünk.

 

Fotó: veol