Naptár

Betöltése

    Ezt nem lehet megunni

    2019. Február 23.
    1 hónapja
     
    Megszilárdította pozícióját az NB I/B Piros-csoport tabellájának élén a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém, kosárlabdázóink egy viszonylag szoros és kiegyenlített első félidő után ellentmondást nem tűrően viaskodtak, így hovatovább könnyedén őrizték meg a szezonbeli veretlenségüket.

    Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–MEAFC-Miskolc 111-76 (28-24, 25-16, 38-21, 20-15)

    Veszprém, 400 néző. Vezette: Tóth, Hervay, Kruk.

    Veszprém: Szabó 17/3, Madár 16/12, Pavlovic 21, Kovács 15/3, Völgyi 13. Csere: Körtélyesi 7/3, Szűcs 5/3, Kerkai 5/3, Helmeczi 2, Lógár 6, Schmitz 2, Simon 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

    Miskolc: Tóth 4/3, Takács 13/9, Szanyi 8/6, Lippai 29, Béres 4. Csere: Orliczki Mátyás 3/3, Orliczki B. 8, Gonda 6/6, Kopasz, Orliczki Márton 1, Szőke, Hartman. Vezetőedző: Drahos Gábor.

    Még útjára sem indult a labda, de a Vetési gimnázium közönségének már volt mit ünnepelni: a szpíker felkonferálását követően nagy taps köszöntötte a – múlt héten Győrben rendezett – dr. Hepp Ferenc-emlékkupa idei győztesét. A Rába-partján néha gálaelőadást tartott mieink a mérkőzés elején nem igazolták, hogy miért állnak a liga első helyén, a találataikra rendre válaszolt az ellenfél, mi több, kisvártatva a vezetést is megszerezte (4-7). Mivel a kosarak egymásutánban hullottak, Mérész-mester hat–kilencnél időt kért: megpróbálta az övéit figyelmesebb produkcióra ösztökélni, mert kiváltképp a hátsó alakzatuk nem volt az igazi. Az intelmei csak később realizálódtak, ugyanis a tízedik helyezett nem volt hajlandó feltenni a kezét, kihasználták, hogy a helyi kedvencek gondolatai másutt jártak (12-16). Az ősszel Miskolcon is nyert hazaiaknak a harcos Völgyi Marcell közeli dobásával sikerült egyenlíteni, majd Kovács Ádám jó büntetőivel az előnyt is visszavették (18-16). A negyed végén is sok volt a technikai hiba, kiváltképp az egyetemisták gyengébb teljesítménye rányomta bélyegét a színvonalra (21-22). A folytatásban aztán Madár Andrásék is megmutatták, hogy tudnak távolról pontosan célozni, a feltámadásuk nyomban az eredményjelző-táblán is visszaköszönt (36-27). Ám hiába léptek rá a képzeletbeli gázpedálra, az észak-magyarországiak igyekeztek egyenrangú riválisok maradni, a soraikban főként Lippai Szabolcs volt veszélyes (37-32). Noha mindkét térfélen estek szép „gólok”, az irányítást átvett veszprémiek távol voltak a kisalföldi formájuktól, a „kormányzásuk” dacára csak takaréklángon égtek. Ezzel együtt aggodalomra nem volt ok, a vetélytárs nem állította őket megoldhatatlan feladat elé, ha úgy tetszik: belefértek a kimaradt dobások (41-36). Mivel a publikum is simább összecsapásra számított, Nebojsa Pavlovicék idővel a sarokba hajították az addigi halványabb műsorukat, s elkezdték a labdát jól és pontosan járatni (46-36). A hazai pályájuk megvédéséhez ez is elég volt, mert a tűz még mindig hiányzott a kelléktárukból: a védelmük nem volt kellően agresszív (…alig fújtak rájuk személyi hibát), ráadásul az első félidőben több támadólepattanót szedtek, mint védőt (50-40).

    A fordulás után Lippai „felíratta” a húszadik pontját, de a bakonyiak erre két duplával és egy triplával feleltek (60-44). Immáron látszódott, hogy Szabó Péterék mit akarnak színpadra vinni, érződött, hogy az öltözőben összekapták magukat és összerakták a kosárlabdájukat. Jó volt látni, hogy kizárólag a győzelem lebegett a szemük előtt, ilyenformán tekintélyes különbségre tettek szert (70-50). Különösen Pavlovicra nem lehetett panasz, az idén pompás alakításokkal szolgáló légiós vezére volt az övéinek, oroszlánrésze volt abban, hogy a Drahos-legénységnek minél kisebb játéktere lett. A listavezető támadásban és védekezésben is feljavult (…a híveik sok energiát adtak nekik), mivel gördülékenyen haladtak előre, megtörték Takács Dánieléket (77-52). Felszívták magukat és magas szinten viteleztek ki, az agresszivitásuknak és a stabilitásuknak köszönhetően egy pillanatra sem engedték át a másik oldalnak az események felügyeletét (83-56). A bajnoki ezen periódusától elfogytak a kérdőjelek, bár a lendületben lévő hazaiak eztán sem rokkantak bele az akaratba, egyszerűen kemény diót jelentettek az ellennek; a gépezetükben mindenkinek megvolt a szerepe. Ekkortájt szinte minden összejött nekik – olajozottan működtek az attakjaik –, ezért a nézők gyakran tapsoltak a közönségszórakoztató, néha szemet gyönyörködtető játékuknak. Miután a ritmusra lelt és a csatára becsülettel felkészült Madárék „szétszedték” az elfáradt miskolciakat, a záró felvonás a harmincpontos vezetésükről indult (91-61). A vendégek is tisztában voltak azzal, hogy ezen az esten nem lehet keresnivalójuk a királynék városában, de ha szabad ilyet mondani: szépen kapituláltak (99-67). Körtélyesi büntetője jelentette a századik pontot. Mérész-edző a párharc hátralévő részében a csereembereinek adott szerepet, akik a megnyugtató előny birtokában tetszetős kombinációkat szőttek, a MEAFC-nak nem volt esélye közelebb lopódzni (105-67). A hajrában negyven pont is volt az eltérés, emiatt a derbi kicsit leült, a szépség, a magas nívójú vetélkedés helyett inkább a küzdelem dominált. Persze az erődemonstrációt tartott Hoya-mezesek így is a játék minden elemében felülmúlták a miskolciakat.

    Mérész Csaba: Gratulálok a srácoknak a zsinórban megszerzett húszadik bajnoki győzelmükhöz. Boldogok vagyunk, miközben tudjuk, hogy a jövő héten csak jobb játékkal nyerhetünk a törökbálintiak és az oroszlányiak otthonában.

    Drahos Gábor: Jó volt látni, hogy a fiatal, még tanulófázisban lévő gárdám az első félidőben követte az előre megbeszélt stratégiát, akkor a bombaerős veszprémiek katlanjában sakk-matt helyzeteket is tudtunk kialakítani. Az éllovast csak közös védekezéssel és hideg fejjel szoríthattuk volna meg, ma viszont ez a két tényező hiányzott belőlünk.
     
    Fotó: foto24.hu

    Webáruház

    Mezek, szurkolói termékek, Spalding termékek

    Tovább a webáruházba

    Kiemelt Támogatóink

    Kövess minket