Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Boros, Kulcsár, Hernicz.

Veszprém: Helmeczi 3/3, Cook 9, Lógár 11, Kovács S. 16, Körtélyesi 25/9. Csere: Pável 9/3, Schéda 6/6, Bagó 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Bonyhád: Somogyfoki P. 14/6, Jilling 4, Gébert, Baki 14, Somogyfoki Sz. 6. Csere: Gombos 10/3, Fetzer, Kovács B. 4, Fazekas 4, Pechár. Vezetőedző: Morgen Frigyes.

A Vasas Akadémia elleni múlt heti, vereséget hozott bajnokin két sportszerűtlen hibát kapott, kiállított és ennek okán egy mérkőzésre eltiltott Hegedűs Gergelyre nem számíthattak a hazaiak, ám a másik magas kulcsemberük, Körtélyesi Gergely betegen is vállalta az „előadást”. Mint utóbb kiderült: ez nem érződött a teljesítményén, úgy ért el harminchatos értékindexet, hogy a pontjai mellett tíz lepattanót, illetve öt szerzett labdát és öt gólpasszt is felíratott a neve mögé. A párharcot blokkok, szerelések és kimaradt helyzetek vezették fel, a bakikkal és kapkodásokkal tarkított szakaszból a vendégek jöttek ki jobban (0-4). A mieink elképzelései csak lassan valósultak meg, ugyanis az ellenfél eleinte komolyabb ellenállást tanúsított: nem is működött flottul a HOYA-gépezet (6-6). Az volt a szerencse, hogy a másik oldal sem brillírozott, a labdák kiszédültek a gyűrűből, főként az elől és hátul is remekelt Körtélyesi állt a serege élére (11-8). Aztán az egyetemisták – ha nem is hétmérföldes léptekkel, de – az erőcsatár vezérletével kezdtek elszakadni a riválistól, miközben a védekezés mind hatékonyabban szuperált: vele együtt egyre többet rontottak Jilling Lászlóék (…a csata során az ex-veszprémi spíler a mezőnyből nem is talált be; 19-11). Ryan Cook pompás betörésével, majd labdalopásával folytatódott a nem túl magas színvonalú összecsapás, Körtélyesi pedig ott folytatta, ahol az első negyedben abbahagyta (23-12). Jelentős fordulópont akkor következett be, mikor a Tolna-megyeiek elkezdtek keménykedni. A veszprémiek nem vették fel az eléjük dobott kesztyűt, ehelyett „kizökkentek az addigi komfortzónájukból”: sebességet váltottak és kellően felpaprikázva belelendültek (30-16). Közben több felállást is kipróbáltak, az előnyüket azonban nem tékozolták el, sőt, a dobóformájukat sikerült feljebb tornázni (36-19). Miként Lógár Bencéék, a vetélkedés is pergőbb, pattogósabb lett, a nagyszünet előtt húsz pontra hízott a feleket elválasztó különbség (44-24).

A bakonyiak a fordulást követően gond nélkül tartották ezt a differenciát, vagyis a vetélytárs sehogy sem tudta izgalmassá tenni a viadalt (48-28). Sajnos Gébert Attiláék viselkedése továbbra sem tűnt túlzottan szimpatikusnak, az volt a kívülálló érzése, hogy provokálni akarják a vendéglátókat, akik helyesen „átnéztek rajtuk”, a kettes-hármas poszton bevethető kosarasuk kipontozódását például nagy tapssal jutalmazta a közönség. Érezhető volt, hogy az előző fordulóbeli fiaskó, a megszakadt veretlenségi sorozatuk után Kovács Somáék nem óhajtanak csalódást okozni, ha időnként is, de visszatértek a helyes útra (54-28). Magabiztosan mind gyakrabban valósították meg a céljaikat: nagyszerű védőmunkával megfojtották a bonyhádiak játékát, igaz, ha úgy alakult a helyzet, megnyugtató lett az eltérés, akkor nem mindig szakadtak bele az igyekezetbe és visszavettek a tempóból (…ehhez legyen elég annyi, hogy a megmérettetésen összesen huszonhárom labdát adtak el – persze az ellen még ennél is néggyel többet). Az összképbe mindazonáltal ez is belefért, mert a Morgen-tanítványok nem késztették őket nagyobb erőbedobásra (56-39). A lényeges dolgok a záró felvonás előtt eldőltek, ezzel együtt az évadban idegenben még nyeretlen bonyhádiak próbáltak kellemetlenkedni (62-47), ám a lefújásig hússzal több lepattanót gyűjtött Cookéknak volt tartásuk, nem engedték, hogy ennél jobban vérszemet kapjanak: a rosszabb periódusokat rendre jók követték (68-47). A riadókat ilyenkor általában Körtélyesi fújta, de az igazsághoz tartozik, hogy ekkortájt már nem volt olyan szigorú a védekezésük és meggyőző a produkciójuk. A helyi kedvencek az utolsó percekben még próbáltak a sportbarátok kedvében járni, a végén Bagó László is bevágott egy szép triplát (75-52). Egy szó, mint száz, a találkozó egészén „átjött” a gárdák közötti tudásbeli különbség, a drukkerek elégedetten indulhattak haza.

…Ahol egy újabb jó hír várta őket: Oroszlányi SE Lions–Vasas Akadémia 88-89.

Mérész Csaba: Köszönöm a srácoknak, hogy ilyen összeállításban, kisebb-nagyobb betegségektől sújtva is diadalmaskodtak. Úgy vélem, igazi csapatként küzdöttünk.

 

Fotó: foto24.hu