Veszprém

 

Mindent egybevetve: a Miskolci EAFC nem érdemtelenül jutott vezetéshez a fináléba jutásért vívott találkozósorozat nyitó fellépésén, és ilyenformán roppant nehéz helyzetbe hozták a pályaelőnyüket kihasználni nem tudó mieinket (72-79). Bár a másodosztályú bajnokságban mindkét csapatnak éremre fáj a foga, a hazaiak nem voltak oly’ élesek a Vetési gimnáziumban, mint korábban, ráadásul a jó ritmusban, dinamikusan támadott észak-magyarországiak az elején alig rontottak dobást. Később is szervezetten, taktikusan pattogtattak, miközben a kintről hasztalan próbálkozott bakonyiak ötlettelennek bizonyultak. Sokáig nem is tudtak felpörögni, csökkenteni a hátrányukon, a fürgébb és motiváltabbnak tűnt vetélytársban pedig ott volt az a plusz, ami a sikerhez kell. A veszprémiek rég’ „mentek” ennyi hibával, a harmadik negyedben például három jó mezőnykísérletük volt. Mikor már sokan elkönyvelték a hajó elúszását, jött a fordulat: a kipontozódott Körtélyesi Gergelyt elveszítő HOYA-mezeseket az áhított harci szellem átsegítette a holtponton. Agresszívebbek és összeszedettebbek lettek, a hajrá nyílt és szenvedélyes lett, ám a feladatokat egymás között jobban elosztott, összességében remekül helytállt vendégek átvészelték a számukra kritikus időszakot.

– Az első derbin figyelmetlenek és fegyelmezetlenek voltunk, nem a megbeszéltek szerint játszottunk, most ugyanakkor javítani szeretnénk – mondta Mérész Csaba vezetőedző. Otthon a vártnál gyengébben teljesítettünk – kiváltképp csapatszinten –, sajnos egy-két kulcsemberünk rossz napot fogott ki. A riválisunk komoly meglepetéssel nem szolgált, azt ugyanis tudtuk róluk, hogy az egy-egyeket és a kettő-kettőket jól csinálják. A váratlan inkább az volt, hogy görcsösek és idegesek voltunk, rosszul támadtunk, a büntetőket hetvenhárom, a közelieket negyvenhét, míg a triplákat huszonegy százalékkal dobtuk. A mezőnymutatónk a negyven százalékot sem érte el, s akkor még nem szóltam a tizenöt eladott labdánkról. Ezen túlmenően a játékvezetői felfogás sem nekünk kedvezett, a másik oldal palánk alatti szabálytalanságai felett például szemet hunytak a bírók. Mindegy, ez már a múlt, nem foglalkozunk vele. Ezzel szemben hétvégén igyekszünk mindent megtenni a bravúrért, hiszen semmi sincs veszve, eszünk ágában sincs feladni a harcot. Nincs mese, nyernünk kell Miskolcon, hogy életben tartsuk a reményeinket. Várhatóan forró hangulatú meccs vár ránk, ezért maximálisan kell koncentrálnunk, a döntő pillanatokban pedig kellő higgadtságra is szükségünk lesz. Nem szabad stresszelnünk, inkább frissebben próbáljuk meg kihozni magunkból azt, amit valójában tudunk. Sajnos mifelénk sokat tettünk azért, hogy megverjük magunkat. Ezúttal mi óhajtjuk rájuk kényszeríteni az akaratunkat.

Kámán Tamásék tisztában vannak azzal, hogy kulcsfontosságú esemény előtt állnak, így hősies küzdelemre készülnek. Mindenkinek mozgósítani kell az összes erőtartalékát, alázatosan a legjobbját nyújtani és az utolsó sípszóig teljes elánnal kosárlabdázni. Átérzik az összecsapás súlyát, mint megjegyezték: tudják, hogy a MEAFC le akarja zárni az elődöntőt. Ezért is kell sokkal összeszedettebbnek, mégis felszabadultabbnak lenniük. Sok hibát nem követhetnek el, gondolunk itt főként ziccerek és büntetők kihagyására. A védekezés kardinális kérdés, a múltkorinál hatékonyabb és mozgékonyabb hátsó alakzattal föléjük lehet nőni, hatvan-hetven pont környékén tartani őket. A mieink izgatottan várják a rangadót, lévén, a miskolciakat pokoli nehéz lesz legyőzni az otthonukban.

A veszprémiek keretében viszont több olyan játékos van, aki képes eldönteni egy ilyen fontos, minden bizonnyal szoros és kemény csatát.

 

Fotó: foto24.hu