Naptár

Betöltése

    Interjú Horváth Ákossal

    2021. Július 30.
    1 hónapja
    A napokban Klubunk hivatalosan is bejelentette, hogy a kilencvenszeres válogatott Horváth Ákos a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém csapatához igazol. Az egykor az év magyar kosárlabdázójának is megválasztott sportolóval beszélgettünk.
     
    - Sok szeretettel köszöntünk Veszprémben, Ákos! Miért választottad a Klubunkat, és milyen tervekkel érkeztél hozzánk?
    - Nem ez volt az első alkalom, hogy Csorvási Levivel beszélgettünk arról, hogy ide jövök, de korábban a Honvédban játszottam, ahol jól éreztem magam. Mindig is jó volt nézni a Szabó-Madár duót, nagyon elismerem őket, tetszett az ötlet, hogy velük játszhatok, ráadásul Székesfehérváron élek, tehát nem mennék messzire. A Piros csoportban a Veszprém már legalább tíz éve meghatározó szerepet tölt be, ezért is vonzó volt a lehetőség. Tudom, hogy jó a légkör a csapaton belül és több ismerős is vár rám itt. Csorvási Levivel és Naményi Miklóssal átbeszéltük az elképzeléseket és a tetszett a felvázolt jövőkép. Mindannyian szeretnénk itt valami szépet alkotni a sportág és a közönség számára.
     
    - Szabó Péterrel és Nebojsa Dukiccsal már játszottál együtt, és feltételezem Madár András sem ismeretlen a számodra. Kérlek, mesélj egy kicsit a velük való kapcsolatodról és a legszebb közös emlékekről!
    - Petivel ünnepelhettünk együtt bajnoki címet egy olyan döntőben, ahol nem mi voltunk az esélyesek. A Szolnokon töltött évek során sok időt töltöttünk együtt a pályán kívül is. Eszembe jutnak a buszos pókerpartik, a közös kávézások és ebédek.
    Duka anno ellenfélként egy félelmet keltő szörnyetegnek tűnt, de amikor megismertem csapattársként, rájöttem, hogy bárhol és bármikor kiáll a társaiért. Ő egy igazi jámbor óriás a pályán kívül. A játékában pedig egyszerre van benne az erő és a finom csukló. Kevés olyan center van, aki ennyire érti a játékot. Nemcsak 3x3 válogatottban, de 5x5-ben is játszottunk együtt Jászberényben.
    Bandi még utánpótláskorú volt, amikor én az Albában játszottam. Emlékszem rá, amikor jött ez a vagány, balos srác. Már akkor is kitűnt a fineszes megoldásaival, a trükkjeivel és a jó kezével. Ez csúcsosodott ki benne mára, amit már ellenfélként tapasztalhattam meg. Ráadásul nagyon jól olvassa is a játékot és sok gólpasszt ad.
     

     
    - Hogyan ismerkedtél meg gyerekként a kosárlabdával, miért ezt a sportágat választottad? Mikor tudatosult benned, hogy profi is válhat belőled?
    - Pedagógus szüleim jártak tanárok kosarazására és én már három-négy évesen próbálkoztam a kosárszerzéssel a másik palánkon. Hamar kiderült, hogy szeretem a labdát. Általános iskolában Ibrányi Márta lett az első edzőm, aki rengeteget tett értünk és a versenyeztetésünkért. Folyamatosan jártunk a dühöngő tornákra, aminek köszönhetően beszippantott ez a sportág. Sokáig atletizáltam is, tizenhétévesen tízpróbában országos bajnok lettem. Ám végül a kosárlabdát választottam. A Göddel feljutottunk az NBII-be, majd tizenhétévesen a Honvéd utánpótlásába kerültem. 1999-2000-ben pedig már bedobtak a mélyvízbe, és pályára léphettem a Sitku Ernő és Terrence Davis fémjelezte felnőtt csapatban. Innen kerültem a MAFC-hoz, ahol rengeteget tanultam és fejlődtem Zsoldos András keze alatt.  
     
    - Volt gyerekkori példaképed?
    - Igen, Michael Jordan. Már láthattam a tévében a 1991-93-as évekbeli triplázását a Chicago Bullsnak. Így aztán nagyon tetszett a Last Dance című dokumentumfilm-sorozat is természetesen.
     
    - Mit tartasz a legnagyobb sikerednek csapat- és egyéni szinten?
    - Csapatszinten az Olajjal elért bajnoki címeket és kupagyőzelmeket, valamint a nemzetközi szereplést az Adria Ligában és az EuroChallenge sorozatban, ahol egykori és későbbi NBA-játékosokkal is szembe találtam magam. Harmincévesen játszottam például a tizennyolcéves Bodgan Bogdanovic ellen. Akkor Szolnokon játszani olyan volt, mint egy külföldi szerződés. De élmény volt a válogatott színeiben parkettre lépni az angol Luol Deng vagy Gasol-testvérekkel, Navarroval és Calderonnal kiálló spanyolok ellen is. Egyébként a Honvéd játékosaként két nyáron is játszottunk hat-hat meccset az USA-ban, ahol a például a Cincinnati Egyetem színeiben Kenyon Martin atletikus játékát is megtapasztalhattam testközelből.
    Ha az egyéni elismeréseket kell említenem, akkor nyilván kiemelném az év játékosa címemet 2010-ben, amikor is a szakma és a sajtó egyaránt engem talált a legjobbnak. De büszke vagyok arra is, hogy az egyik EuroChallenge szezonomban én voltam a sorozat legjobb tripladobója – pedig sok dobást ráemeltem - és az év második ötösébe is beválasztottak.
     
    - Melyik volt számodra karriered legszebb kosárlabda pillanata, ha egyet kellene kiemelned?
    - Mindenképpen a 2011-es, Albacomp elleni bajnoki döntő negyedik meccsének végén szerzett győztes kosaramat említeném. A három győzelemig tartó párharcban 0:2-ről álltunk fel. Ha az a dobás kimarad, akkor a fehérváriak a bajnokok. De elvállaltam a palánkot használva, holott előtte kimaradt két-három próbálkozásom is. Kiharcoltuk tehát az ötödik találkozót, ahol aztán megszereztük az aranyat.
     
     

    - Negyven éves vagy, mégis továbbra is magas szinten tudsz teljesíteni. Minek köszönhetően tudod magad továbbra is ilyen jó állapotban tartani?
    - Nem tudom pontosan. Minden évben megkérdezik, hogy játszok-e még, és én eddig mindig igennel feleltem. Továbbra is bírom, és ami a legfontosabb, élvezem. Nyaranta is heti hatszor edzek valamit, például elmegyek futni, bringázni vagy kondiparkban sajáttestsúlyos edzéseket végzek. A sport az életem, szeretem a kosárlabdát és imádok versengeni. Habár nyilván már máshogy regenerálódok, de mégis úgy érzem, hogy a kor még nem fogott rajtam, és ha úgy érzem, akkor nekiállok zsákolgatni a bemelegítés alatt. Szerencsés vagyok, hiszen nem volt komoly sérülésem, pedig már a huszonharmadik idényemre készülök.
     
    - Amit csak Magyarországon egy kosaras elérhet, Te elérted. Minek köszönhető az, hogy még mindig a motivált vagy – az előbb említetteken túl?
    - Mindig motivál, hogy másfajta kihívással találom szembe magam. Minden csapatnál más a célkitűzés és más a szerepem is, más elvárásoknak kell megfelelni. Motivál az egóm is, hogy a korommal dacolva még mindig a pályán vagyok. És nem utolsó sorban fontos számomra, hogy büszke legyen rám a családom és azok, akik szeretik, amit csinálok.
     
    - Hogyan jellemeznéd Horváth Ákost a kosárlabdázót, és hogy mint magánembert?
    - Kosárlabdázóként igyekeztem mindig a csapatérdekeket nézni, azt hogy az egyén hogyan segíthet a célkitűzések elérésében, hogyan szolgálhatja a közösséget. Gondolkodó kosárlabdázónak mondanám magam. Persze vérbeli dobó is vagyok, aki elvállalja a helyzeteit, de azt is a csapat érdekében teszem.
    Magánemberként érdeklődőm a pénzügyek iránt. Huszonötévesen a sport mellett már biztosításokkal foglalkoztam, az elmúlt években inkább a pénzügyi tanácsadás és napelemrendszerek kerültek az előtérbe. De nagyon érdekel az elektromobilitás is. Ezekhez mind a számokon keresztül jutottam el.
    Nem utolsó sorban pedig szerető apuka és figyelmes férj szeretnék lenni.
     
    - Mivel szereted eltölteni a szabadidődet?
    - Szeretek utazni és túrázni a feleségemmel.
     
    - Zárásként mit üzennél a szurkolóknak?
    - Szeretném, ha idén egy jó és szerethető Veszprém futna ki a parkettre, amelynek remélhetőleg minél több meccsét élőben nézhetnék a drukkerek és szurkolnának nekünk. Szeretnék beilleszkedni ebbe a közösségbe és sok örömet okozni az azért szorító embereknek.
     
    - Köszönjük szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánunk!
    - Köszönöm szépen!
     
    Alább ez emlékeztes Albacomp - Szolnok 2011-es bajnoki döntő negyedik meccse nézhető vissza. Horváth Ákos győztes kosara 1:44:50-től látható, míg Szabó Péter 1:45:35 után gyűjti be és tartja meg labdát.
     

    Következő mérkőzés

    K

    Budapesti Honvéd SE
    VS  Veszprém

    2021. 09. 28.

    Korábbi mérkőzés

    V

    MAFC
    VS  Veszprém

    75 - 69

    2021. 09. 10. 17.00

    Kövess minket

    Kiemelt Támogatóink