HOYA-Pannon Egyetem

Legújabb cikksorozatunkban játékosainkkal beszélgetünk gyerekkorukról és családjukról. Szóba kerül, hogy mikor találkoztak először a kosárlabdával, illetve az is, hogy mik a jövőbeli terveik a sportban illetve azon kívül. Elsőként Szücs Péter árult el magáról jó pár érdekességet.

 

- Mikor és hol születtél?
- 2000-ben születtem, október tizedéken, itt Veszprémben.

- Mesélnél kicsit a gyerekkorodról?
- Mondhatni teljesen átlagos gyerekkorom volt, azzal a kivétellel, hogy az általános iskola közepén, negyedik osztálytól a hatodikig Törökországban éltem, és ott is tanultam. Édesapám a NATO-nál dolgozott, emiatt kellett kiköltöznünk külföldre.

 

 

- Mit, miket sportoltál?
- Mint veszprémi gyerek, természetesen kipróbáltam a kézilabdát, ez itt szokás volt szinte mindenkinek. Ezt követően jött a foci, majd következett a kosárlabda, ahol meg is ragadtam.

- Mikor és hogyan találkoztál először a kosárlabdával?
- A 2012-es év elején. Ez már Törökországban volt. Ott voltak külön kurzus órák, ami igazából a lyukas órákat helyettesítette. Kötelező volt valamit csinálni, én a kosárlabdát választottam.

- Miért szerettél bele ebbe a sportba?
- Egyrészt a közösség miatt. Sok barátom játszott. Tetszett, hogy csapatban lehet játszani, valamint nagyon látványos sportnak is tartom.

 

 

- Gyereként melyik volt a kedvenc csapatod, ki volt a kedvenc játékosod itthon és külföldön?
- A Chicago Bullst mondanám, Derrick Rose miatt. Nagyon tetszett akkor a csapat összképe.

- Mikor lettél igazolt, utánpótlás sportoló és hol?
- Itt, Veszprémben lettem először, 2013-14 körül.

- Emlékszel még az első meccsedre, vagy az első kosaradra?
- Természetesen. Mérész Csaba volt az edző akkor, és Oroszlányban játszottunk. Az első igazi kosaramat pedig Törökországban dobtam, az iskolai bajnokságban. Egy sima középtávoli volt.

- Mi volt az első igazán nagy saját élményed, pillanatod a kosárlabdával?
- Nehéz egyet kiemelni, szerencsére sok jó élményt adott nekem ez a sport. Az első igazán emlékezetes momentum az U18-as bajnokság megnyerése volt. Az ifjúsági BL U20-as korosztályában pedig ötödikek lettünk. A Hepp Kupa győzelem is iszonyatosan nagy élmény volt. 

 

 

- Úgy alakultak a dolgok eddig, ahogy elképzelted korábban?
- Szerencsére határozottan ki merem jelenteni, hogy igen!

- Visszatekintve van bármi, amit másképp csinálnál? Ha igen, mi az?
- Nem mondhatnám, hogy bármin változtatnék.

- Mit tervezel a jövőre nézve?
- Szeretnék minél tovább játszani. A járvány most sok mindent befolyásol sajnos. Szeretnék minél magasabb szintre eljutni. Ez lehet, hogy „A” csoport lesz, de lehet, hogy maradok a B-ben. Talán külföldön folytatom. Ki tudja?

- Meddig szeretnél a kosárlabdával foglalkozni?
- Amíg fizikálisan és mentálisan is megfelelek az elvárásoknak, és élvezem. Szeretnék később, a játékos pályafutásom után is ezzel a sporttal foglalkozni, akár edzőként, akár valamilyen más pozícióban.