Naptár

Betöltése

    Nyitva van az aranykapu

    2019. Május 06.
    2 hete
     
    Két év után újra jegyet váltott a másodosztályú kosárlabdaliga fináléjába a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém, sportolóink a két diadalig tartó elődöntő első, „kipipált” felvonása után nem „szálltak el maguktól”, és igazi csapatmunkával szolgálva idegenben is – szinte végig vezetve, valamint megérdemelten – nyertek.

    Nyíregyháza Blue Sharks–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 100-104 (16-24, 24-26, 29-22, 22-19, 9-13)

    Nyíregyháza, 300 néző. Vezette: dr. Mészáros, Pozsonyi, Menyhárt.

    Nyíregyháza: Harmon 29/15, Bús 8, Fazekas 15/9, Bazsó 13/6, Tóth 8. Csere: Czura 17/6, Mokánszki 8/3, Sitku 2, Oláh. Vezetőedző: Siska János.

    Veszprém: Szabó 12/3, Madár 31/12, Pavlovic 7/3, Kovács 11/3, Völgyi 28. Csere: Körtélyesi 12/6, Kerkai, Szűcs 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

    A mieink nem panaszkodhattak a hosszú utazás fáradalmaira (…persze, nem is olyan fából faragták őket), hiszen már a mérkőzést megelőző napon „letáboroztak” az Észak-Alföldön, és ennek megfelelően, kipihenten álomrajtot vettek (0-6). Olybá tűnt, hogy az „odavágó” sikere lendületet adott nekik, miközben – labdákat loptak – prímán védekeztek, és szinte minden akciójukat kosárral fejeztek be (2-12). Mivel a hazaiaknak alig sikerült valami, két és fél percet követően kénytelenek voltak időt kérni, s gyanítható volt, hogy a „Minden kezdet nehéz” néven futott fázis az esetükben sem nyúlik hosszúra: hamarosan magukhoz tértek és „belerondítottak” a veszprémiek gálaműsorába, mikor is a publikum egyszerű játéknak gondolhatta a sportágat (…tehát, csak dobni és örülni kell; 9-12). A feljavult nyírségiek előbb felzárkóztak, majd kiegyenlítettek, az addiginál keményebben védekezve megálljt parancsoltak az esélyesebb alapszakasz-győztes rohamainak, keményebben álltak az immáron pontatlanabbul célzott vendégek mellé (14-17). Még szerencse, hogy a jól felkészített és kombinatívabb Nebojsa Pavlovicék a támadólepattanóikkal újabb sanszot kínáltak maguknak a „gólszerzésre”, ami azért is volt fontos, mert a csata azon részében nem különösebben ment nekik távolról (16-22). A fegyelmezetten pattogtatott (…labdákat alig eladott és a büntetővonalról kiválóan produkált) egyetemisták a második negyed elején már tíz ponttal mentek, szép megoldásokkal előrukkolva tudták, hogy mit kell tenniük és hovatovább uralták a történéseket (16-26). Az alapszakasz negyedik helyezettjénél főként Michael Harmon és Tóth Gergely villogott, noha utóbbi kikapcsolására Mérész-mester felhívta az övéi figyelmét (21-28). A valamennyi szempontból hátrányban lévő Cápák időnként megmutatták az oroszlánkörmeiket (26-33), ám a győzelmi szándéktól vezérelt gárdánk gondosan ügyelt arra, hogy a riválisnak válaszoljon, és őket túldobja (27-38). Mindenki próbált beletenni valamit a közösbe, a támadóarzenál ily’ módon több pilléren állt, nem csak Madár Andráson, vagy épp Kovács Ádámon múlt a pontszerzés (35-42). A párharc továbbra is lüktetett, ha nem is volt mindig magas színvonalú, a felek igyekeztek látványos elemeket és változatos attakt-szővéseket bemutatni. A motiváltabb és koncentráltabb bakonyiak a félidő végét „megnyomták”, saját kezükbe vették a sorsukat és érvényre juttatták az akaratukat és a tudásbeli fölényüket (37-45). A huszadik perc táján alakult ki az addigi legnagyobb különbség, a Mérész-legénység akkortájt tényleg jól mozgott, hol precízen, hol pedig nagy elánnal dolgozott; azon volt, hogy kifárassza a vetélytársát (37-50).

    Hoya-lencsén keresztül nem indult jól a fordulást követő periódus: a remek napot kifogott Völgyi Marcell begyűjtötte a negyedik személyi hibáját (…a lefújásig viszont nem pontozódott ki), ráadásul a helyi hívek bíztatásától fellelkesült, a harmadik mérkőzésben gondolkodott Czura Attiláék jelezték, hogy ennél több van bennük (47-52). Közhely, mégis helytállt: a pályán óriási csata zajlott, mindamellett Harmon megregulázása roppant komoly kihívást jelentett a veszprémieknek (52-55). A tarthatatlan amerikai légiós immáron a huszonegyedik pontjánál járt, Mérész-mester magához is hívta az elbizonytalanodott tanítványait, ugyanis a másik oldal magára talált és próbálta csökkenteni, illetve eltűntetni a műhelyek közötti távolságot. Noha a mieink az utasításokat betartva megint találtak rajtuk fogást (…és elhúztak tíz ponttal; 52-62), az alföldiek – kiváltképp a távoli kísérleteikkel – igyekeztek változtatni az erőviszonyokon (62-65). Ez már valahol az idegek csatája is volt (…a kezek emiatt megremegtek, s hol volt még az ütközet vége), a nagy akarattal viaskodott klubok – újabb erőtartalékokat mozgósítva – próbálták összeszedni magukat, egyúttal betartani a szakmai stábjuk intelmeit (67-70). Mivel a küzdőszellemre sem itt, sem ott nem lehetett panasz, csupán hárompontos vendégelőnyről indult az érdekfeszítő záró etap. A később kipontozódott Körtélyesi Gergely két triplával nyitott, azonban az erőcsatár nem csak a kinti kísérletei miatt volt dicsérhető, hanem a palánk alatti munkájáért is (…a rutinja lassacskán valóban aranyat ér; 69-78). Az ellen parkettbe történő döngöléséről viszont szó sem lehetett, Harmon eztán is mindenhonnan betalált, feladva ezzel a leckét Kerkai Ákoséknak (77-82). A derbi mind feszültebb lett, a drámai pillanatok közepette jókor jöttek a szezonban sokadszor megtáltosodott Madár hármasai, de megnyugodni nem szabadott, mivel az elszánt nyírségiek minden eddiginél rágósabb falatnak tűntek (79-89). Ezt a rendes játékidő hajrájában bizonyították is, mikor az utolsó kilenc pontot ők jegyezték (82-91). Történt ugyanis, hogy a minden, mindegy alapon eleresztett kinti dobásaik révén (…Fazekas Csabának „hála”) kiharcolták a hosszabbítást; tizenkettő-tizenkettő után ismét döntetlent mutatott az eredményjelző-tábla (91-91).

    Az izgalmas túlórában előbb a nyíregyháziak vezettek és a veszprémiek egalizáltak (95-95), majd fordult a kocka, és inkább Völgyiéknél volt az előny (98-99). Az egyenrangú vetélytársnak bizonyult hazaiak előbb „látták meg a százas táblát”, ám ez sovány vigasz volt, tudniillik a bajnoki valóban utolsó öt pontját – heroikus küzdelemben – a higgadtabb vendégek szerezték, így lezárták az elődöntőt és bejutottak a felsőházi play-off fináléjába. Ahol remélhetőleg tudnak még újat mutatni és továbbfejlődni…

    …Az A-csoportba kerülésért, az élvonalbeli tagságért.

    A másik ágon az Oroszlányi SE Lions egy–nullára vezet a MAFC ellen, s ha május nyolcadikán (szerda) hazai környezetben felülmúlja a műegyetemistákat, akkor ők is a finálé résztvevői lesznek.

    Mérész Csaba: Először is gratulálok a srácoknak a döntőhöz, az újabb kettő–nullás sikerhez, hogy a rájátszásban még veretlenek vagyunk. Noha összességében hullámzóan teljesítettünk, a kispadon nem volt bennem az az érzés, hogy vereséggel térünk haza Nyíregyházáról. Jól kezdtünk, működött a védelmünk, de a folytatásban az óriási szívünkre is szükségünk volt ahhoz, hogy diadalmaskodjunk. Nagyon akartunk, ezért a végére elfáradtunk. Most kicsit pihenünk, aztán dolgozunk tovább, mert nem szeretnénk itt megállni.
     

    Kiemelt Támogatóink

    SPORTFEJLESZTÉSI PROGRAM

    Kövess minket