Veszprém

 

Veszprém, 250 néző. Vezette: Szalai, Sabáli, dr. Magyari.

Veszprém: Simon 6, Kálló 9/3, Helmeczi 9/3, Körtélyesi 13/3, Hegedűs 9. Csere: Jilling 12/6, Pavlovic 23/3, Sipos 6, Novák 2, Szeifert 3/3, Szűcs 4, Májer 4. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Fehérvár: Varga 10/6, Keller 14/6, Somogyfoki 14/6, Nyulász 11/3, Adegbite 5/3. Csere: Papp 6, Bakos 3, Konta, Körmöczi, Darázs, Horváth, Hingyi. Vezetőedző: Blahó Barnabás.

A megszokottnál kevesebb néző előtt indult útjára a labda, ám a foghíjas lelátók nem különösebben zavarták a sérüléssel bajlódó Kámán Tamást és Oltárczy Mátét nélkülöző hazaiakat, akik Kálló Nándor – mondhatni konvencionálisan – jó megmozdulásai révén jobban, határozottabban kezdtek (8-3). A következő percekben egyszerű forgatókönyv szerint íródott a találkozó: a zajló évad eddigi idegenbeli fellépésein nagy zakókat kapott vendégek hol felzárkóztak (10-9; 18-15; 20-18), hol elemi hibáikkal engedték, hogy a mezőnyből pompásan – akkortájt hetven százalékos pontossággal – célzott egyetemisták magasabb fokozatba kapcsoljanak (18-9; 26-18). A „liftezés” az új csillag, Nebojsa Pavlovic bevetéséig tartott, a bosnyák erőcsatár már az első negyedben összehozott tizenegy pontot, így hamar igazolta, hogy megéri a pénzét. A helyi kedvencek könnyen kerültek helyzetbe és még egyszerűbben gyűjtögették a pontjaikat; hirtelen mentek egy tizenhat-nullás rohamot (36-18). A felek közötti tudásbeli különbség a folytatásban is érvényesült, csakhogy a komolyabb előny birtokában kezdett csökkenni a koncentráció: előbb a hátsó alakzat vesztett a keménységéből, majd lehetőségek maradtak kihasználatlanul (43-22). A csapatok ezzel együtt nem voltak egy súlycsoportban, belefért hát a pakliba, hogy a remek megoldásokat iskolai bakik kövessék. Mikor Jilling Lászlóék megrázták magukat, tehát ritmust váltottak, akkor nem igazán volt pardon (47-30). Mérész-edző az eredmény láttán bátran forgathatta az övéit, a fiatalok esélyt kaptak, igaz, a prímet továbbra is az ellenállhatatlan Pavlovic vitte, akit nyomban szívébe zárt a publikum (a derbin egy dobást rontott el, miközben lepattanókat szedett, labdákat szerzett, gólpasszokat adott és faultokat harcolt ki). Az „oszlopok”, vagyis Körtélyesi Gergely és Hegedűs Attila inkább a gyűrűk tövében jeleskedett, ipari mennyiségben kapkodták le a labdákat (a lefújáskor hatvannégy-huszonötöt mutatott a lepattanócsata). Sajnos a – kiváltképp kintről próbálkozó – fehérváriak botladozásai a bakonyiakra is átragadt, már nem dobtak oly’ prímán, mint korábban. A szurkolók is mind csendesebben szemlélték az eseményeket, persze a dominált hazaiak ügyeltek arra, hogy a nem túl magas színvonalú összecsapásba néha belecsempésszenek ilyen-olyan trükköket (51-30). A HOYA-cserejátékosok többsége kicsit megilletődötten pattogtatott, a kezükben gyakran remegett a labda.

Fordulást követően Somogyfoki Péterék gyorsan berámoltak két hárompontost, ilyenformán folytatódott a vendéglátók hullámzó produkciója (58-38). Később is mindkét oldalon rengeteg volt a malőr, a csata aligha kerül be a klubok aranyfejezetei közé, temérdek labdaeladást jegyezhettünk fel – az utolsó sípszóig harminckilencet produkáltak a gárdák, huszonegy-tizennyolcas megosztásban (63-41). Körtélyesi triplájával huszonöt pont lett a differencia, sokadszorra dőlt el az ütközet, más kérdés, hogy a veszprémiek kulcsembere sem rukkolt elő lendületes attakokkal és sebészi precízséggel. A távolról ezúttal jobban „hajigáló” hazaiak ebben a szakaszban megint találtak fogást a riválison, egyszer okosan, máskor elszántan tettek-vettek, a sereghajtó spílereire árnyékként vetülő Hegedűs egyre-másra osztogatta a blokkokat, a könnyű gólok pedig visszaköszöntek az eredményjelzőn (77-47). Sajnos a sportolók a záró felvonásban is sok rossz döntést hoztak, bár addigra a lényeges kérdések eldőltek (86-51). Hiába igyekeztek, Májer Mátéék nem játszottak jó ritmusban, a rosszul helyezkedő ellen mellett simán kerültek helyzetbe, de számos ziccert hagytak ki (végül a nyolcvannégy mezőnybeli dobásukból negyvenegy lett jó, jóllehet az ellenfél harmincöt százalékához képest ez is jó mutató). A végén már csak egy dolog lebegett a hívek szeme előtt, hogy megszületik-e a századik hazai pont. Ez annak ellenére sikerült, hogy a kiegészítő emberek kosárlabdájából most hiányzott az összhang: akartak ugyan, ám ez nem párosult jó műsorral. Viszont így is harminchét ponttal múlták felül a szerény képességű vetélytársat.

Mérész Csaba: Leginkább két dolognak örülök, egyrészt: valamennyi játékosom szerepet kapott – és ezt mindnyájan pontokkal hálálták meg –, másrészt: Pavlovic pazarul debütált. Nem tagadom, jobban is „muzsikálhattunk” volna, de a sikerünk – az új felállások, a meg nem értések dacára – sem forgott veszélyben. Megyünk tovább az úton, nyilvánvaló, hogy a hibáink kijavításán a jövő héten sokat kell dolgoznunk.

 

Fotó: foto24.hu