Veszprém

Gyermekkoromban kijártunk meccsekre (Hódmezővásárhelyen – a szerk.) és nagyon megtetszett a sport. Ezzel párhuzamosan akkoriban merült fel a lehetőség, hogy testnevelés óra keretében – vagyis helyette – kosárra járhassunk, mivel a testnevelő tanárom volt a kosáredző is. Jó volt a környezet, a csapat, és élveztem, hogy meccsekre járhatunk, így ott ragadtam és az életem része lett a kosár. Harmadikas korom óta játszok és 17 éves korom óta lényegében ebből élek.

Tanulok a TF-en és mellette kosarazok, illetve edzősködöm, ovis korosztálynak tartok kosaras edzéseket.

Hétköznap nem igazán van szabadidőm, hétvégenként pedig változó. Ha tehetem, hazautazok és olyankor a családdal töltöm az időt, ha pedig maradok, akkor a csapattársaimmal, barátaimmal összejövünk, főzünk, vagy leugrunk a Balatonra. Nekem vásárhelyiként nagy szám, hogy 10 perc alatt a Balcsin lehetek. Tihanyt például nagyon szeretem, de a Bakonyba is el szoktam menni kirándulni, Veszprémben pedig szeretem a kulináris kínálatot tesztelni.

A legfőbb szempont, hogy legyen benne hús, de szeretem a különleges tengeri herkentyűket is, szívesen is készítek ilyesmit.

Otthon van egy törpenyulunk és egy kutyánk. Most még sajátot nem tudok vállalni, hiszen mindent összevetve 3 helyen lakok és ez egy állatnak nem a legoptimálisabb.

Andrist ismertem, korábban Tarjánban (Salgótarján – a szerk.) együtt játszottunk, így volt már képem arról, hogy itt Veszprémben milyenek a feltételek, ezért is jöttem szívesen. A szezonom felemásan indult, mivel az előző évben, még sajnos az akkori szezon elején térdszalagszakadásom volt, így ide is még sérülten érkeztem. Szerencsére itt minden támogatást megkaptam, hogy mielőbb formába jöjjek. A csapatba így kicsit később kerültem be, mint a többiek, de azonnal „rendes” tagként kezeltek, úgyhogy gördülékenynek mondhatom a beilleszkedést.

Az első meccsemre a Honvéd ellen, amikor több, mint egy év kihagyás után pályára léphettem végre, ráadásul rögtön 28 percet játszottam. De szívesen emlékszem még vissza a múltkori Sólymok elleni meccsre, amikor az utolsó két percben fordítottunk.

Eddig minden úgy alakult, ahogyan gondoltam, hiszen bíztunk benne, hogy itt fogunk tartani. Saját magam szempontjából kicsit nehezebb a szezon, de már egyre jobban érzem magam a pályán, úgyhogy ez is alakul.

Igen, szeretem nézni a meccseket, de külön kedvencem nincs. Leginkább fociznék vagy teniszeznék, ha nem a kosár, de nézőként mindenevő vagyok, rengeteg sportot követek.

Nagyon hálás vagyok, amiért hétről-hétre kijönnek és biztatnak minket. A hazai pálya mindenképp előnyt jelent, és nem csak amiatt, hogy a megszokott helyünkön játszhatunk és nem kell utaznunk, hanem a szurkolóktól érkező energia miatt is.

Kovács Somát

 

Készült: Veszprém, 2018. 05.09.