Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Gelencsér, Maár, Mintál.

Veszprém: Balázs 3/3, Schéda 14/3, Pavlovic 17/3, Hegedűs 18/6, Körtélyesi 17/9. Csere: Pável 3, Kovács 15/6. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Nagykőrös: Lakosa Á. 13/3, Molnár 33/12, Fehér P. 8/3, Tóth 17/3, Mácsai 1. Csere: Kocsis 2, Kónya 2, Fehér Á., Dorverkinger 2. Vezetőedző: Lakosa Zsolt.

Az idén valamennyi fellépésükön diadalmaskodott vendégek felütésként igazolták, hogy jó formában vannak, ugyanis az eredményjelző-tábla fél perc után nulla–négyet, majd egy percet követően nulla–hetet mutatott. Ebben a szakaszban elcsúszott a hazaiak védekezése, miközben a másik térfélen idegesen pattogtattak, rossz megoldásokkal vétették észre magukat. Az elméretezett átadások és meg nem értések „tengerében” Mérész-mester magához hívta az övéit, akik a „fejtágító” után sem találták a gyűrűtől való távolságot; a harmadik minutumban négy–tizenkettő volt az állás. Az egyetemisták nyögve nyelősen ocsúdtak fel a hidegzuhanyból, ráadásul közben sok kinti próbálkozásuk tévesztett célt. Persze a „sólymok” sokmozgásos hátsó alakzata is hozzájárult a bosszantó hibákhoz, ahhoz, hogy a – belázasodott Helmeczi Andrást nélkülöző – mieink lassan vették fel az üzemi hőfokot (5-17). Aztán Schéda Martinék a hullámvölgyből kikászálódva próbáltak javítani a játékukon (…egyidejűleg a szurkolói megítélésükön), ám hiába lettek valamivel egységesebbek és határozottabbak, a bejátszásokat lefülelt rivális jelezte: most is rágós falat óhajt lenni (12-21). A mérkőzés első fordulópontjához akkor érkeztünk el, mikor elkezdtek „ülni” a HOYA-triplák, de ahhoz, hogy a kritikus perióduson átlendüljenek, szükség volt a harcosságukra is (22-24). Figyelmesebbek és összeszedettebbek lettek Hegedűs Gergelyék, akik ha némi kihagyással is, de „megérkeztek” a csatába. Ez már egy másik veszprémi csapat volt – nem az a görcsösen viaskodott –, jóllehet még jegyezhettünk fel gikszereket, amik borzolták a kedélyeket. A tizenötödik percben, a labdaszerzéseknek köszönhetően sikerült átvenni a vezetést (29-28), a mind akaratosabb vendéglátók igyekeztek a saját játékukat előtérbe tolni. A nemrég még deréksérüléssel bajlódott Körtélyesi Gergely újfent klasszis teljesítményt nyújtott, elsüllyesztett két hárompontost is, aminek révén megnyugtatóbb lett a különbség (39-31). Gárdánk a nagyszünet előtt komoly nyomást helyezett a Pest-megyeiekre, akik bajosan reagáltak a feljebb kapcsolt, jobb dobóformába került és sikeres triplákkal „operált” bakonyiak erődemonstrációjára (44-35).

Noha a fordulást követően Kovács Soma is bedobott egy hármast a kígyótérről (47-37), a vetélytárs a folytatásban agresszívabb lett, s ezzel a stílussal – ha rövid időre is, de – kizökkentették a helyi kedvenceket a ritmusukból. Egy nulla–tízes rohamnak tudható be, hogy négy percen belül egalizáltak, vagyis újabb kellemetlenkedésekkel jelezték: a derbin egy pillanatra sem szabad megnyugodni, illik őket nagyon komolyan venni (47-47). Az öltözőben maradt hazaiak kisvártatva rendezték a sorokat, és tyúklépésben szakadtak el a Molnár Miklós dirigálta üldözőiktől (53-47). Az egyetemisták (…lévén, nem volt könnyű dolguk, ezt támasztotta alá a lefújásig felírt huszonegy eladott labdájuk, igaz, a másik oldal ezen kategóriában felülmúlta őket) egyszerű, de hatásos recepthez nyúltak: távoli dobásokkal próbálkoztak, amikből ugyan maradtak ki, ám a nagy számok törvénye alapján több is behullott a gyűrűbe (59-51). Hétpontos HOYA-vezetésről indult a záró felvonás, ami előrevetítette, hogy a későbbi sikerért bizony meg kell dolgozni (63-56). Mindkét alakulat inkább kintről „tüzelt”, s bár eleinte kimaradtak a helyzetek, később itt is, ott is eredményesek lettek a felek (67-61). A faultokat is bőszen gyűjtött Hegedűs a kipontozódása előtt még megtolta a csapata szekerét, gondoskodott arról, hogy a lendület ne fogyjon el a hajrá előtt (74-61). A terheket egymás között jól elosztott veszprémiek pontosabbak és koncentráltabbak lettek, a megnyugvásuk azt hozta magával, hogy a csata kezdett eldőlni (80-66). Persze hátradőlni nem lehetett a képzeletbeli karosszékben, mert az ellen kisebb-nagyobb szabálytalanságokkal tördelte szét a játékot, amivel nem csak a mieinket, hanem a sípmestereket is zavarba hozták, akik néha frusztráló ítéleteket hoztak. Igaz, ezen malőrök már nem osztottak, nem szoroztak, a nem mindennapi lepattanó-csatában is diadalmaskodott Pavlovicék (…a mutatót ötvenhárom–harminchatra hozták), a kihagyásaik dacára okosan tartották az előnyüket.

Mérész Csaba: Köszönöm a tanítványaimnak, hogy a bennünket sújtó betegség- és sérüléshullám közepette így álltak a bajnokihoz, mindnyájuknak gratulálok. Persze, a még jobb eredményekért tovább kell dolgoznunk.

 

Fotó: foto24.hu