Veszprém

 

Megkóstolhatta a vereség keserű ízét, így elvesztette az évadbeli veretlenségét a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém az NB I/B Piros-csoportban, a „huszonegy plusz hatos” klubrekordot épített kosárlabdázóink a forduló slágermérkőzésén a harmadik helyen álló és felettébb motivált oroszlányiak otthonában maradtak alul.

Oroszlányi SE Lions–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 89-84 (22-24, 21-9, 27-29, 19-22)

Oroszlány, 800 néző. Vezette: Benczur, Minár, Győrfy.

Oroszlány: Abell 21, Illés 4, dr. Mohácsi 9/3, Hegedűs 12/9, Nshimba 2. Csere: Anda 6, Bán 8, Kiss 12/9, Sömenek 2, Zsíros 10/3, Kucsora 3. Vezetőedző: Sebastjan Krasovec.

Veszprém: Szabó 11/3, Madár 25/12, Pavlovic 16/3, Kovács 12, Völgyi 14. Csere: Körtélyesi 6, Kerkai, Helmeczi, Szűcs. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Érdekes és parádés forgatókönyv mentén indult a találkozó, a harmadik percig hol – az ex-veszprémi Hegedűs Gergely tripláival „tolt” – hazaiak (3-0; 6-5, 8-5), hol pedig a vendégek vezettek (3-5, 8-10). Ahogy egy ilyen rangadótól várható: a nézők csak úgy kapkodták a fejüket, lévén, jó megoldásokból nem volt hiány. A szenzációs szériában lévő mieink szerencsére nem rezeltek be a helyi szurkolók hangorkánjától, pontosabbak voltak a másik oldalnál és a saját kosárlabdájukat tolták az előtérbe (10-15). A bemutatásnál az oroszlányi drukkerek által is éltetett, tavaly még OSE-szerelésben villogott Madár András hármasával először lett tíz pont a feleket elválasztó különbség, a csarnokban nem véletlenül csendült fel a Lions szimpatizánsainak „Ébresztő!” és „Harcoljatok” rigmusa (10-20). Mivel a bakonyiak nem csak reményekkel telve várták az összecsapást, hanem a hőn áhított sikerre saját maguknak is megteremtették az esélyt, Krasovec-edző szinte az első negyedben pályára küldte az összes csereemberét, hogy a tabella első helyét kisajátított sportolóink kiegyensúlyozottságát megtörjék (12-22). Aztán hirtelen elillant az addig pompásan pattogtatott egyetemisták dominanciája, a szigorúbb védekezésre váltott rivális hibákra kényszerítette őket (…az utolsó passzok rendre nem sikerültek); a felzárkózás közepette az OSE-hívek sem szapulták annyiszor a sípmestereket (19-22). A következő negyedben előbb kiegyenlítettek az „oroszlánok” (24-24), majd Zsíros Péter és Kiss Kornél kinti dobásával állva hagyták a listavezetőt (30-24). Mérész-mester nyomban időt kért, ugyanis a műsorukat illetően száznyolcvan fokot fordult tanítványai tehetetlenül nyugtázták a történéseket, hogy az ellen rövid időn belül repesztett egy tizennyolc–kettes rohamot. Miközben a küzdőtéren minden labdáért nagy csata zajlott, addig az összességében szerencsésebb oroszlányiak a távoli kísérletek tekintetében elkapták a fonalat (33-28). A megbénított csapatunk szemszögéből gondot jelentett a sok eladott labda és kimaradt ziccer. Idegessé és kapkodóvá vált a Hoya-mezesek produkciója, egy ilyen hőfokú derbin persze nehéz is volt nyugodtnak maradni. A maroknyi vendégtábor örömére Nebojsa Pavlovic azért megőrizte a higgadtságát, viszont a régóta remek formát mutató légiós előadását nem igazán tudták lemásolni a társak (40-32). Később tíz ponttal léptek meg a – játék minden elemében feljavult – hazaiak, akik kihasználták, hogy a „góllövés ellen beoltott” spílereink jó néhány büntetőt elpuskáztak.

Völgyi Marcellék úgy jöttek ki az öltözőből, hogy saját önbecsülésük miatt is megmutatják, hogy mire képesek, mivel okosan járatták a labdát, előbb négy (43-37), majd nyolc pontot faragtak le a hátrányukból (43-41). Újfent kérdés lett, hogy melyik gárda lesz a befutó, tudniillik immár sokkal nehezebb dolguk volt a korábban parádézott OSE-nak. A bajnoki ezen szakaszában jó volt nézni Szabó Péterék viaskodását, lehagyni ugyan nem tudták a – mieinknek komoly leckét adott – vetélytársat, de egyértelműen felvették az események fonalát (45-44). Minden kezdődhetett elölről, a néző- és a küzdőtéren is paprikás lett a hangulat, a helyi B-közép folyton tüntetett valami ellen (49-48). Az állás óriási izgalmakat hozott magával, Mohácsi doktorék nem tudtak úgy meglépni, ahogy szerettek volna (53-48), az agresszívabb hátsó alakzattal operált veszprémiek pedig képtelenek voltak átvenni a vezetést (55-55). Noha Madár tarthatatlan volt (…a támadólepattanókkal pedig megteremtették maguknak a második sanszokat), az – egalizálásoktól megroppanni nem akart – ellenfél megint lehagyta a Mérész-legénységet; akiket a vendéglátók pályára küldtek, valamennyien hozzátettek valamit a játékhoz (63-55). Az állva hagyott veszprémieknek nehéz dolguk volt, mert hiába próbálták hatalmas csatára késztetni Abell Remy-éket, a fontos pillanatokban megremegett a kezük (68-62). A záró felvonás nyolcpontos hazai előnyről indult, vagyis (…a lefújásig csak egy labdát szerzett) éllovasnak nagy tettet kellett volna véghezvinni ahhoz, hogy megfordítsa az eredményt. Ugyan nagy viadalra késztették a zajló pontvadászatban már két otthoni vereséget begyűjtött hazaiakat, nem tudtak közelebb jönni (73-64). Hegedűsék túl nagy kihívás elé állították őket, újra tíz pont lett a differencia (76-66). A küzdelem során előbb Szabó, aztán Kovács Ádám, míg a másik térfélről a két Máté, dr. Mohácsi és Illés pontozódott ki. Talán ha higgadtabban, nyugodtabban és figyelmesebben vetélkednek a veszprémiek, akkor máshogy alakul a párharc, az összesen tizennégy elvétett büntető megbosszulta magát (76-70). Az öldöklő hadakozásban egy kérdés maradt hátra, vajon ki bírja jobban idegekkel a hajrát – hiszen a közelebb araszolt Körtélyesi Gergelyék nem engedték, hogy a rivális dűlőre vigye a dolgokat (78-74). Három perccel a vége előtt nyolcvanegy–hetvennyolc volt az állás, ám az összeszedettebb és taktikusabb, több könnyű kosarat szerzett OSE már nem engedte ki a kezéből az irányítást. A lepattanó-csatában diadalmaskodott mieink hiába tolták feljebb a védelmüket, elúszni látszott a hajó, a szabálytalanságok utáni büntetőpárbajból jobban jött ki a vetélytárs (85-80). A veszprémieket a huszonkettedik bajnokijukon legyűrték, elszenvedték az első vereségüket: megszakadt hát a páratlan szériájuk.

Mérész Csaba: Nem játszottunk jól, szinte végig árnyékai voltunk önmagunknak, de így is ott lihegtünk az ellen nyakán. Egy kis pluszt nyújtva megnyerhettük volna a derbit. A kardunkba azonban nem dőlünk; mindettől függetlenül szeretnénk az alapszakasz élén zárni, hogy a felsőházi play-off során nálunk legyen a hazai pálya előnye.

 

Fotó: foto24.hu