Veszprém

 

Nehezen őrölte fel a roppant szívósan küzdött riválisa ellenállását a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém, az NB I/B Piros-csoportot makulátlan mérleggel vezető kosárlabdázóink értékes diadalt arattak a – bajnokit a második félidőben teljesen nyílttá tett – „ragadozók” otthonában.

Nagykőrösi Sólymok KE–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 84-89 (13-20, 26-27, 18-18, 27-24)

Nagykőrös, 200 néző. Vezette: Radnóti, dr. Varga, Vadász.

Nagykőrös: Lakosa Á. 24/6, Fehér P. 12/6, Kövecs 5/3, Molnár 17/6, Candido 7. Csere: Viqueira 12/6, Mácsai, Fehér Á. 3/3, Szablics 4, Andó, Tóth. Vezetőedző: Lakosa Zsolt.

Veszprém: Szabó 9/6, Madár 16/9, Pavlovic 15/6, Kovács 12, Völgyi 8. Csere: Körtélyesi 7/3, Balázs 2, Kerkai 10/3, Helmeczi 7, Szűcs 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A meglepetésben gondolkodott hazaiak aktívabban kezdték a mérkőzést, a – havas, csúszós utak miatt a helyszínre késve érkezett – mieink a feldobás utáni pillanatokban inkább rossz passzokkal és faultokkal jelentkeztek (6-2). Idővel aztán Szabó Péterék is bemelegedtek, fegyelmezettebb „adásra” kapcsoltak és lassan megvalósították az elképzeléseiket (8-10). Miután a sportolóink szigorítottak a védekezésükön, az ellenfél dobóformája alaposan visszaesett – az első negyedben csak minden ötödik kísérletük talált célba (11-18). A játékba lendült Kovács Ádámék immár a megbeszéltek szerint iparkodtak, a palánk alatti területeken is domináltak, egyszerűen nem engedték kibontakozni a Pest-megyeieket. Mérész-mester később is folyamatosan frissítette az alakulatát, a tavaly kevesebb szerephez jutott spílerek pedig meghálálták a bizalmat: Helmeczi Andrásék hovatovább szilveszter utáni tűzijátékot rendeztek (15-28). Érezhető volt, hogy a vendégekben ég a bizonyítási vágy, önbizalomtól telve, tetszés szerint növelték az előnyüket (18-35). Az történt a pályán, amit az agresszív védőfallal operált bakonyiak akartak, a maroknyi szurkolótáboruk joggal hihette, hogy a kedvencek már az első félidőben döntésre viszik a dolgot. Ugyanakkor a tekintélyes különbség azt vonta maga után, hogy a megállíthatatlannak hitt listavezető veszített a koncentrációjából, a teret kapott, a tabellán tizenegyedik helyen állt Sólymok pedig gyorsabb tempóra váltottak (25-37). Hamarosan újra tizenöt pont lett az egyleteket elválasztó eltérés (25-42), ám a nagykőrösiek úgy gondolták, hogy szorosabbá teszik a találkozót. Az irányítást átvéve megváltoztatták a párharc képét: felpörgették az iramot és kihasználták a mind pontatlanabb éllovas első komolyabb megingását (31-42). Egy tíz–nullás sorozatot repesztve tíz ponton belülre jöttek, de bármilyen szellős is lett a Mérész-legénység hátsó alakzata, akkor olybá tűnt: hiába kaptak vérszemet – és lettek ügyesebbek a lepattanó-szerzés terén –, igazából nincs miért különösebben aggódni (35-42).

A fordulást követő történések először kimaradt helyzeteket hoztak, majd a rövid ideig a királynék városában is megfordult – a mezőny legjobbja címet kiérdemelt – Lakosa Ákos két triplával még közelebb hozta az övéit (45-49). Az egyetemisták képtelenek voltak a saját ritmusukban viaskodni, elvesztették az összecsapás ellenőrzését, a kintről egyre jobban dobott hazaiak remek egyéni megoldásokkal rukkoltak elő – néhányukkal alig lehetett bírni (51-56). Az öltözőben „maradt” Hoya-mezesek teljesen magukra engedték őket, sajnos akkor már volt miért izgulni: a harcosabb és akaratosabb vendéglátók (…nagyvonalakban) a terveik szerint dolgoztak, óriási erőbedobással pattogtattak és elsősorban távoli „bombákkal szétlőtték” a rossz felfogásban vitézkedett mieink állásait (54-57). A helyi hívek hangja is megjött, hiszen minden kezdődhetett elölről (57-60). Mivel Völgyi Marcellék zsinórban szereztek öt pontot, a záró felvonás ötvenhét–hatvanötről indult, viszont kisvártatva már hazai vezetést mutatott az eredményjelző-tábla (66-65). A nem várt fordulat annak volt tulajdonítható, hogy a veszprémiek gyermeteg hibákat vétettek, néha a labda dadogott a kezükben, máskor az ellen egyszerűen kivarázsolta onnan a játékszert (…gárdánk a lefújásig tizenhat labdát adott el). Egyetlen kérdés maradt hátra: vajon Mérész-edzőnek sikerül felrázni a kiegyensúlyozatlan és érthetetlenül visszaesett együttesét, amely nem igazán tudta, hogy miként is kell idegenben muzsikálni (68-68). A tanítványok a folytatásban sem játszottak jól, de Madár András két, valamint Körtélyesi Gergely egy hármasával ismét „meglógtak”, jelezvén, azért van bennük tartás (70-78). A derbi ezen szakaszában a vendégek úgy, oly’ keményen védekeztek, ahogy azt a szakmai stábjuk elvárta, s elől is a saját játékukkal törődtek, igaz, a támadólepattanókat bőszen gyűjtögetett Fulvio Candidoéknak eszük ágában sem volt feladni a csatát (77-83). A körök a szabálytalanságok miatt széttördelt, paprikás hangulatú hajrában felváltva találtak be, a veszprémiek rutinosan tartották a minimális differenciát (81-85), így a másodosztályú ligában a tizennegyedik sikerükhöz érkeztek – vagyis megőrizték a veretlenségüket.

Mérész Csaba: Már az első félidőben eldönthettük volna a meccset, de ez nem sikerült, ezért, illetve a későbbi tompa játékunk miatt bosszús is vagyok. A nagyszünet után nem tudtuk kivédeni az ellenfél külső dobásait, noha erre felhívtam a srácok figyelmét. A mainál sokkal jobb kosárlabdára is képesek vagyunk, ezt mielőbb szeretnénk bizonyítani.

 

Fotó: foto24.hu