Veszprém

 

Békés, 200 néző. Vezette: Lövész, Reisz, Vadász.

Békés: Krstic 12/3, Kertész 12, Adebayo 2, Hajdú 7, Koma 22. Csere: Nagy B. 2, Zrínyi 8/6, Gruda 2, Farkas, Bánszki 3/3. Vezetőedző: Balog Vilmos.

Veszprém: Helmeczi 6/3, Lógár 1, Kovács 21/9, Pavlovic 29, Hegedűs 13/3. Csere: Bodó 5/3, Schéda 7. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A vendégek egy másodosztályú bajnoki, illetve egy dr. Hepp Ferenc emlékkupa vereséggel a tarsolyukban szálltak fel az autóbuszra, s ha mindez nem lett volna elég nekik, a hosszú utazás során azon is elmélkedhettek, hogy a deréksérüléssel bajlódó, a „dzsemborit” ezért nem vállaló Körtélyesi Gergelyt miként pótolják. Egy perc után öt–három volt az állás, a műhelyek a pálya minden szegletéből tüzeltek, ám az elején az ellennek maradt jó a dobóformája, egy ideig alig akartak rontani (9-3). Akkortájt főként Koma Dániel volt elemében, a liga egyik eminens „diákja” hátán vitte az alakulatát, a megfelelő ritmusra várt mieink nem találták a vele szembeni gyógymódot (11-5). Persze, ahogy arra számítani lehetett, Hegedűs Gergelyék kisvártatva magukhoz tértek, javítottak a védekezésükön (11-10), viszont a bátor békésiek megint újítani tudtak (18-12). Az egyetemisták a kinti dobásokat erőltették, hiába, hiszen az első negyedben csak egy triplájuk lett jó – a kilenc próbálkozásukból. A csata további részében inkább a küzdelem dominált, a veszprémiek felzárkóztak a lepattanó-gyűjtésben, de mert nem voltak úgymond a topon – kiváltképp az „előre-játékban”, nehezen faragtak a hátrányukból (19-14). A folytatásban mindkét oldalon sok volt az „elszabott” átadás, a csapatok mégsem tudtak egymás hibáiból élni, az eredmény ugyanis egy darabig nem módosult. Kovács Soma zsákolása után Nebojsa Pavlovic hintett négy pontot, ami azt jelentette, hogy az övéi – a hektikus és feszült találkozón – először jutottak vezetéshez (22-24). Az említett két kosárlabdázó egyébiránt átérezte, hogy Körtélyesi hiányában (…a korábbiaknál) több pluszt kell vállalniuk, ennek megfelelően társaságuk első huszonhat pontjából húszat ők termeltek. Az összecsapáson ezzel együtt hol az egyik, hol a másik együttes vezetett (24-26, 28-26, 28-30), vagyis a főszereplők itt is, ott is tették a dolgukat becsülettel. A nézők szemszögéből élvezetesen alakultak a történések, mert bár a színvonal nem verdeste az eget, a felek a pontatlanságaikkal gondoskodtak arról, hogy a szurkolóknak legyen miért tördelni a kezüket (30-34, 34-34). Az együttesek a nagyszünet előtt is gyűrték egymást becsülettel, azonban a sportolók elsősorban a palánk alól, vagy a gyűrű környékéről voltak eredményesek (…közben Danijel Krsticék is egyre másra puskázták el a tripla kísérleteiket).

A fordulást követően is sok volt a kihagyott helyzet, a küzdőtéren lévők gyakran hoztak rossz döntéseket, de mivel az elszántságuk és az akaratuk azért érvényesült, idővel változott az állás is (38-39). Közben Bánszki Róbert berámolt egy hármast, ami a gárdákat „összeadva” a harmadik jó volt – a „teszt” alá vont huszonháromból. Miután a tabella-második nem tudta azt kivitelezni, amit szeretett volna, a klubok egymás nyakán lihegtek, ilyenformán az izgalmakból továbbra sem volt hiány (43-43). Az eseményeket látva, Pavlovic próbált a serege élére állni, a bosnyák kiválóság a huszonnegyedik percben már tizenkilenc pontnál járt, ám a lepattanó- és labdaszerzésben is odatette magát. Kovács régóta várt hármasa után egy kicsit kezdtek megnyugodni a vendéghívek (45-48), csakhogy a békésiek újra egalizáltak. Ebben a periódusban az önbizalomtól duzzadt Pavlovic tarthatatlan volt, a társai tömték is labdával (51-55), azonban folytatódott az adok-kapok, Koma pedig tett róla, hogy a záró felvonás egypontos hazai előnyről induljon (58-57). Az utolsó negyedet aztán három tripla vezette fel, mintha a csapatok erre az időszakra tartalékolták volna a sikeres kinti dobásaikat (63-65). Schéda Martin és Bodó Balázs is hozzátett valamit a – mint utóbb kiderült: idegenbeli győzelmet hozott – mutatványhoz, az így összeállt nulla–tízes rohamra, valamint a mieink szigorított védelmére pedig időkéréssel reagáltak a hazaiak (63-73). Szerencsére a hajrára sem fogyott el a lendület, a támadólepattanókkal remekül operált (…és a lefújásig csupán hét labdát eladott) HOYA-mezesek majdhogynem eksztázisba kerültek, ami előrevetítette, hogy a derbit már nem adják ki a kezükből (67-78). A koncentráltabb, harcosabb és egységesebb veszprémiek a végén kontrollálták a történéseket és összességében megérdemelten nyertek.

Mérész Csaba: Az első félidőben álmosan viaskodtunk, míg a másodikban igazi csapatként, becsülettel hajtva. A záró tíz percben a jó külső dobásaink megkönnyítették a dolgunkat, noha három negyeden át gyengén céloztunk a hárompontos-vonalon túlról.

 

Fotó: foto24.hu