Veszprém

 

HOYA-Pannon Egyetem Veszprém–Metal-Work Bonyhádi KSE 82-55 (25-6, 22-10, 21-16, 14-23)

Veszprém, 400 néző. Vezette: Sabáli, Esztergályos, Németh.

Veszprém: Vertetics 2, Puszta 22/6, Novák 5, Kámán 20/3, Körtélyesi 17/6. Csere: Simon 2, Sipos 4, Takács, Blaskovits 3, Kováts 7/3, Oltárczy, Máyer. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Bonyhád: Jilling 2, Juhász, Baki 5, Hegedűs 14/6, Tömösváry 17. Csere: Kovács 2, Somogyfoki 2, Pechár, Fetzer 3, Gébert 7/3, Szavai. Vezetőedző: Rutkai Péter.

A felkészülés során pompásan szerepelt hazaiak számára álomszerűen kezdődött az évadnyitó, Körtélyesi Gergely és Puszta Dávid villanásaival hamar elhúztak az előzetesen győzelmi reményeket tápláló riválistól (9-0). Mivel a repülőrajtot vett mieink hátsó alakzata továbbra is roppant agresszív, így felettébb hatékony volt – labdákat szereztek és sok rossz dobásra kényszerítették a tavaszi első sportolóit –, a különbség nemhogy csökkent, inkább mesébe illően alakult (16-0). Novák Patrikék a védekezés magasiskolájával szolgáltak. Szinte hiba nélkül tüsténkedtek, miközben a „megfojtott” vetélytárs bármihez nyúlt, az rosszul sült el – csak hat és fél perc után voltak eredményesek (18-2). A veszprémiek szemre is tetszetősen iparkodtak, de ha arról volt szó, óriási szívvel küzdöttek: a testi épségüket nem kímélve, nem ismertek elveszett labdát (23-4). Mérész-edző a jelentős előny birtokában bátran forgathatta a keretét, a parkettre újonnan érkezők is jól megértették egymást a többiekkel (33-8). Vertetics Ádámék időnként elképesztő kunsztokat mutattak be, az általában célt tévesztő ellenfél a legtöbb szituációban csak bottal üthette a nyomukat. A ziccereket is kihagyták, a büntetőkkel is meggyűlt a bajuk, ameddig a közönségnek is játszó – hát mögötti passzokkal is előrukkoló – egyetemisták néha a szerencsével sem álltak hadilábon (42-14). A pontok sorsa ilyenformán a nagyszünetig eldőlt, ráadásul a húszpercnyi kiütéshez mindenki hozzátett valamit.

A második félidő elején állandósult a felek közötti – harminc pont körüli – eltérés, pedig az irányítást végig kézben tartó, jól összerakott vendéglátók akkor már nem taposták a gázpedált. Emiatt a folytatásban nem volt annyira látványos a mérkőzés, igaz, ha Kámánéknak kedvük szottyant, egy-két klasszis megoldással tapsra ragadtatták az addig ámuldozott nézőket (51-19). A hazaiak érezhetően visszavettek a tempóból, a triplakísérleteiket is gyakran elvétették, de az időkérésekkel próbálkozó bonyhádiak megilletődöttségét mutatta, hogy így is többször támadhattak a negyven pontos különbségért. Ebben az időszakban nem működött olyan olajozottan a HOYA-gépezet, mint korábban: több eladott labdával „húzták magukra” a mind jobban büntetőző Hegedűs Attiláékat. Mivel a vendégek nem késztették a mieinket komoly ellenállásra, megbocsátható volt, hogy olykor belehaltak a szépségbe (68-32). Az utolsó negyedben szinte csak a veszprémi cserék voltak a pályán, ám az osztálykülönbség így is megmaradt (71-40). Az egyetemisták a végén már tényleg nem törték össze magukat – nem vezettek oly’ gördülékeny attaktokat és nem védekeztek annyira szigorúan –, ennek tudható be, hogy a másik oldal Tömösváry Máté pontjaival tartotta magát. A hajrában a már nem kellően koncentrált veszprémiek egy fiatal újoncot is avattak: a hórihorgas Máyer Mátét.

 

Mérész Csaba: Remekül védekeztünk, a sikerünknek ez volt az alapja. A tanítványaim mindent megtettek, amit kértem tőlük, mentek, hajtották a nyáron meggyengült ellenfelet, ezért elégedett vagyok velük, a teljesítményükkel. Örülök, hogy mindenkinek lehetőséget adhattam, a srácok pedig meghálálták a bizalmat.

 

Fotó: foto24.hu