Veszprém

A felettébb tartalékos, immár a legjobb kosárlabdázóját is nélkülöző VESC ismét a hajrában kapott ki az NB I/B Nyugati-csoportjában.

 

Veszprém, 250 néző. Vezette: Praksch, Maár, Reisz.

VESC: Vertetics 8, Oltárczy 12/3, Kelemen 2, Szlávik 20/6, Czakó 13. Csere: Kováts 15/15, Horváth 5/3. Vezetőedző: Petőfi Áron.

 

MTK: Szarvas 23/6, Spiriev 3/3, Wehner 15/3, Bódi 20/3, Bihari 14. Csere: Baross 2, Hájer 7/3, Bíró. Vezetőedző: Molnár István.

 

A hazaiak roppant foghíjasan várták a második helyezett elleni csatát, Petőfi-edző – különböző okok – miatt nem számíthatott Nagyra, Takácsra, Hoffmannra és Bagóra. Ez szerencsére az elején nem köszönt vissza az eredményben: az egyetemisták állandósították négy-hat pontos előnyüket, ami lehetett volna nagyobb is, ha a szerephez jutott, kicsit megszeppent fiatalok keze néha nem remeg meg. A folytatásban is mindig volt valaki a VESC-nél, aki hátára vette a papírformával dacoló csapatát (35:28). Mindkét fél sokat hibázott, ami főként az esélyesebb törökbálintiaktól volt meglepő. A szünet előtt aztán beütött a krach, a veszprémiek a legjobbjukat is elvesztették: a lovaglóizmát fájlaló Vertetics a mérkőzés további részét a kispadon töltötte. A harmadik játékrészben a VESC rátett még egy lapáttal, 48:39-re vezetett, mikor Szlávik is megsérült – igaz, ő később beszállt a fáradtságtól mind figyelmetlenebb társaihoz. Ekkor mindkét oldal temérdek mennyiségű hibát vétett, ziccerek maradtak ki, így hol az egyik (57:56), hol a másik gárda vezetett (60:63). A záró negyedben az utolsó erőtartalékaikat is mozgósították Kovátsék, akik visszavették az előnyt, de kisvártatva Oltárczy kipontozódott. Így az ellenfélre piócaként tapadt vendéglátóknak nem maradt cserelehetőségük. Ezt a rivális rutinosan kihasználta, ráadásul a hajrában a játékvezetők újabb érthetetlen ítéletekkel borzolták a nézők idegeit.

 

Petőfi Áron: Büszke vagyok az együttesemre, mert ennyi baj és probléma dacára végig partiban voltunk a vetélytársunkkal. Hiszem, hogy a sors egyszer kárpótol bennünket azért a sok rosszért, amit ebben az évadban kaptunk, vagyis kapunk folyamatosan.