Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Horváth, Tóth, dr. Magyari.

Veszprém: Vertetics 20/6, Novák 4, Kámán 16, Körtélyesi 20/3, Takács 2. Csere: Simon 6/3, Sipos 4/3, Oltárczy 2, Kovács. Vezetőedző: Mérész Csaba.

TF: Szobi 16, Tóth D. 13, Buzás 11/6, Beák 12/9, Kerkai 7/3. Csere: Tóth Sz. 6, Bihari 3/3. Vezetőedző: Mehmedovic Merim.

Ahogy arra számítani lehetett: a vendégek rendkívül mozgékony védekezéssel, egészpályás letámadással vezették fel a találkozót, s ez szemmel láthatóan nem ízlett a szorításban labdákat eladó mieinknek (2-7). A hazaiak lassan találtak magukra, kulcsembereik révén átvették a vezetést (8-7), ám később megint rossz döntéseket hoztak, amit a gyorsabban pattogtató fővárosiak köszöntek szépen – minden megingást kihasználtak (8-15). A harmadik helyezett alaposan meglepte Takács Andrásékat, akiknek fejében Mérész-edző az időkéréseknél próbált rendet tenni, csakhogy a különbség nem csökkent: néha a labdafelhozatallal is adódtak gondok, hogy a büntetődobásokról ne is beszéljünk (11-21). A fájdalmas első negyedben az történt a pályán, amit az ellenfél akart, az ex-veszprémi Beák Gábor és társai a küzdőtér valamennyi szegletéből pontosan céloztak, ráadásul sok személyi hibát írattak fel a vendéglátókkal. A folytatásban is jobban dobtak, mint az egyetemisták, akik képtelenek voltak felpörögni (18-31). A hátsó alakzatuk ugyan agresszívabb lett, elől viszont legfeljebb dühös elszántsággal iparkodtak – sok hiba, rengeteg rossz átadás jellemezte a produktumukat. Mérész-edző csapata korábbi legjobbjait is „lekapta” a parkettről, mert ebben a periódusban nekik sem ment, keveset vállaltak, az átmeneti gyengélkedésükkel sanszot adtak a rivális diadalához (27-40). Az igazsághoz tartozik, hogy együttesünk ekkortájt a szerencsével is hadilábon állt, több kísérletük a gyűrű tövéről jött ki.

Csak sejteni lehetett, hogy a nagyszünetben mi hangzott el a listavezető öltözőjében, a lényeg: fordulás után egy más szemléletű, immár kellő önbizalommal rendelkező veszprémi gárdát láthattak a nézők. Vertetics Ádámék lendületbe jöttek, az irányítót nem is igazán tudták szabályos eszközökkel megállítani – így a derbin kilenc faultot harcolt ki (35-44). A vetélytárs mezőnybeli hatékonysága mind rosszabb adatokat mutatott, hosszú gólcsendjeik voltak, köszönhetően annak, hogy a bakonyiak figyelmesebbek lettek, a lepattanó-csatákban is domináltak. A hét gólpasszt is jegyző Kámán Tamás összesen tizenhét lepattanót szedett a mérkőzésen (…a TF-Budapest negyven perc alatt huszonegyig jutott). Ha nem is voltak éppen csúcsformában, a társaival mind nagyobb átéléssel kosárlabdáztak, egyértelműen átvették az irányítást (43-49). A lendület azonban 47-51-nél megtört, Szobi Dánielék újra erőre kaptak, érezhető volt, hogy Novák Patrikéknak keményen meg kell dolgozni a sikerért (47-56). A záró felvonás négypontos TF-előnnyel kezdődött, ám a remekül küzdő Körtélyesi Gergelyék hamarosan átvették a vezetést – az összecsapás során harmadszor –, a közönség pedig tűzbe jött (59-58). Az első félidőhöz képest megváltozott az ütközet képe, feljavult a mieink védekezése, uralták is a játékrészt, nyoma sem volt a korábbi visszafogott teljesítménynek. A roppant izgalmas hajrában Kámán és Körtélyesi játékkapcsolata „gólokat” eredményezett, miközben Vertetics varázsolt a labdával (61-63, 67-65). A végjátékban megremegett a budapestiek keze, nem találták a ritmust, nem tudták megfékezni a higgadtabb hazaiak lendületét, akik a szurkolóktól sok pozitív energiát kaptak.

Mérész Csaba: Mindkét csapatnak gratulálok, mert egy pillanatig sem engedték, hogy a publikum unatkozzon. Tudtuk, hogy az ellenfél milyen védekezéssel jön, valahol mégis megleptek bennünket az elszántságukkal, azzal, hogy az elején a levegőt is sajnálták tőlünk. Szerencsére végig hittünk abban, hogy lehet keresnivalónk velük szemben, hogy nyerhetünk. A fordulás után szívvel-lélekkel küzdöttünk, s elképzeléseinket siker koronázta.

 

Fotó: foto24.hu