Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Esztergályos, Sabáli, Pécsi.

Veszprém: Helmeczi 2, Lógár 4, Kovács 9/3, Pavlovic 24/3, Körtélyesi 12/6. Csere: Balázs, Simon 10, Schéda 4/3, Hegedűs 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

MTK: Jakab 15/3, Horváth, Bihari 4, Boinitzer 17/9, Nagy 5/3. Csere: Szabó 6, Dobos 5, Máriás 1, Baross 2, Bognár 8/6. Vezetőedző: Bódi Ferenc.

A hazaiak kellő önbizalommal léptek pályára, Körtélyesi Gergely – immár „szokásosnak” tekinthető, nyitó triplájával – két perc alatt kisebb előnybe kerültek (7-2), mi több, kétszer annyi idő múlva még jobban álltak az előző öt fellépését „kipipált” riválissal szemben (9-3). Mindkét oldalon akadtak hibák; a mieink annak köszönhették a térnyerésüket, hogy miközben roppant erőszakosan védekeztek, nagyvonalakban a másik térfélen is boldogultak. A törökbálintiak csak később találtak rajtuk fogást, miután ők is feszesebbé tették a hátsó alakzatukat – komoly különviadal alakult ki a festékek környékén Körtélyesi és az ex-veszprémi center, Szabó Tibor, illetve Nebojsa Pavlovic és Bihari Máté között (11-6). A bakonyiak nem voltak az igaziak, mentek becsülettel előre, de továbbra is elsősorban a védőmunkájuk volt dicsérhető (12-8). Az összecsapás már ekkor izgalmasan alakult, a helyi kedvencek rendre elhúztak (18-10), azonban az MTK nem engedte, hogy a csapatunk kikerüljön a látókörükből (18-15). A jó védekezés számlájára írhattuk, hogy a felek a folytatásban sem tudták teljességgel kidolgozni az akcióikat, jó néhány kísérlet tévesztett célt (…a vendéglátók a mérkőzésen harminchat százalékkal dobtak a mezőnyből, igaz, Jakab Péterék is csak negyvenhárommal). Az ellennek sikerült még közelebb érkezni, ezért is volt szükség Kovács Soma hármasára, amit Simon László nagyszerű alakítása követett a sorban (27-21). A HOYA-mezesek próbálkoztak csapatként funkcionálni, majd egyéni megoldásokkal „operálni” – rákapcsolva több labdát is loptak. Úgy tűnt, hogy agresszív üzemmódba kapcsoltak, viszont így is képtelenek voltak ott folytatni, ahol az előző fordulókban abbahagyták: a hadműveleteikre ugyanis rendre jött a válasz (30-26). Mérész-mester hiába kért időt, az övéi akkortájt nem tudtak nagyobb elánnal pattogtatni, az előadásukból kiváltképp az ötletesség és a ritmus hiányzott (34-32). Az első játékrész forgatókönyve valahol egy kaptafára készült: a veszprémiek kibrusztoltak maguknak öt-hét pontos előnyt, ám Bódi-tréner tanítványai minden hátrányból felálltak, és feljöttek kettő-négy pontra (37-35).

A nagyszünet után a hazaiak végre elkapták a fonalat, az addiginál ütősebb teljesítménnyel rukkoltak elő: odafigyeltek a részletekre és lendületes támadásokat vezettek, amiket eredményesen fejeztek be (44-35). A helyi hívek ugyanakkor csak rövid ideig szórakozhattak (…jól), a magabiztosságra lelt MTK bizonyította, hogy miért áll a hatodik helyen – ebben a szakaszban többször kényszerítették Helmeczi Andrásékat hibázásra (46-44). Mikor megint szorult a húrok, Pavlovic riadót fújt – a bosnyák légiós hátára vette a csapatát, de a gyűrű alól hiába termelte a „gólokat”, a küzdelmes találkozón egy ideig nem alakult ki jelentősebb különbség az együttesek között (49-46). A sérüléssel bajlódó Hegedűs Gergely ekkor lépett először a parkettre, igaz, vele sem javult nagyságrendekkel a veszprémiek dobóformája. Még szerencse, hogy a lepattanó-csatában azért domborítottak (…összesen huszonkét támadólepattanót szedtek), ennek révén esélyük nyílt újabb kosarakat szerezni (53-47). Az ütközet hevességét jelezte, hogy Körtélyesi, majd Szabó is megsérült, ám míg előbbinek elég volt pár percnyi ápolás, utóbbi már nem térhetett vissza a pályára. A távollétükben Pavlovic osztotta magára a főszerepet (55-49). A záró felvonás nyolcpontos HOYA-vezetésről indult, ami hamarosan megfeleződött (57-53). Könnyű kosarakat továbbra sem engedtek egymásnak a gárdák, ráadásul a veszprémi gépezetbe újra porszemek kerültek, a derbi során talán akkor csikorogtak a leghangosabban a fogaskerekek (59-57). Csakhogy a gondoknak ezzel még nem volt vége, a vendégek a bajnokin – először – átvették a vezetést, kihasználva, hogy a – kipontozódott Kovácsot elveszített – mieink tempó nélkül, indiszponáltan viaskodtak (59-60). A hosszú gólcsendet tartott, a kulcsembereit szisztematikusan pihentetett bakonyiak kisvártatva fordítottak, hogy aztán két perccel a vége előtt döntetlent mutasson az eredményjelző-tábla (63-63). A hajrában Hegedűsék az utolsó tartalékaikat mozgósították, így drámai körülmények között sikerült a – két tucat labdaeladásra kárhoztatott – törökbálintiakat nyomás alatt tartani, s megszerezni a hőn áhított sikert.

Mérész Csaba: Nem játszottunk jól, nem pörögtünk magas fordulatszámon, mégis nyertünk. Gratulálok a srácoknak az újabb diadalhoz. A hátralévő két fordulóban egy győzelemre van szükségünk ahhoz, hogy az alapszakasz második helyén végezzünk.

 

Fotó: foto24.hu