Veszprém

 

Bonyhád, 300 néző. Vezette: Radnóti, Gelencsér, Vadász.

Bonyhád: Jilling 25/15, Adebayo, Kovács 8, Hegedűs 5/3, Tömösváry 11. Csere: Baki 3, Juhász 3/3, Pavlik 8/3, Gébert 3/3. Vezetőedző: Rutkai Péter.

Veszprém: Vertetics 3, Novák 12, Kámán 26/18, Körtélyesi 9/3, Takács 10/3. Csere: Simon 4, Sipos. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Noha a címvédő jutott vezetéshez, a vendégek nem aludtak bele a találkozóba, helyesebben a közelről és távolról is eredményes Kámán Tamás roppant motiváltan vetette magát a küzdelembe (2-5). Mivel a triplákat is szórt volt válogatott, a liga talán legértékesebb sportolója később is termelte a „gólokat”, klubja növelte az előnyét (6-11). Az éllovas esélyeshez méltóan iparkodott, a támadólepattanókat szedett és labdákat csent kosárlabdázói gyakran késztették hibázásra a másik oldalt, amely a fagyos télben csak lassan engedett fel (11-15). Kámán az első negyedben Tömösváry Mátéval vívott gólpárbajt, amit előbbi nyert meg tizenkettő-nyolcra. A következő tíz perc sok hibával indult, a felek rossz döntéseket hoztak, aztán a lepattanókat pompásan szedő Körtélyesi Gergely is megmutatta: képes a hárompontos-vonalon túlról is betalálni (12-19). Nagyobb is lehetett volna a vendégdominancia, de idén újra tanúbizonyságot nyert, hogy a bakonyiak nem összpontosítanak kellően a büntetőknél (18-23). A hátsó alakzatukkal azonban kis híján megfojtották a pontatlanabb bonyhádiakat, remekül dolgoztak a palánkok alatt, így az összképbe akkor még belefért, hogy a dobóformájuk nem verdeste az eget (18-27). Szembetűnő volt a szezonban eddig pazarul irányító Vertetics Ádám teljesítménye, akinek nem csak az első félidőben, hanem a derbi során sem volt jó mezőnykísérlete. Szerencsére Simon László jól szállt be a mérkőzésbe, társaival gyakran játszották át az ellenfél állásait, így a mieink – a szenzációs, csapata pontjainak felét szerző Kámán vezérletével – a nagyszünetig kézben tartották az irányítást (23-34).

A rivális fordulás után beleerősített, de az egyetemisták vették a lapot: hamarosan ismét a saját kosárlabdájukat játszották és megbüntették a védekezési hibákat (30-40). Az egykori veszprémi, Jilling László ugyan elkezdett triplákat dobni, ám az egyéni produkciója akkor még nem tűnt veszélyesnek, tudniillik a listavezető összességében alázatosan védekezett és összeszedetten tette a dolgát (36-44). Novák Patrikék nagy erőbedobással küzdöttek, dominált az akaratuk, jóllehet a hazaiak – Tömösváry és Hegedűs Attila révén – megfordították a lepattanó-csatát; ketten huszonhatot szedtek le (41-50). Hatpontos veszprémi előnnyel rajtolt a záró felvonás, s egy ideig egymás hibáiból éltek az alakulatok (46-50). Kívülről úgy tűnt, a mieinknél elfogyott a szufla; Jillingék mind jobban felzárkóztak, ráadásul hét perccel a vége előtt visszavették a vezetést (54-52). Miközben a veszprémiek hullámvölgybe kerültek, a bonyhádiak egészen belelendültek – a szurkolóik hangja is megjött. Mivel együttesünk zavarodottnak látszott, Mérész-edző időt kért, hogy az övéi a hajrában ritkán rontsanak elől és hátul. Az összecsapás hátralévő része rendkívül izgalmasan alakult, hol az egyik, hol a másik csapat vezetett. A vendégek helyzetét nem könnyítette meg, hogy soraikból Simon és Körtélyesi is kipontozódott, de társaik így is tartották magukat (57-55, 61-62). Végül a szerencsésebb, a bírók jóindulatát is élvező vetélytárs nyert, viszont – az ellenfélnél sokkal kevesebb labdát eladott és többet szerzett – Sipos Ádámék a „zakóért” leginkább maguknak tehetnek szemrehányást.

Mérész Csaba: Csalódottak vagyunk, mert egy már megnyert csatát engedtünk ki a kezünkből. Ki kell elemeznünk, hogy a második félidőben miért esett szét a játékunk, miért nem volt lendületünk és miért lettünk passzívak?!

 

Fotó: foto24.hu