Veszprém

 

Nagykőrös, 400 néző. Vezette: Vida, Nagy, Sentényi.

Nagykőrös: Lakosa 23/6, Tóth 18, Fehér 10/6, Markovic 13/3, Candido 4. Csere: Molnár 5/3, Mácsai 2, Petrás, Kónya. Vezetőedző: Lakosa Zsolt.

Veszprém: Cook 25/12, Lógár 2, Kovács 12/3, Hegedűs 21/6, Körtélyesi 14. Csere: Pável 7/3, Schéda 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A sérüléséből felépült Helmeczi András ott volt a bajnoki előtt bemelegített vendégjátékosok között, ám mint utóbb kiderült: a szakmai stáb nem kockáztatta meg a szereplését. A mérkőzés kihagyott helyzetekkel kezdődött (2-4), majd gólpárbajjal folytatódott. A mezőnyben és a palánkok alatt labdákat szerzett mieink viszonylag könnyedén kerültek dobólehetőségig, de csak minden második, vagy harmadik akciójuk volt eredményes (6-6). A kapkodásaik közepette nehezen nyugodtak meg, majd a betöréseket remekül felvállalt Ryan Cook hátára vette a csapatát, a megmozdulásai a pálya minden szegletében aranyat értek (11-12). Az együttesek sok energiát tettek a párharcba, lüktetett a játék, nézőpont kérdése volt, hogy a nagykőrösiek adtak-e el rengeteg labdát, vagy a veszprémiek szerezték meg azokat futószalagon (16-16). Az ellenfél egy ideig az olasz Fulvio Candido magassági fölényét próbálta kihasználni, csakhogy a valódi veszélyt a klubunktól nemrég – szakmai okok miatt – távozott Lakosa Ákos jelentette, aki érezhetően nagyon akart bizonyítani. Később is igyekeztek a szemben álló felek, igazolva a tételt, miszerint a Duna-Tisza közében ritkán rendeznek sétagaloppot. A bakonyiak kintről körülményesen kapták el a ritmust, ettől függetlenül pulzált az iram, ami kapkodást, figyelmetlenséget és pontatlanságokat idézett elő (20-24). A hazaiak tartották a lépést, majd az elején a jó produkcióval adós Hegedűs Gergely is észre vétette magát egy triplával (26-29). Mintha ez lett volna a jeladás, hiszen az addig közepesen célzott HOYA-mezesek a továbbiakban a legtöbbet próbálták kihozni magukból. Feljavult Kovács Somáék formája, az agresszív védekezésükkel temérdek hibára késztették a riválist, így aztán a túloldalon jöhettek a könnyű kosaraik (28-38). Hegedűs elkapta a fonalat, míg a végül harmincnégyes értékindexszel zárt – hét-hét gólpasszt és lopott labdát is jegyzett – Cook szokás szerint tarthatatlan volt (31-43). A rohamozott Mérész-legények rossz döntések sorozatába kényszerítették az ellenfelet, akik időt is kértek, mert mind nagyobb lett a különbség (33-46). Miután előremozdult a vendégek dobószázaléka, beindult a henger – erődemonstrációt tartva és egységet keltve –, s fokozatosan léptek el Tóth Viktoréktól. A nagyszünetre alakult ki a legnagyobb differencia.

Lakosa fordulást követően is óriási kedvvel mozgott, szép kosarakat „hintett”, miközben a hajdani műhelye többperces gólcsendet tartott. A helyi sólymok az addiginál erőszakosabban vetették magukat az ütközetbe, bizonyítva, hogy az otthonukban tényleg „rágós falatok” (41-50). A lepattanó-csatában is domináltak, ezt a különvetélkedést a lefújásig negyvenöt–huszonnyolcra (!) nyerték meg. Nemhogy az eredmény után futottak, tízen belülre jöttek, kiküszöbölték a korábbi baklövéseiket. Odalett a faulthatáron védekezett veszprémiek magabiztossága, ám egy-két távoli dobás megnyugtatta a dunántúliak maroknyi szurkolóhadát (43-56). Az egyetemisták ezzel együtt rosszul reagáltak a szituációkra, többször dobóhelyzetig sem jutottak, ezért figyelni kellett az összecsapás alakulására (50-58). Mintha a mieink lazítottak volna a gyeplőn, ebben a szakaszban nem az igazi arcukat mutatták, de az összképbe ez is belefért, mivel a földről felhúzott vetélytárs sem tündökölt (50-60). A tényállást nem segítette, hogy Pável Dánielék számolatlanul hagyták ki a büntetőket. A kőrösi drukkerek hangja is megjött, ugyanis az övéik akkortájt nagy elánnal iparkodtak. A záró felvonás csak hatpontos HOYA-előnyről indult, az eltérés pedig hamarosan minimálisra csökkent (59-61). Minden kezdődhetett elölről, de Körtélyesi Gergely gondoskodott arról, hogy a derbinek ne legyen fordulópontja (61-65). Parázs csata zajlott a parketten, lévén, a hazaiak sem estek pánikba (66-69), a festéken belül meghatározóak voltak. A lendületüket kereső veszprémieknek minden pontért meg kellett vívni, de a taktust sehogy sem lelték. Nagyon kellett Cook hárompontosa, mert utána kicsit megnyugodtak a társai, majd Kovács is betalált kintről (70-77). Gárdánk a hajrában igazolta, hogy helyén van a szíve: az összesen huszonnyolc labdát eladott ellen sok apró szabálytalansággal tördelte a játékot, ám ez nem befolyásolta, hogy a mieink tovább építsék a győzelmi szériájukat.

Mérész Csaba: Az első félidőben nagy akarásról tettünk tanúbizonyságot. A hazaiak a harmadik negyedben mindegy-mindegy alapon kezdtek el játszani, mi pedig hullámvölgybe kerültünk. Végül a hatalmas szívünknek is köszönhetjük a diadalt. Megyünk tovább, mert a célok ugyanúgy megmaradtak.

 

Fotó: foto24.hu