Veszprém

 

Egy rövid periódustól eltekintve, képtelen volt az igazi arcát mutatni, a képességeit kiaknázni a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém, kosárlabdázóink a vártnál komolyabb ellenállásba ütköztek, ugyanakkor továbbra is veretlenek az NB I/B Piros-csoportban.

Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–Pécsi VSK-Kronosz Kiadó 89-76 (25-20, 21-18, 21-18, 22-20)

Veszprém, 200 néző. Vezette: Tóth, Esztergályos, Kapusi.

Veszprém: Szabó 19, Madár 21/12, Szűcs 7/3, Pavlovic 16, Kovács 15/3. Csere: Körtélyesi 6, Balázs, Kerkai 1, Lógár 2, Helmeczi, Schmitz 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Pécs: Bíró 19/3, Dragasevic 6/3, Berkics 12/6, Popgyákunik 13/6, Futó 6. Csere: Mezei 6, Benke 2, Carev 11/3, Erdei 1. Vezetőedző: Juhász Olivér.

A férfi kézilabda világbajnokságon érdekelt válogatottunk életbevágó középdöntőbeli, illetve az élvonalban dobogóra pályázó helyi futsalklub hazai összecsapása miatt a Vetési gimnázium tornatermében foghíjas lelátók előtt indult útjára a labda. Noha a felek más terveket dédelgetnek a másodosztályú liga végkimenetelét illetően, a vendégek megilletődöttség nélkül kezdtek, jól láthatóan érződött, hogy nincs rajtuk teher (2-4). Madár András első triplája sem tudta lehűteni őket, mert később is jól tartották magukat, ha arról volt szó, szép megoldásokkal jelentkeztek (9-6). A takaréklángon égett hazaiak próbáltak szigorítani a védekezésükön, de ezen túlmenően még akadozott a műsoruk, azt gyakran pontatlanságok kísérték (13-10). Mivel a mieink nehezen találtak rést a pécsi falon, inkább kintről kísérleteztek, és a sikeres távoli dobásaikkal sikerült valamelyest leszakítani magukról az üldözőiket (21-12). Aztán két-három eladott labda elég volt ahhoz, hogy Bíró Leventéék ismét felzárkózzanak (23-20). Mérész-mester azon volt, hogy a folytatásban cserékkel rázza fel az övéit, a következő negyed elején egyszerre négy új emberét is csatasorba küldte, és eleinte úgy tűnt: a „lapok újraosztása” után kiütközik a csapatok közötti tudásbeli különbség (30-20). A bajnoki ezen szakaszában végre magabiztosan és megfelelő fordulatszámon pörögtek az egyetemisták, a szorgalmuk – továbbá az együttesen belüli összhang – nyomban megmutatkozott az eredményjelző-táblán is (38-21). Csakhogy a bakonyiak csupán néhány perc erejéig viaskodtak önbizalomtól telve, miként a közelmúltban már többször előfordult: a megnyugtató előny birtokában lankadni kezdett a figyelmük, a hirtelen állva hagyott ellenfél pedig rögvest rendezte a sorait (39-28). Ha mindez nem lett volna elég, a Mecsek-aljaiak szinte a semmiből feltámadtak, és egy egy–tizenkettes sorozattal visszajöttek a mérkőzésbe (39-33). A Hoya-mezesek immáron nem iparkodtak teljes erőbedobással; így ahelyett, hogy lezárták volna az ütközetet (…és megroppantották volna a másik oldalt), alaposan rontottak a teljesítményükön (43-37).

Az esélyesebb helyi kedvencek sajnos a fordulást követően is feledhető produkciót nyújtottak, beleszürkültek a nem túl színvonalas találkozóba, s bizony akadtak pillanatok, mikor nem volt köszönet a játékukban (48-43). Szabó Péter – főként a lelkesedésével, a gyors ritmusváltásaival és az ügyes helyzetfelismerésével – próbált életet lehelni a pontatlan társaiba, de összességében csak Madárra és Nebojsa Pavlovicra tudott jó hatással lenni. Idővel a hazai szakmai stáb is megunta a tanítványok ötlettelen és tanácstalan – mondjuk ki: színtelen-szagtalan – előadását; az eligazításukkor összeszedettebb játékot kértek a pályán lévőktől, de az óhajuk süket fülekre talált, a feljavult és lendületbe jött rivális ugyanis megint meglepte őket (50-47). Mindkét oldalon sok volt a hiba, azonban az egykedvűen üldögélt nézők úgy voltak vele, hogy a gárdákat mégis tizenegy helyezés választja el egymástól a tabellán, vagyis – az időnként magára lelt – éllovastól egyértelműen többet vártak (57-51). Kisvártatva Madár gondoskodott némi közönségszórakoztatásról. A kiélezett derbin legfeljebb a veszprémiek védekezését lehetett dicsérni, tudniillik az akcióikba temérdek gikszer csúszott (63-53). A záró felvonás tizenegy pontos hazai vezetésről indult, de a vetélytárs hamar tovább csökkentette a hátrányát, s újra nyílttá tették a csatát (67-62). Elkerülhető kosarakat kapott a hol hullámzóan, máskor pedig szétesően játszott listavezető, az akaratos Berkics Bencéék (…akik bizony versenyre keltek velük, és akiket alig lehetett meglepni) egyértelműen nyomást helyeztek rájuk (74-70). A hajrára azért észbe kaptak a – lefújásig tizenöt labdát rossz helyre „címzett” – veszprémiek, rájöttek, hogy ha elől nem megy, akkor a hátsó alakzat szigorításával érhetnek el jó eredményt (80-72). Küzdöttek is becsülettel és végül is: nem tértek le a jól megszokott szezonbeli útjukról, viszont az elképzeléseiket csak részben sikerült megvalósítaniuk.

Mérész Csaba: Sem védekezésben, sem támadásban nem voltunk azon a hőfokon, aminek révén gond nélkül, vagy ha úgy tetszik, simábban irányíthattuk volna a történéseket. Tompák voltunk, s hiányzott belőlünk a lendület. Remélem, hogy mielőbb levetkőzzük magunkról ezt az év eleji fásultságot.

Juhász Olivér: Jó hatással volt ránk az esélytelenek nyugalma. Foghíjasan érkeztünk a királynék városába, de akkor sem kerültünk padlóra, mikor az ellen a második negyedben nagyobb nyomást helyezett ránk. Úgy érzem, hogy helyén volt a szívünk és sok mindent megcsináltunk a terveinkből.

 

Fotó: foto24.hu