Veszprém

 

Veszprém, 300 néző. Vezette: Szalai, Benedek, Földesi.

Veszprém: Helmeczi 13/6, Kálló 11/3, Pavlovic 12, Körtélyesi 24, Hegedűs 15/6. Csere: Jilling 14/6, Májer, Simon 4, Szeifert 3/3, Szűcs 4/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Baja: Nagy 7, Délity 2, Braun 13/9, Vukicevic 13, Mándity 21. Csere: Ágfalvi 3, Piukovics 4, Pálkerti, Goldring, Szabó 2, Schubert, Forgács 2. Vezetőedző: Cservék Csaba.

A hazaiakat nem altatta el, hogy a felek között jelentős eltérést mutatott a tabella, – ha foghíjas lelátók előtt is – pompás akciókat vezetve jó rajtot vettek (4-0). A remek „felütést” követően sem lassítottak, az ellenfelüknél sokkal szigorúbban védekeztek, a labdalopásaik után pedig gyors és ötletes támadásokkal jelentkeztek (8-3). Nem hagyták érvényesülni az elmúlt hetekben formába lendült – ám ebből mifelénk vajmi keveset elárult – vendégeket, akiket triplákkal is demoralizáltak (14-7). Körtélyesi Gergely úgy fickándozott a pályán, mint hal a vízben: átadásokat kapcsolt le, szenzációs passzokat adott, míg a Duna-partiak palánkjánál szórta a pontokat (20-10). A megtört Milos Vukicevicék akkor tudtak kicsit kiegyenesedni, mikor a mieink engedtek a szorításból, az addiginál kevesebb energiát fektettek a védekezésbe és a túloldalon spóroltak a koncentrációval (20-15). Ám ha felvették a versenytempót – mint tette azt a csereként prímán beszállt, majd’ mindenhonnan betalált Jilling László –, akkor a bajaiaknál magasabb fordulatszámon pörögtek és nem engedtek nekik teret (26-17). A második negyed elejét valamelyest megnyomta a tízedik helyezett (31-24), csakhogy a hónapok óta bámulatosan kosárlabdázó Kálló Nándor, illetve az ellenállhatatlan, harmincnyolcas értékindexszel zárt Körtélyesi gondoskodott arról, hogy a különbség újra tíz pont körül legyen (37-26). A helyi kedvencek néha – az idővel terebélyesedett – szurkolótábornak is játszottak, de a tetszetős megoldások szerencsére nem mentek az eredmény rovására (41-26). A vendégek mindennel próbálkoztak, más kérdés, hogy azokból alig hozott valami a konyhára: az agresszív hátsó alakzattal dolgozott – és a másik falat könnyedén átjátszott – Hegedűs Attiláék kontroll alatt tartották az eseményeket (46-29). Az egységes bakonyiak már a labdafelhozatalt megakadályozták, minden erejükkel azon voltak, hogy megfojtsák a vendégakciókat. A nagyszünet előtt mindkét oldalon sok helyzet maradt ki, a csapatok csak tüzeltek (…de nem igazán céloztak), a korábbi góltermés után furcsa is volt a „leállás” (48-31).

Ha a listavezető a fordulás előtt relatíve visszavett a tempóból, akkor a második félidő elején valóságos erődemonstrációt tartott (56-33). Miután a sportág valamennyi elemében érvényre juttatták, hogy jobbak a riválisuknál, állandóan nyomás alatt tartották őket, a bajaiak a párharc ezen szakaszában temérdek rossz döntést hoztak. A gyűrűjükbe egymás után hulltak a triplák, a fiatal Kálló pedig úgy fordult le az őrzőjéről, ahogy azt a nagykönyvek okítják (60-34). A lendületbe jött és nagy tempót diktált Mérész-tanítványok rossz dobásokra kényszerítették az állva hagyott vetélytársat, akiknek jócskán visszaesett a mezőnybeli hatékonysága (64-36). Mikor a differencia a harminc ponton is túlvolt, a publikum is elkönyvelte, hogy mégiscsak számít a táblázaton elfoglalt rangsor, és a Vetési gimnáziumban nem fordul az elő, mint ősszel a déli országrészben (…vagyis hogy Nebojsa Pavlovicék hosszabbítás után nyernek). A kedvüket vesztett vendégektől egyedül az ex-VESC-es Mándity Máté jelentett veszélyt, igaz, a center is jó néhány duplakísérletet puskázott el (75-40). A taktikai változásokra jól reagált hazaiak csapatként vitézkedtek – mindenki beletett valamit a közösbe –, s mert a tekintélyes előnyük dacára nem dőltek hátra a karosszékükben, a hívek lelkesen biztatták őket (81-44). Az együttesek a záró felvonás kezdetén inkább pontatlanságokkal vétették észre magukat, viszont a figyelmetlenségek a lényegi kérdéseket illetően nem osztottak és szoroztak. A kosárcsendet Simon László törte meg, majd Májer Máté kipontozódása után a tizenkét lepattanóig jutott Körtélyesi büntetője már a negyvenpontos előnyt jelentette (87-47). Egy ideig megmaradt a klubok között ez az eltérés (…köszönhetően a jó napot kifogott, labdákat szerzett és gólpasszokat adott Hegedűsnek is), aztán a lefújásig két tucat labdát eladott vendégek a hajrában meg akarták mutatni, hogy mit is tudnak valójában (94-54). Azok után, hogy a hazaiak százig jutottak (100-56), kihasználták a védekezésbeli hiányosságainkat, ami abból fakadt, hogy a diadalittas gárda már nem törte magát. Így a bajnoki utolsó tizenegy pontja az övék lett – faragtak hát a hátrányukon –, de emiatt aligha bánkódtak a sikerszériájukat továbbépítő egyetemisták.

Mérész Csaba: Már az első percekben sikerült megvalósítanunk azt, amit előzetesen elterveztünk. Ilyen arányban is megérdemelten nyertünk és az is fontos, hogy a fiataljainknak játéklehetőséget adhattam.

 

Fotó: foto24.hu