Veszprém

 

Budafok, 100 néző. Vezette: Kovács, Lövész, Bátovszky.

Budafok: Drevenka 17/12, Lados 6, Fehér 12/3, Verbényi 2, Tóth 10. Csere: Fekete 10, Senkár 1, Graf 4, Tiba 2, Steier 2. Vezetőedző: Károly Máté.

Veszprém: Jilling 6/3, Simon 6, Kálló 14/3, Körtélyesi 13/3, Hegedűs 4. Csere: Kámán 16/6, Helmeczi 5/3, Sipos 2, Naményi, Szeifert, Oltárczy 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Noha a nyitó duplát a derbi előtt a második helyen álló hazaiak jegyezték, a több átadásukat is „lekapcsolt” vendégek két triplával feleltek (4-6). A bakonyiak a hibáik, a figyelmetlenségeik dacára bizonyították, hogy jobb, erősebb, illetve ütőképesebb a csapatuk – eközben a fiatal Kálló Nándor pompás megoldásokkal szolgált (8-16). Abban, hogy az egyetemisták nagyobb tudása kezdett kidomborodni, a sérüléséből visszatért Kámán Tamásnak is volt szerepe, igaz, a 10-19-es állás Helmeczi András hárompontosával alakult ki. Úgy tűnt, minden rendben, aztán mégis leblokkoltak a mieink: a dobásaik célt tévesztettek, a passzaik rossz helyre mentek – az addigi dominanciájuk odalett. Mintha túlságosan is megnyugodtak volna; ez megbosszulta magát, a nyolc asszisztott is kiosztott Drevenka Dávid hármasaival felzárkózott a jobban lepattanozó ellenfél, mi több, a negyed végén visszavette a vezetést. Később Kámán büntetőivel sikerült fordítani, de az aprócska előny nem maradt meg, tudniillik a távoli próbálkozásokkal meggyűlt a bajuk (a lefújásig a huszonegy triplakísérletükből hat lett jó). Mérész-edző hiába cserélt sokat, a folytatásban a közelebbi lehetőségeik is kimaradtak, a másodosztályú bajnokságot két diadallal kezdő huszonkettedik kerületiek pedig vérszemet kaptak, s megléptek (26-21). Az előző években az alsóházi playoff-okban érdekelt rivális kisvártatva ezt a különbséget is „megfejelte” (30-21), vagyis rövid időn belül repesztettek egy húsz-kettes rohamot a triplákat erőltető veszprémiekkel szemben. Az ötperces gólcsendet Simon László törte meg, a differencia ugyanakkor tíz pont körül állandósult (33-23). Ebben a periódusban több szabálytalanságot lehetett feljegyezni, mint pontot.

A fordulást követő percekben is tompának tűntek a vendégek, Drevenka villanásaival mind jelentősebb lett a hátrány (41-28). Mivel kezdett kínos lenni a helyzet, jól jöttek Hegedűs Attila pontjai, a HOYA-mezesek az erőcsatár eredményes támadás-befejezéseivel indították meg a felzárkózást (41-32). Ennek érdekében szigorítottak a hátsó alakzatukon, szinte faulthatáron védekeztek, s ez nem igazán tetszett a vetélytársnak (43-37). Ekkor a fővárosiak időt kértek és rövid időre rendezték a soraikat (46-37), ám Kámán, Körtélyesi Gergely és Jilling László – kosarak, passzok, lepattanók és labdaszerzések formájában – lassan elkezdte kirángatni a mieink kátyúba ragadt szekerét (50-45). Szerencsére a másik oldal már nem volt oly’ meggyőző, mint korábban. Sipos Ádámék kellő akarattal és elszántsággal vetették magukat a küzdelembe, s bár az attakjaikba csúsztak hibák – egy kilenc-huszonnégyes rohamnak köszönhetően – hosszú idő után a nevük mögött állt nagyobb szám (50-52). A záró felvonás elején Kámán triplájával tovább nőtt az előny (50-55), viszont utána izgalmas adok-kapokba mentek bele a felek. Hol az egyik, hol a másik csapat vezetett, az együttesek hovatovább egymás botlásaiból éltek (56-55, 58-59). A vendégek próbáltak taktikusan és fegyelmezetten iparkodni, de mert gyakran megremegett a kezük, az ellenhez hasonlóan inkább küzdöttek, hajtottak (62-62). Jóllehet a teljes lepattanó-csatát a hazaiak nyerték meg (huszonnyolc-huszonnégyre), a végén több labda „hullt” Körtélyesiék kezébe, így valamelyest érvényesülhetett a csapatjátékuk. A nem túl szép – tizennyolc-tizennyolc labdaeladást hozott –, ám annál érdekfeszítőbb párharc hajrájában egyértelmű volt: a jobb idegállapotban lévő gárda mosolyoghat (66-64). Mivel a veszprémiek jobban koncentráltak, a fontos szituációkban jobb döntéseket hoztak. Előbb az univerzális Kálló révén fordítottak, majd büntetőkkel bebiztosították a sikerüket.

Mérész Csaba: Nem volt könnyű, de megszereztük a számunkra fontos, első szezonbeli győzelmünket. Az első húsz percben nem olyan ritmusban kosárlabdáztunk, ahogy azt reméltem, ám szünet után összeállt a védekezésünk. Hiszem, hogy ezzel az értékes sikerrel megindulunk felfelé a lejtőn, mert továbbra is a felsőházi rájátszást tartjuk szem előtt.

 

Fotó: foto24.hu