Veszprém

Veszprém, 400 néző. Vezette: Esztergályos, Tóth, Kéri.

Veszprém: Vertetics 7/6, Novák B. 7/3, Kámán 23/3, Sipos 17/3, Farkas 21. Csere: Gáll 7/3, Nagy 8/3, Kelemen, Takács 11, Kováts 8/6, Novák P. 2. Edző: Petőfi Áron.

MAFC II.: Vittay 23/3, Koncz 13/6, Mócsán 15/3, Csapai 2, Timkó 7. Csere: Nikitin 6, Boldog, Pápai 4, Cserkúti 4, Szlávik 1, Somkuti 3. Edző: Garai Péter.

Gyorsan és lendületesen kezdtek a sérült Czakó Tamást nélkülöző hazaiak. Érződött, hogy a listavezető ellen felszívták magukat, így mindjárt az elején – többek között két sikeres triplával – a vetélytárs tudtára hozták, hogy ki az úr a házban (11-5). A néha egészpályás letámadással próbálkozott vendégek főként a 212 centis Timkó Norbertre építették a taktikájukat, ám a mieink időben felfedezték az ellenszert a hórihorgas sportoló ellen. Sipos Ádámék szemre is tetszetős támadásokat vezettek, labdáikkal mindig megtalálták a legjobb helyzetben lévő társat (16-7). Mindenki hasznosan, elszántan, ugyanakkor nem görcsösen tette a dolgát, voltak, akik a pontgyártásban jeleskedtek, mások pedig a lepattanó és labdaszerzésben. A magabiztos csapatunk menetelését az sem zavarta meg, hogy Vertetics Ádámot lekönyökölték és a homlokán felszakadt a bőr (az irányítót sokáig ápolták, később visszatért ugyan a parkettre, de a találkozó végén már civilben ült a kispadon). A fővárosiak a második negyed elején keményebb védekezésre tértek át, valamelyest fel is zárkóztak (28-20), de a távolról pontosan célzó Kováts Viktorék mindig előhúztak valami meglepőt (s jót) a cilinderből (34-22). Hiába kért időt a MAFC II. trénere, a veszprémiek továbbra is remekül kosárlabdáztak, akadtak periódusok, mikor nem is hibáztak. Ezért gyakran ragadtatták tapsra a nézőket. Kámán Tamás ellenállhatatlan volt, de a többiek is kitettek magukért, mindenki beletett valamit a közösbe (43-24). Farkas Attiláék hátul kikapcsolták a játékból Timkót, a vendégek talán emiatt, nem leltek rá a ritmusra, gárdánk hovatovább megfojtotta őket. A szétzilált MAFC II. ellen 48-28-nál már húsz pont volt az előny, aztán Gáll Dominikék kicsit visszavettek a tempóból (52-40).

A nagyszünet után felváltva találtak be a felek, majd Farkas zsákolásával ismét húsz pont lett a differencia (65-45). A helyi center addig nem igazán szórta a pontokat, ám mindkét palánk alatt nagyon hasznos munkát végzett. A folytatásban is pompásan zártak hátul a lepattanókat jól szedő hazaiak, a rivális nem tudott kibontakozni, míg a megszerzett labdákkal Nagy Róberték szebbnél-szebb támadásokat indítottak: a karmester általában kihagyhatatlan helyzetbe hozta a társait (74-49). Petőfi-edző ekkor már kénye-kedve szerint forgathatta a csapatát, mindenki (kellő) lehetőséghez jutott, ráadásul, aki pályára lépett, hamar felvette az üzemi hőfokot. A másik oldal közben bármivel kísérletezett, állandósult a gárdák közötti harminc pontos különbség (80-49). A veszprémiek a záró felvonásban néha már könnyelműsködtek, a védekezésük veszített az agresszivitásából, mentségükre legyen mondva, a felbátorodott budapestiek csak 97:70-re közelítették meg őket. Később azért Farkas is jelezte, hogy nem felejtette el a pontszerzés tudományát, a társai pedig annak adták tanújelét, hogy fizikálisan jól felkészítettek, hiszen a hajrában újra átrobogtak az addigi első helyezetten. Nem csoda, hogy a publikum felállva ünnepelte őket.

Petőfi Áron: Nagy szükségünk volt erre a diadalra, aminek a különbsége mindnyájunkat meglepett. Más szellemben tüsténkedtünk, mint az elmúlt hetekben – ennek ez lett az eredménye. Azt gondolom, hogy a hét eleji, csapatépítő tréning megtette hatását. Ezzel együtt elől és hátul is láttam kisebb-nagyobb gondokat, amit a jövő heti, MTK Törökbálint elleni csatáig megpróbálunk kijavítani.