Veszprém

 

Baja, 200 néző. Vezette: Maár, Mintál, Bálind.

Baja: Nagy 15/3, Délity 10/6, Vukicevic 10, Adebayo 3, Mándity 14. Csere: Piukovic B. 14/3, Pálkerti 10, Szabó 6/6. Vezetőedző: Hosszú István.

Veszprém: Simon 10, Kálló 6/3, Pavlovic 25/3, Körtélyesi 7/3, Hegedűs 12. Csere: Novák 2, Jilling 14/6, Helmeczi 9/3, Sipos. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A találkozó első pontját a hazaiak szerezték meg, amire Körtélyesi Gergely egy triplával felelt, de a tabella hátsó felében tanyázó ellenfél nem hagyta annyiban a dolgot (5-3). A kezdeti adok-kapokban sok volt a pontatlanság, az összpontosítással mindkét oldalon akadtak gondok – más kérdés, hogy a csapatok jól megszervezték a védekezésüket. Az események viszonylag lassan csordogáltak; szerencsére a sérült Kámán Tamást és Oltárczy Mátét nélkülöző vendégek a labdaszerzéseik által valamelyest lábra kaptak (10-15). Nebojsa Pavlovic ott folytatta, ahol a minap abbahagyta, újra bizonyította, hogy az új kenyéradója jó vásárt csinált vele. Csakhogy nem mindegyik klubtársa produkált hasonlót, így az akkortájt távolról – meglepetésre – ritkán próbálkozó bajaiak látótávolságon belül maradtak. A mieink kísérleteztek ugyan kintről, viszont legfeljebb minden negyedik, vagy inkább ötödik dobásuk ért célba a hárompontos-vonalon túlról. Ellenben a közeli és a középtávoli dupláik bejöttek, időnként szép és ötletes támadásokkal rukkoltak elő (18-28). Hegedűs Attila ha nem is ponterősen, de rendkívül hasznosan mozgott: a lefújásig tizenhárom lepattanót, hét szerzett labdát, négy-négy kiharcolt faultot és blokkot, illetve két gólpasszt íratott fel a neve mögé. Nem vitás, oroszlánrésze volt együttese későbbi sikerében. Ebben a periódusban egységesebbnek és ütőképesebbnek tűntek a bakonyiak, nem hagyták érvényesülni a Hosszú-legényeket (22-33). Volt összhang a „műsorukban” – besegítettek a másiknak, helyzetbe hozták egymást –, a védelmük pedig úgy szuperált, hogy Mándity Mátéék nem találták a gyűrűtől való távolságot. Egy darabig tartották a tízpontos különbséget, majd a figyelmes „üzemmódról” – s vele a szép labdajáratásokról – egy kényelmesebb fokozatba kapcsoltak (31-37). Ezt a rivális köszönte szépen, ezért relatíve szoros lett a félidei állás (35-40).

A második játékrészt Pavlovic hárompontosa vezette fel, majd – alakulata új vezéreként – hintett gyorsan két kettest is, aminek révén ismét megnyugtatóbb lett a veszprémi előny (35-47). A hazaiak néhány percig sok hibával kosárlabdáztak, aztán megint visszajöttek a mérkőzésbe. Fokozatosan faragtak a hátrányukon, ami főként annak volt betudható, hogy az addiginál szigorúbb lett a hátsó alakzatuk (42-47). Kellett már Helmeczi Andrástól is egy tripla, lévén, nem a Duna-parton játszotta karrierje legjobb alakítását (44-52). A HOYA-mezesek kihagyásai megbosszulták magukat, a mind fegyelmezettebb és pontosabb vetélytárs már ott lihegett a nyakukban (51-53). A vendégek nem találták a ritmust, mivel rossz megoldásokat választottak, visszaesett a hatékonyságuk (56-59). A teljesítményük nagyban függött Pavlovictól; miután a légiós huszonnégy pontig jutott a harmadik negyed végéig, vendégvezetéssel indult a zárónak gondolt felvonás. Az egyetemistáknál eztán is sok volt a labdaszerzés és sajnos az -eladás is. Csikorogtak a fogaskerekek, ráadásul Körtélyesi és Kálló Nándor négy személyi hibánál járt (63-64). Hamarosan mindketten kipontozódtak, miként Pavlovic is, nem csoda, hogy az ellen hosszú idő után visszavette a vezetést (67-66). Amit Simon Lászlóék addig felépítettek, azt a rövidzárlataikkal leromboltak, s a bajaiak már a lepattanó-csatában is domináltak. Öt perccel a vége előtt 71-68-at mutatott az eredményjelző-tábla, majd öt vendégpont következett, köztük egy hármas Jilling Lászlótól. Ahogy azt a veszprémiektől a zajló évadban „megszokhattuk”: a hajrá felettébb izgalmasan alakult. Mintha a bosnyák erőcsatárunk is elkészült volna az erejével, hiányoztak a pontjai, a végén büntetőt és ziccert is hibázott. A rendes játékidő utolsó percére fordulva még a vendéglátók vezettek, a befejező pillanatokban – döntetlen állásnál – mégis a mieink támadhattak a győzelemért, ám az eredmény nem változott, vagyis jöhetett a hosszabbítás.

A túlóra elején Jilling dobásai találtak célba, Milos Vukicevicéknek ugyanakkor mindenre volt válaszuk. Bár a párharc során mindkét társaság egy tucat büntetőt hagyott ki, a legvégén Sipos Ádámék keze remegett meg ritkábban az egypontos-vonalnál, így ha nem is könnyen, de diadalittasan térhettek haza.

Mérész Csaba: Sajnos a derbit saját magunknak tettük nehézzé. A tanítványaim a szívüket-lelküket kitették a pályán, ám temérdek hibát is vétettek. Csapatunk erejét mutatja, hogy ha nyögvenyelősen is, ám hozzuk ezen, szoros összecsapásokat.

 

Fotó: foto24.hu