Veszprém

 

Törökbálint, 200 néző. Vezette: Radnóti, Kovács, Maár.

MTK: Jakab 16/6, Horváth 11/6, Boinitzer 4, Bíró 2, Szabó 2. Csere: Trepák 10, Mészáros 10/6, Bihari 6, Baross 2, Spiriev. Vezetőedző: Szarvas Gábor.

Veszprém: Vertetics 4, Simon 13, Novák 6/6, Kámán 13/6, Körtélyesi 26/9. Csere: Takács 3, Sipos, Kálló 3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Érdekesen kezdődött a rangadó: amíg a hazaiak a gyűrűk alatt dolgoztak serényen, addig a lepattanó-csatában alulmaradt vendégek a pont- és személyi hibagyűjtésben, illetve labdalopásban jeleskedtek (2-6). A mieink akcióiból alaposan felkészült törökbálintiak 9-8-nál átvették a vezetést, lévén, egyre-másra „gyakorolhatták” a büntetődobásokat (az első negyedben kilenc–nulla volt a csapatok közötti arány – ezzel együtt korrekt volt a bíráskodás). Mivel Vertetics Ádám ezúttal is nehezen vette fel az üzemi hőfokot és később is „csak” kiszolgálóként ügyeskedett, jó volt látni Simon László ponterős produkcióját, aminek köszönhetően a – jó formában lévő, az előző négy találkozóját behúzó – ellenfél nem tudta érvényesíteni az akaratát (15-16). Az egyetemisták közben újoncot avattak, a 17 éves Kálló Nándort, aki idővel jelezte: lehet rá számítani. A folytatásban egy ideig még „lifteztek” a gárdák, hol az egyik, hol a másik vezetett (23-25), aztán az éllovas a pontos támadásszövései mellé „odabiggyesztette” az ismert, agresszív harcmodorát, amitől szigorúbb lett a hátsó alakzata (23-30). A kulcsembereink közül most Körtélyesi Gergely osztotta magára a főszerepet, az erőcsatár az elejétől a végéig tarthatatlan volt, a triplákat éppúgy „hajigálta”, ahogy a támadólepattanókat szedte (25-34). Ebben az időszakban egyértelműen domináltak Novák Patrikék, nagy átéléssel játszottak, összeszedettebb „műsorukkal” összekuszálták az MTK-gépezet szálait. A tizenhetedik percben már tíz pont volt a különbség (27-37), viszont a nagyszünetig érthetetlenül lefékeztek, hibás döntéseket hoztak, amit a nagy erőfeszítéseket tévő Jakab Péterék kihasználtak (35-37).

Fordulás után hamar kiegyenlítődött az állás, majd rossz passzokkal és hárompontosokkal „szórakoztatták” a nagyérdeműt a felek, hogy aztán Körtélyesi megmutassa, hogyan kell kintről dobni. A listavezetőből hiányzott az átütőerő, lendületet is nehezen vettek, akkor is csak rövid időre, ugyanis rendre meggyűlt a bajuk a szívós vetélytárssal (42-45). Ekkortájt sok volt a pontatlanság, a kapkodás (az együttesek az utolsó sípszóig huszonnégy, illetve tizennégy labdát adtak el), a felek egymás hibáiból is éltek. Mérész-edző forgatta a keretét, az övéi próbálták is betartani az utasításokat, de figyelmetlenségeik miatt képtelenek voltak maradandót alkotni, ráadásul Horváth Kristófék elkezdték szórni a triplákat (49-47). A záró felvonásban is ment az adok-kapok, az eredményjelző-tábla hol itt, hol ott mutatott nagyobb előnyt (53-56). Szerencsére Kámán Tamás is megmutatta klasszisát, igaz, teljesítményén érződött, hogy megsérült. Mint legutóbb Bonyhádon, most is drámaian izgalmasan alakult a hajrá. A vendéglátók még harcosabbak lettek, a vezetést nem tudták átvenni (55-58), „csak” Trepák Zoltán révén egalizálni (61-61). Dicséretes, hogy a végén csapatként küzdöttek kosárlabdázóink, labdákat és támadólepattanókat szereztek, kezdtek tőkét kovácsolni a másik oldal hibáiból. S persze volt egy Körtélyesiük, aki Törökbálinton extrát nyújtott.

Mérész Csaba: Nem tagadom, sokat öregedtem a derbin, de a lényeg a diadal. Nekem leginkább az tetszett, hogy – „Körte” remeklésén túl – csapatként dolgoztunk, a srácok kisegítették egymást. Tudtuk, hogy nehéz csata vár ránk, ezért is számított, hogy helyén volt a szívünk. A hajrában határozottabbak és higgadtabbak voltunk.

 

Fotó: foto24.hu