Veszprém

 

Jóformán vért kellett izzadni a Hoya-Pannon Egyetem Veszprémnek, hogy az NB I/B Piros-csoportban megőrizze a veretlenségét; kosárlabdázóink az izgalmas és közönségszórakoztató bajnokin a vártnál pontatlanabbnak bizonyultak, más kérdés, hogy a rivális ellen nehéz volt játszani.

Budapesti Honvéd SE–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 81-84 (21-20, 27-21, 13-24, 20-19)

Budapest, 250 néző. Vezette: Balogh, Lengyel, Gaál.

Honvéd: Szalay 1, Horváth 27/15, Mucza 8, Kováts 4, Stefán 2. Csere: Valerio 20/9, Martinez 5/3, Pintér 8/6, Fülöp, Debreceni 6, Bea. Vezetőedző: Puskás Artúr.

Veszprém: Szabó 24/12, Madár 15/6, Pavlovic 11, Kovács 12, Völgyi 11. Csere: Körtélyesi 8, Kerkai 1, Helmeczi, Balázs 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Akik arra számítottak, hogy a felek az esten nem lesznek egy súlycsoportban, már az elején „néztek, mint a moziban”, hiszen a hetedik helyezett – a híveik buzdítása közepette, a veretes sportmúlttal bíró Horváth Ákos alakításai révén – jobban kapta el a rajtot (6-2). A csata nagy iramot vett, a nézők csak kapkodták a fejüket, néha a vendégek is, akiknek a helyzetkialakítással nem volt gondjuk, nem úgy a befejezésekkel (10-4). Mérész-mester időt is kért, mert amíg a hazaiak jól dobtak kintről, addig az övéi feledhetően, húsz százalékkal a mezőnyből. Az „értekezlet” először nem érte el a kívánt hatást, a sok lepattanót szedett vetélytárs ugyanis úgy pörgött, mint akit felhúztak: nem lehetett megállítani őket (15-7). Horváth továbbra is tarthatatlan volt, az „őrült rohanásban” újabb triplát hintett, aztán mikor Madár Andrásék megnyugodtak, kezdtek a képességeiknek megfelelően pattogtatni (15-13). A nulla-kilences sorozatot kreált és akkor még remekül büntetőzött éllovas hiába vette át a vezetést, a fővárosiak mindent megtettek azért, hogy a mieink erősségeit kioltsák (19-16). A folytatásban hol az egyik, hol a másik csapat járt előrébb (21-23), a tudása legjavával szolgált BHSE eztán is pompásan célzott távolról – az öt hármasukból négyet Horváth jegyzett (30-27). Mivel a veszprémiek jól lezárták a folyosókat, az ellenfél alig próbálkozott közelről, majd a mezőny másik legjobbja, a végül harminckettes értékindexig jutott Szabó Péter ismét megmutatta, hogy tőle sem állnak távol a „kígyótéri” dobások (33-31). Puskás-edző alakulata ezzel együtt nem engedte, hogy az egyetemisták lendületet vegyenek, mi több, az ütközet ezen szakaszában kihasználták a prioritásaikat: a tripláikkal szétlőtték az állásainkat (40-31). A kis időre megzavarodott Mérész-tanítványok nem igazán tudták, hogy mi tévők legyenek, noha a védekezésük nem volt rossz, a palánkok alatt, a lepattanók terén komoly hátrányban voltak (45-35). A „honvédok” óriási szívvel mentek előre, miközben a bakonyiak nem tudtak megnyugodni és elkapni a fonalat, igyekeztek ugyan kombinatívabbak lenni, viszont az átadásaikba gyakran hiba csúszott (46-40).

Az első félidő után megérdemelten vezettek hét ponttal a szép hagyományokkal rendelkező (…s az idény legprímább előadását celebrált) hazaiak, akik később is harcosabbnak és akaratosabbnak tűntek (50-42). A még mindig meglepett és az eredmény után futott Völgyi Marcellék tartották magukat, de mivel kevés teret engedtek nekik – a másik oldal faulthatáron védekezett –, képtelenek voltak csillogni, váratlan megoldásokkal szolgálni (…ráadásul a büntetőkkel is meggyűlt a bajuk; 54-47). Állandósulni látszott az öt-nyolc pontos különbség, mikor Szabó egy újabb hármassal riadót fújt, mondván, az élvezetes párharc ezen etapjából is van számukra visszaút. Szárnyakat mindazonáltal nem kaptak, ám a szívük vitte őket előre, kiváltképp a brusztolós stílusuknak és az agresszív védelmüknek köszönhették, hogy megérkeztek Mucza Tamásékra, akik esetében azért valahol borítékolható volt, hogy ezt a tempót nem bírják végig (57-56). Immáron a Hoya-mezesek tervei szerint alakult a találkozó, megtörték az ellen ütemét, és – a vezetést, illetve az irányítást visszavéve – mind jobban reagáltak különböző szituációkra (57-61). Miután csapatként kosárlabdáztak, több párharcot is megnyertek – ennek tulajdonítható, hogy a záró felvonás négypontos vendégvezetésről indult. Ám a pestiek magas szintű „műsora” csak rövid időre esett vissza, megint szikrázott a csata, Valerio Bodont Vincenték újra elkezdtek kintről pontosan tüzelni (66-67). A kellemetlen stílusban iparkodott rivális nem óhajtotta (olcsón) adni a bőrét, képtelenség volt megroppantani őket, legfeljebb kicsit meglépni tőlük (67-72). Az összecsapás ezen szakaszában Nebojsa Pavlovic is lábra kapott, szállította a pontokat, de mert a társai közben ziccereket hagytak ki, csak egy leheletnyivel jártak előrébb (72-74). A listavezető főként a szigorú védekezésében és a labdaszerzéseiben bízhatott, igaz, a helyzetét nem könnyítette meg, hogy előbb Völgyi, majd Körtélyesi Gergely is kipontozódott (76-79). Az esélyesebb, de több hullámzó periódust produkált mieinknek a hajrában sikerült megőrizni a minimális előnyüket, lévén, a döntő szituációkban jó döntéseket hoztak (78-84).

Mérész Csaba: Ezúttal a hazaiak kezdtek úgy, ahogy az általában ránk jellemző – tompák voltunk, könnyű kosarakat kaptunk és szétesően játszottunk. Szerencsére a második félidőre feljavultunk. Kritika ugyanakkor nem érheti a nagyot küzdött srácokat, akiknek hozzá kell szokni ahhoz, hogy ellenük immár mindenki kettőzött erővel harcol.

 

Fotó: foto24.hu