Veszprém

 

Oroszlány, 1000 néző. Vezette: Farkas, Gelencsér, Maár.

Oroszlány: Lewis 36/9, Burai 6/3, Wehner 3/3, Varga 1, Joó. Csere: Horváth 6, Kiss 12/3, Zsíros 8, Gorzsás 2, Kovács 6. Vezetőedző: Vavra András.

Veszprém: Simon 2, Kálló, Kámán 16/3, Pavlovic 31/3, Körtélyesi 21/9. Csere: Helmeczi 9/3, Hegedűs 5/3, Jilling 3/3, Májer. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A vendégek ezúttal – szerencsére – nem megilletődötten indították az oroszlányi fellépésüket, az elején akadtak ugyan kihagyott tempóik és „elméretezett” átadásaik, ám a megfelelő üzemi hőfoknak – és Körtélyesi Gergely hárompontosának – köszönhetően vezetéshez is jutottak (3-5). A hibák dacára volt ritmusa a találkozónak, lüktetett az iram, és ha az akkor még tabellamásodik egyetemisták kicsivel higgadtabbak, nagyobb is lehetett volna az előnyük (6-9). Kitartóan mentek előre, de mert a hazaiaknak is jó kerete van (…eddig a fordulóig osztályelsők voltak), a közönségük pedig félelmetes, a hatodik percben egyenlítettek (12-12). Miként arra számítani lehetett, az ellenfél szekerét Jestin Lewis tolta, a mieink nehezen tartották a faultokat egymás után kiharcoló amerikai karmestert, aki kíméletlenül juttatta célba a büntetőit. A légiós az első negyedben egyébiránt tizenkilences teljesítményindexet ért el. Közben Mérész-edző időt kért, mert az ütemet vesztett tanítványai bőszen hagyták ki a dupla- és triplakísérleteket, a dobószázalékuk nem verdeste az eget, még jó, hogy a rivális is messze került a topformájától (16-14). Később is sok volt a hiba – a két csapat tudásához képest túlzottan is sok –, a kapkodó játék közepette Jilling László hármasával egy pontra jöttek fel a veszprémiek (22-21). Temérdek próbálkozás maradt kihasználatlanul, már Lewis sem találta úgy a gyűrűtől való távolságot: a derbi ezen szakaszáig egyik fél sem érte el a negyven százalékos dobóformát. Az együtteseknek főként a tripladobásokkal gyűlt meg a baja. Talán a tét, a csoportelsőség nyomta rá a bélyegét a csatára, ezért volt annyi a hiba. Mintha nem is a nyugati nagyágyúk pattogtattak volna. A bakonyiak ügyeltek arra, hogy Kiss Kornélék ne kapjanak lábra, de akkor még nem igazán találták az OSE-játékának az ellenszerét (29-27). A nem túl színvonalas, ugyanakkor izgalmas párharc során az „oroszlánok” kicsit megléptek (34-28), azonban a lepattanó-szerzésben jeleskedett Kálló Nándor és társai gondoskodtak arról, hogy a nagyszünetig két pontra olvadjon a különbség.

Fordulást követően megint sok volt a pontatlanság, egymás hibáiból éltek a gárdák (…a lefújásig az egyik oldal tizenkilenc, míg a másik huszonkét labdát adott el), majd Körtélyesi újabb triplájával sikerült még közelebb jönni (36-35). Ezután megváltozott a játék képe, a hatékonyabb támadásszövésekre váltott oroszlányiak elkezdték kegyetlenül megbüntetni a mieink megingásait, ezért Mérész-mester ismét magához rendelte az övéit (43-35). Ekkortájt nem csak az ellen tengerentúli irányítójára kellett figyelni, hiszen Zsíros Péter méltó fegyverhordozója lett, a megmozdulásai révén tovább nőtt a differencia (47-39). A leblokkolt mieink rossz döntéseket hoztak, hullámvölgybe kerültek, s a vetélytárs 45-39 után újfent csinált egy hét–nullás rohanást (52-39). Mivel kezdett elúszni a hajó, Helmeczi Andrásék minden erejükkel azon voltak, hogy tízen belülre kerüljenek, ám a labdákat halászott vendéglátók folyton visszaverték a tesztjeiket (58-45). Ezekben a percekben egyetlen cél vezérelte az állva hagyott egyetemistákat, a kárenyhítés, lévén, kizárólag az eredmény és a mind koncentráltabb ellenfél után futottak (60-47). Tizenkét pontos OSE-vezetésről indult a záró felvonás, a csarnokban kevesen fogadtak volna arra, ami aztán a következő tíz percben valóságot öltött (65-53). Kámán Tamás duplája és büntetői, valamint Körtélyesi blokkolása volt a jeladás, a riadót fújt HOYA-mezesek attakjai elkezdtek működni (65-57). A veszprémiek úgy küzdöttek, mintha az életükről lenne szó; ráadásul beindult a liga legjobb triója: a Kámán-Nebojsa Pavlovic-Körtélyesi tengely (65-63). Az emberfogásos védekezésükkel sok hibára késztették az ellent, miközben repesztettek egy nulla–tizenhármas rohamot és hosszú idő után visszavették a vezetést (65-66). Tudták, hogy a győzelemhez maximum kell, de ami ennél fontosabb, hittek magukban és abban, hogy hozhatják a párharcot. A végül negyvennégyes IBM-index-szel zárt Lewis érezte, hogy ebből baj lehet, még többet próbálkozott, ám hiába süllyesztett el egy hármast, a fantasztikusan védekezett és labdákat szerzett bakonyiak ekkor már önbizalommal telve, jó ritmusban „szórakoztattak” (68-73). Az elképesztő három–húszas tempóból nem eresztett, a lepattanó-csatában is egalizált (…harmincegy–harmincegy) vendégek az OSE fölé nőttek (69-76). A hajrában bárhogy és bármivel próbálkoztak Lewisék, leginkább csak erőlködtek, majd egy Helmeczi-tripla pontot tett az ötvenöt büntetőt hozott csatára (73-81). A végén hiába „dobáltak” kintről, a játékot taktikusan tördelő, a kipontozódott Körtélyesit és Simont nélkülöző veszprémiek visszavágtak a Vetési gimnáziumban elszenvedett őszi vereségért (86-89); az egymás elleni eredményeknek köszönhetően pedig az élre ugrottak.

Mérész Csaba: Remek mérkőzés volt, épp’ olyan, amire idefelé számítottam. A harmadik negyedben volt egy komoly rövidzárlatunk, aztán később embert fogtunk, amivel alaposan megzavartuk az oroszlányiakat. Azzal nyertünk, azonban kellett az is, hogy a hajrára Kámán és Pavlovic nagyon összekapta magát. Büszke vagyok a srácokra, arra, hogy mindvégig hittek a sikerben.

 

Fotó: foto24.hu