Veszprém

 

Szombathely, 200 néző. Vezette: Horváth, Török, Németh.

Falco II.: Tóth 13, Németh, Bereczki 2, Karagity 7/3, Varga 13. Csere: Bazsó 9/6, Szanati 6/6, Horváth 4/3, Kozma 2, Koromi 2. Vezetőedző: Váradi Attila.

Veszprém: Vertetics 4, Puszta 14, Kámán 9, Sipos 23/3, Szabó 6. Csere: Fekete 5/3, Nagy 3, Gáll 13/3, Novák 2, Kováts, Szeifert 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Pontatlanul kezdtek a „túlóra” nyitó fordulójából kettős győzelemmel továbblépett vendégek: közelről, középtávolról és távolról is sikertelenül dobtak, három és fél perc után két pontnál jártak (8-2). Kámán Tamás újabb dupláját követően jókor jött Fekete Csaba triplája, felzárkózásuk eredményeként mintha elbizonytalanodtak volna a hazaiak (9-9). A tartalékosan felálló vasiak irányzéka a folytatásban elállítódott. Temérdek próbálkozásuk vallott kudarcot, de mert a vezetéshez jutott mieink is lassan találták meg a gyűrűtől való távolságot, a különbség akkor még nem volt számottevő (9-13). Hamarosan rákapcsoltak a veszprémiek: Feketéék remekül szedték a lepattanókat, elől pedig mind precízebben támadtak. Az első negyed végén nagyobb is lehetett volna az előnyük, ám Szabó Tibor kihagyott két büntetőt, míg Szanati Gergő felíratott egy hárompontost a neve mögé. Később Puszta Dávid szerzett zsinórban hat pontot, majd Gáll Dominiknak adott egy gólpasszt, így alakulatuk meglépett az ellenféltől (14-23). Hiába kértek időt a nyugat-magyarországiak, a fegyelmezett csapatmunkával szolgáló Mérész-tanítványok a „fejtágító” után is megfelelően koncentráltak: megbecsülték a labdákat és kihasználták a másik oldal hibáit (14-28). A rutinosabb vendégek a játék minden elemében domináltak: jól védekeztek, szemre is tetszetősen támadtak (az első félidőben csupán három rossz kétpontos kísérletük volt), eközben a vetélytárs bármihez nyúlt, az rosszul sült el (14-32). Az egyetemistáknál mindenki beletett valamit a közösbe, az akkortájt ritkán hibázó játékosok elosztották egymás között a terheket. Nem is lehetett nagyon csodálkozni azon, hogy a differencia több mint húszpontosra nőtt (18-40).

A rivális jobban indította a második félidőt. Azokban a percekben törés állt be a mieink játékába: téves passzokkal és dobásokkal jelentkeztek, ráadásul sok apró szabálytalanságot vétettek (31-44). A hullámvölgy rövid ideig tartott, majd Sipos Ádám vezérletével ismét rátaláltak a helyes útra (33-50). A 24 éves sportoló kétség kívül a legjobb mérkőzését hozta veszprémi színekben: egymás után dobta a pontjait, a vasiak nem tudták tartani – vagyis úgy teljesített, ahogy a csapat hívei régóta várják tőle (35-54). Mérész-edző elégedetten figyelhette a találkozót, hiszen a hajtós, néha egész pályás letámadással próbálkozó hazaiak képtelenek voltak túljárni az övéi eszén (39-60). Eztán is húsz pont körüli volt a felek közötti különbség, ezért nem csak az „odavágó”, hanem a továbbjutás is eldőlni látszott. A szombathelyiek nem tudtak közelebb férkőzni, Feketéék a szezon egyik legjobb védekezését mutatták be – a hátsó alakzat flottul működött –, míg Nagy Róbert és Vertetics Ádám a másik palánknál gyakran hozta kihagyhatatlan helyzetbe a társait (42-65). A záró játékrészben egy ideig nem esett kosár, a gárdák egymás hibáiból éltek, igaz, a gyűrűre veszélytelenek voltak. Több mint két perc után Novák Patrik törte meg a gólcsendet, majd Bazsó Brunóék hirtelen feltámadtak és húsz ponton belülre kerültek (51-70). A veszprémiek a jelentős előnyük birtokában már nem összpontosítottak annyira (összesen tizenkilenc labdát adtak el, más kérdés, hogy most ez is belefért), de mert Szeifert Zalán után Gáll is bevágott egy triplát, a csapás megsemmisítő erejű lett (54-78).

A kombinatívan játszott vendégek a május 8-i hazai visszavágó előtt pontot tettek a párharc legfontosabb kérdésére, s hovatovább várhatják, hogy a másik ágon (Budapesti Honvéd SE–Békési SzSK) ki lesz a nyerő, akivel a másodosztály kilencedik helyéért mérkőzhetnek meg.

Mérész Csaba: Az igazsághoz tartozik, hogy a hazaiak nem a legjobb összeállításukban álltak ki ellenünk, de ez mit sem von le diadalunk jogosságából. Sikerünk kulcsa az agresszív védekezés volt, illetve, hogy csapatként küzdöttünk. Nem dőlünk hátra, otthon is nyernénk a szombathelyiek ellen, mert szeretnénk kiszolgálni a közönségünket.

 

Fotó: veol