Veszprém

Szabó Péter 2019. október 31-én egy szerencsétlen mozdulat során megsérült, a Budapesti Honvéd SE elleni mérkőzésen, amikor a vendégek egyik játékosa véletlenül ráesett irányítónk lábára. Peti azóta folyamatosan azon dolgozott, hogy minél hamarabb ismét pályára léphessen. Erre a mai napon végre sor kerül a TF-BP elleni Hepp Kupa mérkőzésen. A visszatérése alkalmából beszélgettünk játékosunkkal a sérüléséről, annak körülményeiről és a rehabilitációjáról, valamint a csapat teljesítményéről.
 
- Hogyan emlékszel vissza a sérülésed pillanatára?
- Nem néztem vissza a videót. Felugrott a srác és rám esett. A jobb térdem befelé fordult, szúró fájdalmat éreztem. Egyből kaptam fájdalomcsillapítót. Nem lett akkora baj, mint amire számítottam szerencsére, de egyből tudtam, hogy gond van. A múlton nem lehet változtatni, ezért is nem néztem vissza. Az le kell, hogy szögezzem, hogy az ellenfél játékosa nem tehetett erről.
 
- Hogyan élted meg ezt az időszakot?
- Az első két hét volt a legrosszabb, szinte csak feküdni tudtam végig, viszont ami pozitívum volt, hogy gipszre, illetve műtétre nem volt szükség, mivel szerencsére nem a keresztszalag sérült. Köszönöm az egész klubnak a profi hozzáállást. Azt kell, hogy mondjam, hogy a pálya széléről jobban izgultam, mint amikor én játszottam. A tehetetlenség szörnyű volt. Természetesen próbáltam tanácsokkal segíteni a srácoknak, remélem, hogy ez sikerült valamennyire.
 

- Hogy zajlott a rehabilitációd?
- Nehéz időszak volt. Minden támogatást megkaptam, amit csak lehetett, mind a klub részéről, mind pedig az orvostól, illetve a gyógytornásztól és edzőktől. Gyorsabban gyógyulok, mint ahogy azt gondoltuk, ennek nagyon örülök.
 
- Mit gondolsz a csapat jelenlegi teljesítményéről?
- Jó kérdés. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért alakultak így a dolgok. Ha nem is nyerjük meg az alapszakaszt, én mégis bizakodó vagyok, hiszen tudom, hogy ez a csapat pályahátrányból is képes akár bajnokságot nyerni. A rájátszás a lényeg, ott kell a legtöbbet kihozni magunkból. Fejben nincs rendben a csapat. Megbeszéltük a dolgokat. Természetesen kellenek az extra egyéni teljesítmények, de úgy gondolom, hogy ezt most együtt kell megoldanunk.
 
- Hogy vagy most?
- 100%-os a formám. Talán annyiban érzem még a sérülést, hogy a lábam gyorsabban elfárad. Mindenemet erősítem, nem csak a sérült testrészt. Fokozatosan fogok visszatérni, nem tudnék még egy egész meccset végigjátszani.
 
- Mit vársz a TF elleni mérkőzésről?
- Ez nem is lehet kérdés: győzelmet. Lépésről lépésre kell haladnia a csapatnak is és nekem is. Természetesen minden találkozó alkalmával a győzelem a cél. Itt nincs hibázási lehetőség, mi vagyunk a címvédők, ha kikapunk, kiesünk. Ahhoz, hogy bejussunk a legjobb négy közé, maximális koncentrációra lesz szükség mindenkitől.
 
- Ki segített neked a legtöbbet ebben az időszakban?
- Dóri, a feleségem és a klub. Sokszor voltak nehéz pillanataim, főleg az első két hétben, amikor csak feküdni tudtam, de a párom mindig mellettem volt. A klub pedig minden szakmai támogatást megadott, amit nem tudok elégszer megköszönni nekik.

- Minden meccsre utaztál a csapattal együtt, miért volt ez ennyire fontos neked?
- A csapategység elengedhetetlen ebben a sportban. Próbáltam a padról támogatni a csapatot, amennyire lehet. Szerintem természetes, hogy velük együtt utaztam mindenhová.
 
- Köszönöm szépen, és további sok sikert kívánunk!
- Köszönöm, minden tőlünk telhetőt megteszünk.