Veszprém

Tegnap jelentette be Klubunk, hogy az utánpótlásválogatott Dancsecs András is a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém csapatában folytatja pályafutását. A huszonegyéves tehetséggel beszélgettünk.
 
- Sok szeretettel köszöntünk Veszprémben, Andris! Miért választottad a mi egyesületünket, mik voltak a legfőbb érvek, ami miatt úgy döntöttél, itt folytatod a pályafutásod?
- A Veszprém egy top csapat a „B” csoportban, amelyben kiváló játékosok szerepelnek. Mindig is erős volt ez az egyesület, akkor is így volt, amikor a „B” csoportban játszottam ellenük. Ami szintén segítette még a megállapodást, hogy korábbról jó kapcsolatot ápolok Csorvási Leventével.
 
- Kinek a véleményét kérted ki a döntésed meghozatala előtt?
- Nem igazán egyeztettem senkivel, csak egy kicsit a menedzseremmel. A város kapcsán érdeklődtem körbe valamelyest, de mindenki csak dicsérte Veszprémet, hogy ez egy gyönyörű hely. A klubot pedig ismertem, tudtam, hogy hova jövök.
 
- Mit szeretnél elérni a csapattal és mit vársz el magadtól az új klubodnál?
- Egyértelmű, hogy a feljutás a cél, aminek érdekében a lehető legtöbb meccset szeretnénk megnyerni. Magamból pedig ki akarom hozni a maximumot, hogy minél inkább hozzásegíthessem a csapatot a jó eredményekhez.  
 
- Mikor és minek a hatására kezdtél el kosarazni?
- Négyévesen láttam először kosárlabdapalánkot. Megkérdeztem, hogy mi ez? Aztán hamarosan elkezdtem játszani. Valahogy így emlékszem vissza a kezdetekre.
 
- Ki volt a gyerekkori példaképed és miért?
- Perl Zolit említeném. Már akkor is kijártam a meccseire és figyeltem a játékát, amikor még az U18-as majd U20-as csapatban szerepelt. Mindig is felnéztem rá, nagyon szeretem a játékát.
 

- Melyik volt számodra eddigi karriered legmeghatározóbab vagy éppen legemlékezetesebb pillanata?
- Habár túl sok közöm nem volt hozzá, mégis a tavalyi felnőtt „A” csoportos bajnoki cím megnyerését említeném. Nagyszerű érzés volt ezt a csapat tagjaként megélni.
 
- Kipróbáltad magad az amerikai egyetemi bajnokságban is. Mesélj egy kicsit arról az időszakról!
- Teljesen más kosárlabdakultúrával és felfogással találkoztam. Mivel egykorú volt a csapatban mindenki, ezért nagyon szoros kapcsolat alakult ki a társak között, amit az is elősegített, hogy tulajdonképpen mindenki egy utcában lakott. Ott napi egy edzés van, de az két és fél vagy három óra hosszú és nagyon fárasztó. Azon kívül persze lehetőség volt külön dobni és kondizni. Jó tapasztalat és élmény volt számomra.
 
- Hogyan jellemeznéd magadat, mint a kosárlabdázót, és hogy mint magánembert?
- Egyes és kettes pozícióban játszom, erősségem a dobás, de mindig a legjobb megoldást keresem a pályán, azaz szívesen passzolom le a labdát. A lényeg, hogy a csapat profitáljon belőle. A védekezés is fontos számomra, jobban szeretek labdát szerezni, mint kosarat.
A pályán kívül társasági emberként jellemezném magam, aki szeret a csapattársaival lenni, közös programokon részt venni.
 
- Mit csinálsz a legszívesebben a szabadidődben?
- Szeretek olvasni, főleg filozófiai és pszichológiai témájú könyveket. Emellett szeretek teázni és sokszor szoktam Rubik kockázni is.
 
- Hogyan tartod magad formában a nyár folyamán?
- Már elkezdődtek a közös erőnléti- és a dobóedzések, de előtte is majdnem minden nap sportoltam főleg bicikliztem, valamint kondiztam és a dobtam.
 
- Zárásként mit üzennél a HOYA-drukkereknek?
- Remélem, hogy nem lesz olyan helyzet, mint tavaly volt, és egyre több néző előtt játszhatunk majd, akik plusz erőt adnak majd nekünk. Sokat fog segíteni a szurkolók támogatása a céljaink elérésben, az biztos.
 
- Köszönjük szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánunk!
- Én is köszönöm szépen!