Veszprém

 
- Sok szeretettel köszöntünk Veszprémben, Norbi! Milyen szempontokat mérlegeltél, amelyet követően végül úgy döntöttél, a Klubunknál folytatod pályafutásod?
- Üdvözlök mindenkit, örülök, hogy itt lehetek! A döntésem hátterében az állt, hogy más és több szerepet szerettem volna magamnak egy csapatban, mint a két előző klubomnál. Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy szeretnék újra kosárlabdázni, azaz a pályán lenni labdával a kezemben és hatással lenni arra a csapatra, amiben játszom. Csorvási Levente koncepciója és a szerep, amit nekem szán, megtetszett. Úgy éreztem, erre van szükségem, ezért döntöttem a Veszprém mellett.
 
- Kinek a véleményét kérted ki a döntésed meghozatala előtt?
- Ilyen esetekben először magamban pro és kontra érveket sorakoztatok fel, majd általában szűk családi körben beszélek erről. A feleségem véleménye különösen számít, hiszen családként együtt kell egy ilyen döntést mérlegelni. A végső szó aztán az enyém. Egyébként nekünk mindig is tetszett Veszprém városa, többször is jártunk már itt.
 
- Mik a legfőbb célkitűzéseid nálunk?
- A Veszprém mindig is közel volt a feljutáshoz. Remélem, hogy Horváth Ákos és az én érkezésemmel hozzátehetjük azt a szükséges pluszt, amivel ezt közösen elérhetjük.
A magam szempontjából pedig szeretnék meghatározó szerepet betölteni az együttesben. A csapat érdeke nálam mindennél legfontosabb. Továbbá vissza akarom nyerni a régi pontszerző énemet, és persze továbbra is terelgetném a fiatalokat a helyes irányba.
 
- Kik azok az új csapattársaid közül, akiket ismersz, akikkel akár egy csapatban szerepeltél, vagy éppen ellenfélként kerültetek szembe egymással?
- Ellenfélként a négy idősebb játékossal már játszottunk egymás ellen, sőt, Horváth Ákossal egy nyarat együtt is töltöttünk a válogatottban. Nebojsa Dukiccsal pedig sokat küzdöttünk a palánk alatt a múltban.
 

- Hogyan kezdődött nálad a kosárlabda szeretete? Mikor és minek a hatására fogtál először labdát a kezedbe?
- Az általános iskolánkban a Honvédnak volt egy felmérője, ahol a magasságom révén kiválasztottak. Sok más sportágat is kipróbáltam, de a kosárlabdában jöttek leginkább a sikerélmények. Furcsa belegondolni, hogy már 1996 óta kosarazom.
 
- Ki volt a gyerekkori példaképed és miért?
- Nem tudnék kiemelni igazán senkit, akinek kint lett volna a posztere a szobám falán. Habár mindig is csodáltam az NBA látványos világát, mégis inkább az európai kosárlabda állt hozzám közelebb. Később, idősebb fejjel a Gasol-fivérek játéka volt az, ami igazán megfogott.
 
- Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek csapat- és egyéni szinten?
- Fiatalkoromban mindig azt mondtam, hogy a magyar válogatottban szeretnék játszani és címeres mezben szeretném énekelni a Himnuszt. Örülök, hogy az utánpótlásválogatottak után a felnőtt nemzeti csapatban is játszhattam. Természetesen piros-fehér-zöldben az Európa-bajnoki szereplés volt a csúcspont.
Klubszinten két kupagyőzelmet követően, több szezonnyi küzdelem után végül a bajnoki cím is összejött. Továbbá amit megemlítenék, hogy az azért ritkaság, hogy valaki mindkét vasi topcsapattal is trófeát nyerjen. Én a Körmenddel kupát, a Falcoval pedig bajnoki címet nyerhettem.
 
- Melyik volt számodra karriered legemlékezetesebb pillanata a kosárlabdapályán?
- Egy kimondott pillanatot nem tudnék kiemelni, de az, hogy a vasi „El Classicokon” éveken át játszhattam, olyan dolog, amire most visszagondolva is libabőrös leszek. A válogatottból azt a meccsemet emelném ki, amikor a grúzok ellen négy hárompontost dobtam, illetve a kolozsvári mérkőzést a románok ellen.
 
- „A” csoportos bajnoknak és kupagyőztesnek is vallhatod magad, ráadásul a válogatottal is értél el szép eredményeket. Szerinted mik egy jó csapat legfontosabb „összetevői”?
- Fontos, hogy lennie kell egy hierarchiának, ez alapján szükséges meghatározni a feladatokat. Fontos továbbá, hogy mindenki kellően el is legyen ismerve a maga szerepében nyújtott teljesítményéért. Amit még kiemelnék, az természetesen a csapatkohézió, a pályán és az öltözőben egyaránt. Ha ez megvan, akkor az együttes tagjai egymásért is küzdeni fognak, ez pedig egy nagy pluszt jelenthet az ellenféllel szemben.
 

- Hogyan jellemeznéd Tóth Norbertet a kosárlabdázót, és hogy mint magánembert?
- Fepu (Ferencz Csaba) barátom rám ragasztotta, hogy „Öreg Harcos” vagyok. Mindig is a harcosság jellemzett. Mindig, mindent megtetettem a csapatért, még akkor is, amikor már csökkent a pontjaim száma.
A pályán kívül céltudatos és családcentrikus ember vagyok, nagyon fontosak számomra a szeretteim. Emellett célom, hogy értéket adjak át a fiataloknak akár a kosárlabdával, akár mással kapcsolatban. Utóbbira példa, hogy rendkívül környezettudatos ember vagyok, és a körülöttem lévőket is erre nevelem. Szeretném felnyitni a szemüket a környezetvédelem és azon belül például a szelektív hulladékgyűjtés vagy a kevesebb műanyag használatának fontosságára. Vicces történet a múltból, amikor a légiós csapattársaim megkérdezték, hogy mennyi pénzt kapok azért, mert szelektíven gyűjtöm a csapat után keletkező hulladékot egy-egy buszos utazás során vagy az öltözőben. Miután elmagyaráztam nekik a motivációmat, legközelebb már ők is zsákokkal jöttek, hogy segítsenek. Azt gondolom, hogy profi sportolóként több területen is példát kell mutatni, nem csak a pályán.
 
- Mit csinálsz a legszívesebben a szabadidődben?
- Mióta februárban a kisfiúnk megszületett, ő tölti ki főként a szabadidőmet. De szeretek olvasni és nagyon érdekel a kávé készítése és kóstolása. Emellett gazdasági híreket szoktam olvasni és tőzsdézek is. A környezettudatos életvitelemről már meséltem, amit még megemlítenék, hogy a pandémia idején a kék-túrázás is nagy kedvencünk lett.
 
- Hogyan tartod magad formában a nyár folyamán?
- Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis elkerültek a sérülések. Mostanában futok, biciklizek és TRX-edzéseket végzem. És persze a kisfiam is komolyan meg tud mozgatni és el tud fárasztani a mindennapok során (nevet).
 
- Zárásként mit üzennél új csapatod szurkolóinak?
- Nagyon remélem, hogy ez a szezon már a szurkolók előtt mehet végig. Üzenem a drukkereknek, hogy nagyon jó szellemiségű és egymásért küzdeni tudó csapat lesz a miénk, amelyért érdemes lesz majd kilátogatni a meccsekre és szurkolni.
 
- Köszönjük szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánunk!
- Köszönöm szépen!