Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Gelencsér, Maár, Mintál.

Veszprém: Nagy R. 8, Puszta 26, Novák 3/3, Kámán 13/3, Szabó T. 12. Csere: Fekete 5/3, Vertetics 11, Blaskovits 4, Sipos, Gáll 3/3, Kováts 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Baja: Nagy D. 11/3, Katyanszki 15/3, Fehér, Ágfalvi 12, Mándity 14. Csere: Szabó Á. 5/3, Pálkerti 5, Franczva 2, Koller 4. Vezetőedző: Hosszú István.

Január végi állcsonttörése után először melegített – bajnoki találkozó előtt – a társakkal Vertetics Ádám, aki felépült a súlyos sérülés okozta rehabilitációból és a szurkolók nagy örömére játékra jelentkezett. Az alapszakasz végeredménye szempontjából sorsdöntő mérkőzésről ellenben Oltárczy Máté lemaradt, ám a hazaiak nélküle is vezetéshez jutottak. Aminek mindazonáltal sokáig nem örülhettek, mert a vendégek kihasználták a szerencsével akkortájt hadilábon állt mieink hektikusságát – elhamarkodott megoldásait, rossz átadásait –, s fordítottak (2-6). A rivális egy ideig alig akart hibázni (5-10), aztán Novák Patrik és Kámán Tamás triplája jeladás volt, mivel az egyetemisták utána ihletett formába kerültek (15-10). Szemmel láthatóan összerakták a védekezésüket, a másik oldalnál hatékonyabban szedték a lepattanókat (…a derbin ezen mutatóban 42-30 arányban bizonyultak jobbnak) és a liga egyik legjobbját, Mándity Mátét is kikapcsolták a játékból (19-10). A következő negyedben Vertetics ott folytatta, ahol a balesete előtt abbahagyta, ezért az elbizonytalanított bajaiak nem tudtak közelebb férkőzni (25-15). A fegyelmezett veszprémiek gyorsabbak és pon-tosabbak voltak a vetélytársnál, Mérész-edző azt is megengedhette, hogy egy-egy kulcsemberét pihentesse (30-15). A teremben mindenki keményebb ellenállásra számított Ágfalvi Bálintéktól, akik valójában akkor faragtak a hátrányukon, mikor a vendéglátók koncentrációja kicsit csökkent és a hátsó alakzatuk veszített az agresszivitásából (32-21). Kosárlabdázóink produkciójában akadtak hibák, néha döcögött a szekér, de mert rendszerint csapatként működtek, a különbség megint tekintélyesre hízott (42-25).

Fordulást követően sem engedtek a gyeplőn Szabó Tiborék, lobogott bennük a harci szellem, ami azt eredményezte, hogy ott jártak a hőn áhított tizenkilenc pontos eltérésnél (54-36). Mint ismert, a harmadik Duna-partiak az év végén 82-64-re győzték le a negyedik gárdánkat, magyarán egy „helycserés támadáshoz” ennél jobban kellett elbánni velük. A hazaiaknál továbbra is mindenki hozzátett valamit a dicsőséghez, de a Puszta-show azért folytatódott (61-44). Közben megesett, hogy lankadt a figyelem, más kérdés, miszerint az átmeneti bajai felzárkózáshoz az is kellett, hogy érthetetlen bírói ítéletek borzolják a pályán és a nézőtéren lévők idegeit. Egy darabig felváltva estek a pontok, aztán a játékrész végén megrázták magukat a mezőnyből ötven százalékos pontossággal célzó és jól büntetőző hazaiak (69-50). A Vetési gimnázium publikuma a záró felvonásban amiatt fohászkodott, hogy ez a differencia a végéig kitartson, ami aztán nemhogy csökkent, hanem nőtt (77-53). A csupán három triplát dobott vendégek szinte mindegyik statisztikai elemben alulmaradtak Fekete Csabáékkal szemben, ráadásul Gáll Dominik hárompontosa után kezdett számukra kínos lenni a fiaskó (86-58). Az egyetemistákat a hajrában időnként elragadta a hév, ez pontatlanságokat szült (ziccerek maradtak ki), ám a különbség az utolsó sípszóig nem kúszott húsz pont alá. A hazai diadal azt jelentette, hogy mindkét klubnak tizenegy győzelme és kilenc veresége van, ám az egymás elleni mutatók miatt a felek helyet cseréltek és a veszprémiek elfoglalták a dobogó legalsó fokát.

Mérész Csaba: Gratulálok a tanítványaimnak, egyrészt a sikerhez, másrészt ahhoz, hogy hittek annak megvalósításában. Lelkesen játszottunk, jól védekeztünk, s bizonyítottuk, hogy jó csapatunk van. Az alapszakaszból hátralévő két fordulóban már nem szeretnénk átadni másnak a mostani pozíciónkat.

 

Fotó: veol