Veszprém

A Hepp Kupa-címvédő, bajnoki ezüstérmes alakulatunk újonnan igazolt reménysége, a hátvéd és bedobó poszton egyaránt bevethető korosztályos válogatott Mucza Tamás az élő példa arra, hogy az álmainkért fiatal fejjel is lehet felelősségteljes döntést hozni, a szülővárosunkat és a „komfortzónánk ölelését” pedig valami újra, ismeretlenre cserélni.

– Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nemcsak egy csapattól, hanem egy családtól is búcsúztál hívószavunkra, hiszen a Budapest Honvéd kötelékében lett belőled az a sportoló, aki jelen pillanatban vagy.

– Így igaz, a pestieknek csak köszönhetek. Az igazat megvallva fájó szívvel is fogadták a döntésem, de megértették, hogy tizenhárom tartalmas év után új kihívásra volt szükségem. Elengedtek, sikerekben gazdag pályafutást kívántak, de hozzátették, bíznak benne, hogy egykor láthatnak majd még Honvéd mezben.
 
– Új kihívást említettél. Ezzel azt akarod mondani, hogy egyértelmű céllal érkeztél a királynék városába?

– Pontosan! Azt tudni kell, hogy abszolút komolyak a céljaim a kosárlabdázással kapcsolatban. Kisgyerekkorom óta egy cél lebeg a szemem előtt: az NB I. A csoportjában játszani… Itt szeretném az álmomat valóra váltani. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ehhez töretlen hozzáállás és minőségi munka szükséges, de állok elébe, Veszprémben minden más adott a sikerhez!
 
– Figyelemre méltó a hozzáállásod. Megfordult egy pillanatig is a fejedben, hogy esetleg nemet mondj a megkeresésünkre?

– Egy pillanatra sem. Úgy gondolom, óriási potenciál van a bakonyi gárdában, s azt is hallottam, hogy Veszprémben komoly célokat tűztek ki: egyszóval remek, kihagyhatatlan lehetőségnek találtam. Arról nem is beszélve, hogy Mérész Csaba vezetőedzőtől is rengeteget tanulhatok majd.
 
– Akkor mondhatjuk azt, hogy hosszú távra tervezel nálunk?

– Ha sikerül a feljutás, akkor természetesen! És ha rajtam múlik, akkor sikerülni is fog…
 
– Mindjárt itt a felkészülés. Várod már az új idényt, az ismerkedést a csapattársakkal? Az U20-as válogatottal igaz, már dolgoztál a nyáron, de jutott azért időd a pihenésre is?

– Jutott persze, talán sok is volt még. Viccet félre téve, nagyon várom a felkészülést! A válogatottnál lefolytatott munka még pluszban hozzá is járult ahhoz, hogy jó fizikai állapotban vághassak neki az elkövetkezendő idénynek. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a társak barátsággal fogadnak, mert úgy hiszem, hogy családból családba érkezem majd.