Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Horváth, Szalai, Benedek.

Veszprém: Vertetics 14/3, Kováts 3/3, Kámán 24, Nagy G. 2, Szabó 7. Csere: Fekete 4, Sipos 8, Nagy R. 10/6, Novák 3/3, Oltárczy, Novák P., Gáll. Vezetőedző: Petőfi Áron.

Oroszlány: Kiss Kornél 21/3, Burai 7, Gorzsás 10, Hajmássy 2, Keller 2. Csere: Ughy 12/3, Kiss Károly 8, Bocsárdi 3, Magyari 3/3, Túri. Vezetőedző: Kovács Nándor.

Az oroszlányiakat népes és felettébb hangos drukkerhad kísérte el a királynék városába, de játékoskeretükből hiányzott a rutinos Tanács Attila – emiatt aligha hullajtott könnyeket a másik oldal. Jobban kezdtek a hazaiak: Szabó Tibor remekül dolgozott a palánkok alatt, társai pedig gyors akciókat vezettek és két triplát is értékesítettek (8-2). A vendégek idővel megtalálták a gyűrűtől való távolságot, miközben az egyetemisták vesztettek lendületükből, ráadásul technikai hibákat is vétettek. Kellett hát Nagy Róbert hárompontosa, lévén, 11-12-nél már a rivális vezetett, s félő volt, hogy híveik bíztatása közepette még inkább lábra kapnak. Ezt követően megrázták magukat a veszprémiek, némiképp elhúztak (17-13), de mert a dobószázalékuk továbbra sem volt túl fényes, nem tudták leszakítani magukról Kiss Kornélékat, akik hamarosan megint fordítottak (19-20). A folytatásban felváltva találtak be a felek, majd a mieink elől kicsit pontosabbak, hátul pedig erőszakosabbak lettek, ami nyomban visszaköszönt az eredményen (33-27). Petőfi-edző gyakran cserélt, kereste legjobb ötösét, ami az addiginál lendületesebb és energikusabb képet mutat. Ha tyúklépésekben is, de a kombinatívabb játékot mutató Vertetics Ádámék megléptek (38-29), csakhogy a temérdek elhibázott büntető, rossz átadás és kihagyott ziccer megbosszulta magát, a vetélytárs felzárkózott.

A nagyszünet után az ellenfél ismét ott lihegett Sipos Ádámék nyakán (42-39), még szerencse, hogy a hárompontos-vonalon túlról ők is gyengén céloztak (a mérkőzésen a mieink huszonkét próbálkozásból ötöt, míg Hajmássy Péterék huszonháromból hármat értékesítettek). A tompának tűnő veszprémiek hosszú gólcsendjét Novák Bence törte meg egy távoli dobással, ám együttese gépezete abban az időszakban is akadozott (49-46). Csikorogtak a fogaskerekek, s főként támadásban nem volt meg a mieink között a kellő összhang. Hiába javult fel a vendégek védekezése, Kámán Tamás ezúttal is hátára vette a csapatát, pontjaival és lepattanóival lendített valamit az övéi kátyúba ragadt szekerén (58-52). Az időnként paprikás hangulatú utolsó negyedben is sokat bosszankodtak a nézők, a vendéglátók teljesítménye nem volt meggyőző: sok labdát adtak el, s akadtak periódusok, mikor kifejezetten rosszul kosárlabdáztak (62-58). Mikor kicsit elhúztak, jöttek az újabb hibák és elolvadt az addig nehezen kicsikart előny. A záró két percnek 66-64-gyel futottak neki a gárdák, s noha a vendégek egész pályás letámadással is próbálkoztak, a büntetőket végre-valahára pontra váltó, összességében jobban lepattanozó hazaiak már nem engedték ki a kezükből a győzelmet.

Petőfi Áron: Ahogy arra számítani lehetett, nehéz és küzdelmes csatát vívtunk, amit mindazonáltal megnyertünk. Rosszul játszottunk és némi fásultságot is éreztem a srácokon. Emiatt ziccereket hagytunk ki, ráadásul a második félidő elején támadásban leblokkoltunk. Kámán zseniális volt, de Sipos, Nagy R. és Kováts is hasznos munkát végzett. Jövő héten az éllovas bonyhádiak otthonában megpróbálkozunk a lehetetlennel: szeretnénk győzni.

 

Fotó: veol