Veszprém

 

Jó úton halad a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém az NB I/B Piros-csoportban, az ősszel még veretlen kosárlabdázóink tegnap, hazai környezetben papírforma, mi több, kiütéses diadalt arattak; úgy odatették magukat, hogy a rivális nem találta a produkciójuk ellenszerét.

Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–Omnia Pub & Food Békés 127-65 (26-11, 35-13, 34-12, 32-29)

Veszprém, 400 néző. Vezette: Surányi, Lövei, Csabai-Kaskötő.

Veszprém: Szabó 12/6, Madár 11/9, Pavlovic 14/3, Kovács 23/3, Völgyi 14. Csere: Körtélyesi 22/18, Kerkai 6, Helmeczi 13/9, Balázs 3, Szűcs 5/3, Lógár 4. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Békés: Krstic 8/6, Kertész 8, Vass, Boinitzer 21/3, Koma 4. Csere: Nagy 12/9, Gruda 2, Balog 8/3, Csabák 2, Sipaki. Vezetőedző: Balog Vilmos.

A hazaiak úgy indították a mérkőzést, ahogy azt tőlük a szurkolóik a feldobás előtt remélték: pompás megoldásokkal jelentkeztek, már az első másfél percben felülmúlták a vetélytársat a főbb sportági elemekben (9-0). A vendégeknek négy perc kellett a nyitó pontjaik megszerzéséhez, majd nem álltak le: feljöttek, jelezvén, hogy a szezonbeli paramétereikhez híven veszélyes csapat az övék (9-7). Közben a mieink ajtó-ablak helyzeteket hagytak ki, hiába gyűjtötték a lepattanókat, ha nem mindig éltek a második esélyekkel – persze a különbség így sem csökkent (14-7). Idővel kezdett kidomborodni a felek közötti tudásbeli kontraszt, ezen tételt leginkább az „extra-fokozatba” kapcsolt Kovács Ádám igazolta, aki mindkét térfélen villogott (21-11). Az együtteseket elválasztó eltérés annak dacára nőtt, hogy a veszprémiek nem szakadtak bele az igyekezetbe, mentek ugyan előre, de az útjukat az ellenfél botlásai is „egyengették” (24-11). A folytatásban Körtélyesi Gergely is pályára lépett, a sportoló előbb egy látványosat blokkolt, majd azzal a lendülettel hintett két triplát, amivel azt is bizonyította, hogy őt aztán nem zavarja, hogy mostanság a kispadon kezdi az összecsapásokat (29-15). Közben Mérész-mester szinte a kezdő ötösét „lekapta” a küzdőtérről, de az újak is azt tették, amit tenniük kell, sőt, talán többet is annál (35-15). Az egyetemisták a derbi ezen szakaszában valóságos triplaesőt küldtek a másik oldalra, minden távoli szegletből betaláltak, ám közben a védekezésbe is sok energiát fektettek (41-20). Alig akartak rontani, „sült” a kezük, hovatovább szétlőtték a békésiek állásait (48-20). Olyan hárompontos-ritmusra leltek, hogy a nézők nem hittek a szemüknek, a nagyszünetig tizenegy kinti dobásuk ért célba (55-20). Madár Andrásék más dimenzióban pattogtattak, hátul agresszíven látták el a teendőiket, elől pedig triplát dobtak, vagy zsákoltak (60-25). Az első félidőben éppen ennyi: hatvan, illetve huszonöt százalék volt az alakulatok dobószázaléka, az értékindex-mutató pedig nyolcvanhat–tizenhármon állt.

A fordulást követően egy perc telt el, s már negyven pont volt a differencia, a helyi kedvencek nem lassítottak, néha egymást túllicitálva mutattak be szép dolgokat – egyik-másik tengerentúli összefoglalókban is megállta volna a helyét (65-24). Miközben Helmeczi Andrásék rendre meglelték a megfelelő megoldásokat, az ellennek láthatóan elment a kedve az egésztől, így maradt a gárdák közötti osztálykülönbség (69-24). A szellősen védekezett alföldieknél egyedül Boinitzer Dávid játszott a képességei szerint, a társai bármivel kísérleteztek, semmi sem jött be nekik (75-26). A bakonyiak rendbe tették a hátsó alakzatukat, jó döntéseket hoztak, és mivel gyakran parádés kunsztokkal szolgáltak, a publikum élvezte az egyoldalú csatát (…néha már sajnálták az ellenfelet, melynek védelme átjáróházra hasonlított; 81-30). Gyorsabban, pontosabban és nagyobb szívvel viaskodtak a mieink, kisvártatva az ötven pontot is meghaladta az előnyük (91-36). Ötvenkilenc pontos hazai vezetésről indult a záró felvonás, majd Körtélyesi sokadik hármasa után száz felett jártak a Hoya-mezesek, akiknél ekkor már inkább a fiatalok szerepeltek (101-36). Némi nyomás azért mutatkozott rajtuk, ettől függetlenül próbáltak ők is felpörögni, s az igyekezetük az eredményjelzőn is megmutatkozott (109-39). A hátralévő időben visszavettek a tempóból a – lefújásig tizenhét triplát dobott, hibátlanul büntetőzött és a lepattanó-csatát negyvennyolc–huszonkettőre megnyert – hazaiak, teret engedtek az addig fogságban tartott Balog-legénységnek, akik megmutatták, hogy ha a veszprémiek lazítanak a gyeplőn, akkor ők is tudnak kosarazni (112-49). A hajrára jócskán csökkent a bajnokesélyes koncentrációja (…felváltva estek a pontok), kiváltképp hátul hagyott ki a figyelmük, de az vesse rájuk az első követ, aki hetven pontos fölénynél is próbálja felszedni a pályaborítást (120-59).

Mérész Csaba: A fölényes siker és a jó játék okán gratulálok a srácoknak, akik ezúttal védekezésben és támadásban is átlag felett nyújtottak. A gólhelyzeteinket remek százalékkal értékesítettük. A képzeletbeli karosszékünkben ugyanakkor nem dőlhetünk hátra, hiszen jövő héten az évadban még szintén veretlen MAFC otthonába látogatunk.

Balog Vilmos: Miként a végeredményből kitűnik, amit előzetesen elterveztünk, abból semmi nem vált valóra. Persze nehéz is úgy kalkulálni, ha a rivális extrán dobja a hárompontosokat. Nyilvánvaló, hogy a ma mutatottnál azért többet tudunk, többre vagyunk képesek.

 

Fotó: foto24.hu