Veszprém

 

Hódmezővásárhely, 200 néző. Vezette: Kovács, Radnóti, Tóth.

Hódmezővásárhely: Szabó 21/3, Béres 4, Vas 13/9, Bálint 2, Miletic 15. Csere: Molnár 12, Rostás 8, V. Pavlovic, Domján. Vezetőedző: Utasi Gábor.

Veszprém: Helmeczi 6, Lógár 1, N. Pavlovic 19, Hegedűs 18/6, Körtélyesi 10/6. Csere: Schéda 10/6, Pável 4, Balázs 12/6. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A mérkőzés első percében Körtélyesi Gergely hiába hintett öt pontot, a kiesés elől menekülő, ám a megilletődöttség legkisebb jelét sem mutatott hazaiak hirtelen berámoltak két triplát, majd azzal a lendülettel meg sem álltak tíz–ötig. A betegséggel bajlódó Kovács Somát nélkülöző vendégek nem igazán találtak fogást az utolsó helyezetten, büntetők révén próbáltak közelebb jönni, de a státuszukat nem könnyítette meg, hogy ekkortájt a vetélytárs aktíváinak „sült a keze”, a pálya minden szegletéből betaláltak (16-11). Mérész-mester cserékkel igyekezte felrázni az övéit, viszont – ha finoman is fogalmazunk – a tanítványok produkciójában eztán sem volt túlzottan sok szépség. Nem hatottak a tréner dörgedelmei, mert egyrészt a gárdánk hátsó alakzata hagyott kívánnivalót maga után (…az alföldiek rendre túljártak az eszükön), másrészt, nehéz volt úgy érvényesülni, hogy az első negyedben sok labdát adtak el (22-17). A nyugodtabb és pontosabb másik oldal fazonszabásza, Szabó Péter egyszerűen nem szándékozott hibázni, ennek tudható be, hogy a mieinken zavarodottság jelei mutatkoztak, a kezdeti gólpárbaj után támadásban is leblokkoltak (28-19). Jobbat a folytatás sem ígért, noha a meggyőzőbb lepattanó-gyűjtésüknek köszönhetően közelebb férkőzhettek volna a riválishoz, egy Vas Péter-tripla következtében tíz pont lett a feleket elválasztó különbség (33-23). A veszprémiek szakmai stábja ismét időt kért, mondván, nehogy nagyobb legyen a baj, de az egyetemisták ebben a szakaszban nehéz perióduson mentek keresztül. Alárendelt szerepre kényszerültek, idegességükben rossz megoldásokat választottak, s ha ez nem lett volna elég, szorgalmasan „halmozták” a személyi hibákat (39-25). Mivel csak erőlködtek, képtelenek voltak elkapni a fonalat; érett a meglepetés, vagyis nem sokan számítottak arra, ami az elkövetkező percekben történt. A szenvedéseik közepette Körtélyesi bevágott egy hármast, ami mint utóbb kiderült: jeladás volt. Később a „duplázó és triplázó” Hegedűs Gergely számlájára volt írható, hogy a HOYA-mezesek végre „megérkeztek a csatába”, egy négy–tizennégyes roham kíséretében megmutatták, hogy valójában mire is képesek (43-39).

A nagyszünetet követően – a derbibe remekül beszállt – Balázs Bodó két hármasával sikerült egyenlíteni (45-45), de a vezérszerepet Hegedűs osztotta magára, aki a csata végén harmincegyes értékindexszel állt (…a dobott pontjai mellé kilenc lepattanót, hat-hat gólpasszt és kiharcolt faultot, négy szerzett labdát és egy blokkot tett). Ez azt jelentette, hogy a soraikat rendezett Lógár Bencéék felálltak az első félidei „gyomrosból”, mi több, immáron imponáló magabiztossággal játszottak. Az alapot a védelmük szilárdsága adta, így az ellent kizökkentették a ritmusából (45-51). A vendégek összeszedettek voltak és jól mozogtak, nagyot javult a dobóformájuk, s jóllehet a demoralizált vásárhelyiek időt kértek, a Hegedűs repítette második helyezett eksztázisban iparkodott. Schéda Martin két hármasa után negyvenöt–ötvenhat „virított” az eredményjelző-táblán, tehát az előző kilenc percet hat-harminckettőre (!) nyerték meg a bakonyiak. Persze megnyugodni nem lehetett, a helyi hívek is abban bíztak, hogy az összecsapás tartogat még változásokat. Sajnos a menet közben jó néhány távoli kísérletet elpuskázott „kosársulisok” számára újra felcsillant a feltámadás reménye, de ez azért is történhetett meg, mert a vendégek visszavettek az őrületes tempóból (56-62). A záró felvonás négypontos HOYA-vezetésről indult, majd kihagyott helyzetekkel folytatódott, hogy aztán a tarthatatlan Hegedűs ott folytassa, ahol korábban abbahagyta (60-67). A hazaiak ugyanakkor visszakapaszkodtak a mélyből, mint arra számítani lehetett: nem adták olcsón a bőrüket (66-68). Mivel tartották velünk a lépést, alig-alig lehetett őket felőrölni, ha pedig az első másfél negyedre gondoltunk, a minimális differenciának is örülni kellett (68-73). Az időkérésekkel tarkított, izgalmas hajrában Nebojsa Pavlovicék okosan és rutinosan tartották az eltérést, igaz, az előadásukat nem jellemezte felszabadultság. A lefújást megelőzően mindkét oldalon sok volt a hiba, de az ellen nem tudott oly’ közel jönni, hogy reális esélye maradjon a fordításra.

Mérész Csaba: Most is rossz ritmusban kezdtük a bajnokit – ezen sürgősen változtatnunk kell –, és bizony, akadoztak az attakjaink. A fordulópont akkor következett be, mikor bejöttek a külső dobásaink és labdákat szereztünk. A küzdeni tudásunkkal és a második félidei teljesítményünkkel elégedett vagyok.

 

Fotó: foto24.hu