Veszprém

 

Budapest, 200 néző. Vezette: Jurák, Menyhárt, Bagi.

TF: Szobi 10, Búzási 6/3, Kerkai 10, Beák 21/6, Filipovic 20. Csere: Adegbite, Csabák. Vezetőedző: Mehmedovic Merim.

Veszprém: Cook 15/6, Lógár 4, Kovács 18/6, Hegedűs 18/6, Körtélyesi 11/3. Csere: Pável, Simon L., Helmeczi 8/3, Schéda. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A tabellán előrébb állt, emiatt a végső diadalra esélyesebb vendégek jó felfogásban kezdték a mérkőzést, az agresszív védekezésükkel alaposan megzavarták a riválist, melynek aktívái az elején alig tudtak egymáshoz passzolni, ha pedig eljutottak dobóhelyzetig, gyakran „lesapkázták” őket (0-4). Három perc kellett nekik, hogy felocsúdjanak, akkor büntetőből voltak eredményesek, aztán kisvártatva jelezték, hogy a kosárlabdázóinknak nem lesz könnyű dolga (3-5). Az egyetemisták produkciójába sajnos csúsztak baklövések, többször rossz megoldást választottak, majd Szobi Dánielék kiegyenlítették az állást (7-7). Mintha Ryan Cookék nem lettek volna oly’ élesek, mint az előző, pompás pillanatokat hozott fellépéseik alkalmával, főként a támadásszövéseikkel akadtak problémák (8-11). Mérész-mester is hozzáfogott a kerete forgatásához, hogy az övéi felvegyék a szükséges tempót. Ennek rövidtávon meg lett a foganatja (8-15), ám az otthonukban addig veretlen „kanárisárgák” bizonyították, hogy a mieink nem számíthatnak sétagaloppra (12-15). Később sem volt könnyű túljárni a másik oldal eszén, ráadásul ők is szigorítottak a hátsó alakzatukon. Egy darabig egymás hibáiból éltek a felek, mindkét műhely halmozta a rossz átadásokat, majd a bakonyiak megtalálták az eltűntnek hitt ritmusukat (15-23). A hazaiaknak a labdafelhozatallal is meggyűlt a baja, nem csoda, hogy a hektikus csatában ötperces gólcsendet tartottak. Persze a mi kulcsembereink sem villogtak, akkortájt egyedül Kovács Soma teljesített az átlag felett – így minden pontért és lepattanóért meg kellett dolgozni. A vendégeknek sokáig nem ment kintről, aztán Körtélyesi Gergely megmutatta a társaknak, hogy miként kell triplát dobni (17-29). Gárdánk a nem túl magas színvonalú derbin nekiveselkedett magához térni, igaz, mindennek az alapja a csapatszintű védekezés volt. A nagyszünet előtt azért Cook is kifejezésre juttatta, hogy miért tartják a liga egyik legjobbjának (25-34).

Az együttesek fordulást követően – stílszerűen – eladott labdákkal indították a játékot (…a lefújásig oldalanként húsz, illetve tizenkilenc ilyen malőrt „kreáltak”), majd a TF-esek pluszerőket mozgósítva, zsinórban hat pontot termelve megkezdték a felzárkózást (32-37). Mérész-edző időt kért, hiszen a tanítványai az öltözőben maradtak és magukra engedték az ellenfelet; az előadásukból érezhetően hiányzott a frissesség, az ötletesség. Mivel öt percig a mieinknek is „bedeszkázták” a gyűrűt, újra nyílt lett a csata (34-37). Itt is, ott is ordító helyzetek maradtak ki, rengeteg dobás jött le a gyűrűről, majd Helmeczi Andrásék rövid időre megmutatták, hogy a tompaságuk és a rossz döntéseik dacára melyik az ütősebb alakulat (34-41). Elsősorban a védőmunkájukkal „kerestek valamit”, ugyanis hiába léptek meg kicsit, nem mindig tudták kihasználni a budapestiek gyenge pontjait, akik ebben az időszakban szintén nagy energiát fordítottak a palánkjuk alatti terület megóvására. Vissza is jöttek a meccsbe (40-44), azoknak lett hát igaza, akik előzetesen nehéz bajnokit prognosztizáltak. Stefan Filipovicék megérezték, hogy a HOYA-mezesek nincsenek csúcsformában, ezért a negyed végén ott lihegtek Pável Dánielék nyakán. Hárompontos vendégvezetésről indult a záró felvonás, mondhatni minden kezdődhetett elölről (45-48). A mieink szemszögéből a következő periódusban szó sem volt enerváltságról, Hegedűs Gergelyék az igazi arcukat mutatva érvényesítették az akaratukat. Szinte a semmiből repesztettek egy négy–tizenhatos rohamot, s végre a szenvedély sem hiányzott a „műsorukból” (49-64). Viszont a lendületük eddig tartott, a kérdőjelek nem akartak kiegyenesedni, lévén, a találkozón alig cserélt Mehmedovic-sereg ismét összekapta magát és ment az eredmény után. Az utolsó tartalékaikat mozgósítva becsülettel tették a dolgukat: mindegy-mindegy alapon kitámadtak és tördelték az összességében több lepattanót szedett Cookék játékát (56-66). Bár a veszprémiek a hajrában megint messze kerültek a legjobb formájuktól, kilencpontos előnnyel mentek neki a harminckilencedik percnek. Az izgalmas végjátékban Beák Gáborék nagyon feljöttek (67-70), még szerencse, hogy a szabálytalanságok után járt büntetőket a vendégek biztos kézzel értékesítették.

Mérész Csaba: Tisztában voltunk azzal, hogy nehéz dolgunk lesz a vetélytárs pályáján, mégis megszereztük zsinórban a hatodik győzelmünket. Mindenki jól látta el a feladatát. Gratulálok a srácoknak, főként a küzdőszellemüknek és a védőmunkájuknak.

 

Fotó: foto24.hu