Veszprém

 

Veszprém, 200 néző. Vezette: Török, Esztergályos, Németh.

Veszprém: Puszta 17/3, Gáll 5/3, Fekete 3/3, Kámán 6, Sipos 17/6. Csere: Szabó 26, Nagy 7, Kováts, Novák. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Honvéd: Szollár 16/9, Szalay 13/3, Mácsai 6, Stefán 9, Taga 3/3. Csere: Máté 26/9, Haris 2, Kovács 4, Sinkovits 5/3, Sebők. Vezetőedző: Puskás Artúr.

Azután, hogy az NB I/B kilenc-tízedik helyéért kiírt párharc első mérkőzésén a pestiek 84-78-ra győztek az otthonukban, egyszerű volt a képlet: a sérült Vertetics Ádámot, Oltárczy Mátét és Blaskovits Balázst nélkülöző helyi kedvenceknek több mint hat ponttal kellett nyerni a középházi rájátszás legjobb pozíciójáért. Az idény utolsó összecsapásának elején a felek felváltva találtak be, a távolról ismét eredményes ellenfél tartotta a lépést Sipos Ádámékkal (6-7). Később elállítódott a csapatok irányzéka, több kísérlet tévesztett célt, aztán a góltalansági periódusból Szalay Ákosék jöttek ki jobban (9-13). Mérész-edző – az összesítésben már tízpontos különbségnél – időt kért, majd az övéi Puszta Dávid és Szabó Tibor vezérletével lábra kaptak (18-16). Talán a megszokottnál kevesebb néző miatt, ám nem pörögtek teljes fordulatszámon a veszprémiek, akik a negyed végére így is ledolgozták az első találkozón összeszedett hátrányukat. A kilátogatott sportbarátok a folytatásban némiképp megnyugodhattak, gárdánk ugyanis mind gyakrabban bizonytalanította el az ellenfelét (30-20). Mivel az együttesek akkortájt egymás hibáiból éltek, állandósult a tízpontos differencia. A vendégek nem adták fel a küzdelmet, a hazai villanásokra rendre volt válaszuk, emiatt 37-26-ról 42-35-re módosult az állás. A mieink irányították a csatát, folyton meglógtak nyolc-tíz ponttal, ám a sok mozgással védekező piros-fehérek kihasználták a megingásaikat. Szezonvégi fáradtság érződött Nagy Róberték teljesítményén, ez is közrejátszott abban, hogy a másik oldal öt pontra felzárkózott a nagyszünetig (48-43).

A második félidőt frissebben és pontosabban kezdte a vetélytárs, az egyetemisták védekezése továbbra sem akart összeállni (52-48). Szollár Gergő újabb triplájával egy pontra jöttek fel, majd kisvártatva a vezetést is átvették (52-53). A Mérész-tanítványok csak ritkán tudtak akadályt tenni a rivális gépezetének fogaskerekei közé, akik ezt köszönték szépen: értékesítették a – néha szemre is tetszetős – dobóhelyzeteiket (52-55). Sipos hárompontosa nem csak a leült csapatának, hanem a publikumnak is jól jött, a szurkolók újra hallatták a hangjukat (57-57). Ettől aztán feljavult Kámán Tamásék hátsó alakzata, olyannyira, hogy az utolsó erőtartalékaikat mozgósító Szabóék elől elkezdték szórni a pontokat (69-62). Ötpontos hazai előnnyel indult a záró tíz perc, s ez roppant izgalmas végjátékot sejtetett. Az erősebb játékosállománnyal rendelkező és egészen jól büntetőző veszprémiek jól nyitották a negyedet (73-64), később viszont elkezdett akadozni a produkciójuk. Megint öt pont lett a különbség (77-72), néhány néző pedig a körmét rágta idegességében. A házigazdák ott toporogtak a nagy lehetőség kapujában, szakvezetőjük folyamatos cserékkel frissítette a társaságot, mégis lábra kapott a nagy múltú ellenfél (79-77). A hajrában a kilenc lepattanóig jutott Szabó keze is megremegett, s a letámadással próbálkozó társainak sem akart összejönni semmi (79-80). Így a szebb búcsúban reménykedő bakonyiak végül a másodosztály tízedik helyén zártak.

Mérész Csaba: Ellenfelünk megérdemelten nyert, lévén, nálunknál nagyobb lelkesedéssel játszott. Noha nem rossz ez a tízedik besorolás, van bennem némi keserűség – például az alapszakasz végén csak egy hajszál választott el bennünket a csoport negyedik helyétől. Ami felsőházi rájátszást ért volna…

 

Fotó: veol