Veszprém

 

Veszprém, 300 néző. Vezette: Szabadvári, Boros, Surányi.

Veszprém: Vertetics 15/3, Simon 17/3, Kálló 2, Kámán 28/9, Takács 13. Csere: Sipos 4, Novák, Kováts 10/6. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Salgótarján: Szabó P. 17/9, Helmeczi 13/9, Dániel 3/3, Oluic 12/6, Varga 2. Csere: Tutus 19/3, Sömenek 4, Szabó D. 11/6, Schéda 5/3, Madár. Vezetőedző: Czigler László.

A tét, az idegesség számlájára írható, hogy az alapszakasz-elsők sorozatának újabb mérkőzése hibákkal, nem eget verő ritmusban kezdődött: szerencsére – az összesítésben akkor még előnyben lévő – vendégek az egyetemistáknál is több gikszert vétettek a pályán (8-5). A Körtélyesi Gergely és Oltárczy Máté sérülése miatt tartalékos hazaiaknál Kámán Tamás osztotta magára a főszerepet, azzal, hogy ponterősen „tett-vett”, a többieket is jó teljesítményre inspirálta (15-10). Pompás előadása azt eredményezte, hogy csapata egyre koncentráltabb és dominánsabb lett, főként a védekezésük vált határozottabbá (22-10). A lepattanókkal tovább szilárdított alapra lehetett építkezni, néha úgy játszották át a kiváltképp kintről tüzelő tarjániak hátsó alakzatát, ahogy akarták (26-15). A veszprémiek eztán is dinamikusan tették a dolgukat, viszont ha kellett, türelmesen és precízen járatták a labdát. Ennek tudható be, hogy a felek között tudásbeli különbség kezdett mutatkozni (33-23). Persze maradtak ki helyzetek, de a győzelmi kényszerben lévő helyi kedvencek nyugodtabbnak tűntek az ellenfélnél, indításból több könnyű kosarat szereztek. Ebben az időszakban különösen a tíz gólpasszt is kiosztott Vertetics Ádám pörgött magas fordulatszámon, a duplái mellett remek átadásokkal hozta helyzetbe a társait. Az észak-magyarországiak ezúttal is távolról kísérleteztek, de a tripláikra a padról jól beszállt Kováts Viktor nyomban felelt. Egy ideig tíz pont körül volt a műhelyek közötti differencia, aztán a Mérész-tanítványok még jobban odatették magukat: az addiginál is nagyobb energiával dolgoztak, így komoly előnybe kerültek (43-28). Mivel a fölény a nagyszünetig mondhatni tetemesre nőtt, a nézőknek is tetszett a parketten zajló eseménysor, hogy a mezőnyből pontosan célzó bakonyiak az évad utolsó itthoni fellépésén méltóképpen akarnak búcsúzni tőlük (47-30).

A jó formát mutató Vertetics „góljaival” indult a második félidő, így nőtt a gárdákat elválasztó különbség (55-36). A mieink elől és hátul is nagy elánnal küzdöttek, ráadásul csapatként iparkodtak és kihasználták a vetélytárs megingásait. Könnyed és ötletes attakokkal szolgáltak, igaz, a tarjániak is a kezükre játszottak azzal, hogy túlkomplikálták a helyzeteiket (61-38). Eldőlni látszott az összecsapás, de Szabó Péterék két hárompontossal közelebb férkőztek, más kérdés, hogy akkor talán ők sem gondoltak olyan szoros végjátékra, mint ami kisvártatva megtörtént. Húszpontos vezetésnél (66-46) Kámán és Vertetics már a cserék között ült, mikor a „semmiből megjelent” Tutus Nikola, aki a triplákat erőltető társai mellett a palánkok alatt lett kulcsfigura. Novák Patrikék nem igazán bírtak a magas erőcsatárral, aki tetszés szerint szerezte a pontjait (68-55). Mérész-edző időkéréssel próbálta megtörni az egész pályás letámadással operáló másik oldal lendületét, ugyanakkor az övéinél a folytatásban is felfedezhetők voltak koncentrációs problémák (68-57). A vendégek a záró negyed elején feljöttek tíz pontra, aztán Kováts egy kinti dobással lehűtötte a kedélyeket (74-61). Sajnos az egyetemistáknál újfent kiütközött, hogy a keretük foghíjas, emiatt a soraikból többen elfáradtak, a pótlásuk pedig nem volt megoldott (74-66). Amire a helyi hívek nem számítottak: izgalmas lett a csata, a vendégek felzárkóztak, felálltak a padlóról (78-73). A sokáig gyorsabb társaság benyomását keltő veszprémi ólomlábakon járt, míg a kísérleteik zömét kosárra váltó Oluic Dusanék védőmunkája roppant kemény lett (80-79). Visszajöttek a találkozóba, ami ilyenformán megint kiélezett lett, ám szerencsére a döntő pillanatokban nem tudtak fordítani (84-83). A férfias küzdelem végén az elbátortalanodott és pontatlan veszprémiek az életben maradásért küzdöttek (86-86), mert az eksztázisban lévő, a lepattanó-csatát megfordító ellenfél a párbajt is lezárhatta volna. Az utolsó pillanatokban a mezőny legjobbja, Kámán állt bele egy triplába, s labdája utat talált a gyűrűbe.

Mérész Csaba: A szív és az akarat diadala volt a mai. Örülök, hogy egy sikeres szezon végén így búcsúzhattunk el a szurkolóinktól. A forgatókönyv hasonlított a hétvégihez: amíg bírtuk erővel, addig jól tartottuk magunkat. A harmadik mérkőzésen bármi lehet, idegenben is nyerhetünk. Hiszünk abban, hogy két fáradt klub csatájában dobogóra állhatunk.

 

Fotó: foto24.hu