Veszprém

 

Veszprém, 500 néző. Vezette: Farkas, Radnóti, Kovács.

Veszprém: Vertetics 8, Novák 7/3, Kámán 15, Körtélyesi 13/9, Takács 8. Csere: Simon 13/3, Kálló 2, Kovács, Sipos, Oltárczy 3/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.

 

Oroszlány: Kiss 16/3, Hadnagy 2, Wehner 22/6, Bocsárdi 2, Vujovic 14. Csere: Sonyák 10/6, Tanács 6, Burai 2, Ughy 2, Gorzsás, Zrínyi 3/3. Vezetőedző: Vavra András.

A szurkolóik által pazarul buzdított vendégek kaptak előbb lábra a playoff második körének nyitó mérkőzésén, mintha a nagy tét rögtön rányomta volna bélyegét a hazaiak teljesítményére (0-7). Az OSE-hívek által generált ideges és feszült hangulat megtette hatását: a mieinknek megremegett a keze, a távoli kísérleteik célt tévesztettek. Mérész-edző időt kért, hiszen az övéi játékából hiányzott az ötletesség, a frissesség, ráadásul az elején nem tudtak mit kezdeni az ellenfél agresszív védekezésével. Az eligazítást követően rendezte sorait a nyugati-első, eltökéltebben vetették magukat a viadalba: igazolódott a tétel, hogy a felek képtelenek egymással unalmas találkozóba bonyolódni (7-8). Közben játékvezetői ítéletek is borzolták a kedélyeket, nem kizárólag ezért, de a mozgékonyabbnak és gyorsabbnak tűnt másik oldal kihasználta az egyetemisták hibáit (7-12). Óriási küzdelem zajlott a pályán, most is minden gólért „vért kellett izzadni”, Mérész-edző pedig cserékkel próbálta megtalálni a legjobb ötösét. Szerencsére Simon László színt vitt csapata produkciójába, így ha nehezen is, ám sikerült a fordítás: kiegyenlített lett a rangadó (15-14). A helyi kedvencek minden energiájukat mozgósították – zsinórban hét pontot szereztek –, akkortájt igazán odatették magukat (22-17). A parketten élményszámba ment Körtélyesi Gergely és Nikola Vujovic vetélkedése, a magasemberek különcsatája végül döntetlennel zárult, igaz, amit egymás ellen műveltek, az időnként az élvonalat idézte (25-21). Persze az „oroszlánokat” sem olyan fából faragták, hogy ennyi után feladják a presztízscsatát, hirtelen átléptek a gondjaikon: megint lendületet vettek, s ez az eredményjelző-táblán is visszaköszönt (25-27). Takács Andrásék keresték a játékukat, akartak, mentek előre, de valamiért újra nem klappoltak a dolgok (30-37). Talán a túlzott akarás szült görcsösséget, ennek számlájára írható a temérdek kimaradt dobás. Ha ez nem lett volna elég: a bírók nemhogy (enyhe) hazai pályát nem fújtak, a döntéseik többsége a vendégeknek kedvezett – amit a bakonyi szimpatizánsok nehezen toleráltak.

A különleges atmoszférájú összecsapás második félidejét is jobban kezdték Wehner Zoltánék, a nagyszünetbeli ötpontos előnyüket hamar megduplázták, majd nem kis meglepetésre tíz pont fölé kúszott a különbség (37-49). Kámán Tamáséknak szerencséjük sem volt, sok próbálkozásuk a gyűrű tövéről jött ki – a másik térfélen bementek ezen dobások. A veszprémiek kosárlabdája kevesebb intenzitást tartalmazott, a Vértes lábától érkezettek eltökéltebbek voltak, néha könnyedén törték fel az állásainkat. Mérész-mester újfent időt kért, mert a tompább tanítványai – finoman fogalmazva – szenvedtek a küzdőtéren: kezdett elúszni a hajó. Mintha fáradtak lettek volna a kintről gyengén célzott hazaiak és kulcsembereik sem vették hátukra a gárdát. Később Vertetics Ádám villanásaival feljöttek ugyan a vendéglátók (41-49), ám az izgalmas derbi folytatásában nem tudtak higgadtak maradni, újabb hullámvölgybe kerültek: hovatovább mentálisan szétestek. Az iramot diktált és több lepattanót szedett rivális jobban koncentrált, így jobban is jött ki neki a lépés: kombinatívabb volt a támadójátéka (43-60). A veszprémiek mindig a másiktól várták a megoldást, miközben a helyi drukkerek tőlük, a teljes együttestől vártak többet. A hazaiak a záró felvonásban utolsó erőtartalékaikat kapták elő, csakhogy a sípmesterek továbbra sem álltak a helyzet magaslatán (…a büntetők aránya tizenhat-huszonnyolc volt). Előbb Simon, aztán Körtélyesi, majd Novák Patrik pontozódott ki, de a reklamáló hazai tréner is kapott egy technikai hibát (51-66). Miután Oltárczy Mátéék elsüllyesztettek két triplát, valamelyest kezdtek helyére kerülni a dolgok, ha csak rövid időre is, a meccs ismét izgalmas jelleget öltött (61-71). A végén hat pont is volt a differencia, ám a hajrájukat későn indított Kámánék ennél közelebb már nem férkőztek az előnyét okosan megőrző, a párharcban – megérdemelten – egy–nullára vezető vetélytárshoz.

Mérész Csaba: Nem a megbeszéltek szerint játszottunk, nem azon a hőfokon, aminek révén túljárhattunk volna az ellenfél eszén. Az akarással nem volt gond, ám valamiért tompának mutatkoztunk, a sorsunkat nem tudtuk a kezünkbe venni. Főként a támadásaink akadoztak. Nem biztos, hogy a háromhetes pihenő jót tett nekünk, de a vereségmagyarázáshoz olcsó kifogás lenne. Sajnos ennyi hibát nem lehet büntetlenül elkövetni. Ennél sokkal több kell a folytatásban, lévén, megpróbálunk Oroszlányban visszavágni: nyerni és kiegyenlíteni. Tudom, etekintetben pokoli nehéz dolgunk lesz. Immár nem nekünk áll a zászló, de a párharcot nem adjuk fel, az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk.

 

Fotó: foto24.hu