Veszprém

Lőrincz Alex másodedzőtől, valamint Helmeczi András kosárlabdázótól búcsúzunk.

 

 

Lőrincz Alex: – Nehéz volt meghozni ezt a döntést, jó pár álmatlan éjszakám volt mielőtt leültem beszélni az ügyvezetővel, Naményi Miklóssal. A kosárlabda végig kísérte egész eddigi életemet, így nem csak egy munkának lett most vége, hanem egy korszaknak is számomra.

 

Helmeczi András: – Csak jó érzés van bennem, csupa szép emlékkel gazdagodtam! Sok barátot szereztem, sok jó embert ismertem meg!

 

 

L.A.: – A döntésem mögött az állt, hogy számomra a kosárlabda az évek során szerelemből hobbivá változott, és féltem, hogy nem akarok majd 100%-ot nyújtani a sportágban. Mondhatjuk, hogy a kiégés elől menekültem.

 

H.A.: – Nem szerettem volna máshol kosárlabdázni csak itt, Veszprémben. Ugyanis nagyon szerettem itt játszani! Illetve az is közrejátszott, hogy a klub segítségével sikerült egy nagyon jó állást találnom, amit már elég régóta csinálok; eszem ágában sem lett volna feladni azt. Mint sport a kosárlabda csak jó dolgokat okozott az életemben és jó helyekre juttatott el, így hiányérzet még véletlenül sincs bennem.

 

 

L.A.: – Rengeteg szép emlékem van, mind a veszprémi játékos, mind pedig az edzői időszakből. A felnőtt csapat mellett töltött tavalyi év nagyjából minden perce örök élmény marad, közülük is kiemelkedik természetesen a Hepp Kupa-győzelem és az azt követő buli.

 

H.A.: – Ez egy nagyon nehéz kérdés. Szerettem az Oroszlány ellen játszani, talán az egyik legjobb meccsemet is ellene jegyzem. Mindig is jó hangulat volt! Az első évemből a Miskolc elleni elődöntő csatáról is nagyon szép emlékeim vannak, ahol hatrányból sikerült fordítanunk. Nem megfeledkezve természetesen a tavalyi Hepp Kupa-diadalról sem.

– Milyen érzés a veszprémi kosaras közösséghez tartozni?

 

L.A.: – Akár a családomhoz. Mivel a kezdeti balatonfüredi és egy rövid fehérvári kitérőn kívül mindig veszprémi kosaras/edző voltam, így ez nekem nem csak egy állomás volt, hanem a nagybetűs csapat. Ezért egy kicsit magaménak is érzem az itteni kosárlabdát. Magamat alapvetően elég zárkózott embernek tartom, ennek ellenére sok helyi barátom és ismerősöm lett a sportnak köszönhetően.

H.A.: – Nagyon jó érzés! Számomra mindig is barátságos, családias volt az itteni légkör; ezért is maradtam Veszprémben. Ha időm engedi mindig kint leszek hogy szurkoljak a fiúknak! Főleg azért, ugyanis nagyon sok közeli barátom van a pályán, illetve mellette.

 

– Mit vársz a csapattól az idei szezonban? Hogy látod, idény végén sikerül elérni az álmunkat?

L.A.: – Nagyon remélem, hogy idén sikerülni fog az áttörés, borzasztóan szurkolni fogok. Szerintem a keret abszolút alkalmas rá, nálunk vannak a legütőképesebb csávók. A szakmai stáb pedig, így Szabival kiegészülve tapasztalatból tudom, hogy milyen profi munkát végez.

 

H.A.: – Szerintem abszolút jó úton halad a csapat, persze az összeszokáshoz idő kell! Elöl ennyi játékossal biztos nem lehet baj, s ha a védekezés is éles lesz az idény végére akkor jövőre már szerintem egy másik osztályban kosaraznak a srácok.

 

 

L.A.: – Nagyon szépen köszönöm a támogatásukat, illetve azt, hogy egész évben mellettünk voltak. Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget és a bizalmat a két pótapámnak, Naményi Mikinek és Mérész Csabinak.

 

H.A.: – Nagyon szépen köszönöm azt a sok-sok szeretetet amit kaptam tőlük az elmúlt három idény során! Továbbra is hajrá Veszprém!