Veszprém

 

A papírformának megfelelően elsőként a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém váltott jegyet a felsőházi play-off négy legjobb csapata közé, kosárlabdázóink a hétvégi nyitányhoz képest „tekertek egyet a pótméteren”: a párharc második fellépésén szinte mindent úgy csináltak, ahogy azt tőlük előzetesen a szakmai stábjuk kérte.

Pécsi VSK-Kronosz Kiadó–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 57-108 (8-27, 23-25, 12-34, 14-22)

Pécs, 100 néző. Vezette: Rácz, Maár, Földi.

Pécs: Carev 7/3, Bíró 12, Benke 9/3, Olasz 5, Riskó 2. Csere: Futó 13, Mándity 3/3, Erdei 3, Popadic 3, Porrogi, Mezei. Vezetőedző: Juhász Olivér.

Veszprém: Szabó 8, Helmeczi 2, Kerkai 21/3, Körtélyesi 17/6, Völgyi 12. Csere: Szűcs 2, Kovács 16, Madár 22/15, Lógár 8, Schmitz, Simon. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A két győzelemig tartó negyeddöntőben egy–nullára vezetett mieink új kezdőötössel várták a feldobást, ez annak volt betudható, hogy Mérész-mester néhány kulcsemberét már próbálta pihentetni a másodosztályú liga későbbi küzdelmeire. Gárdánk első hat pontját Kerkai Ákos szerezte, csakhogy a közeli dupláira rendre feleltek az alapszakaszban nyolcadikak lett hazaiak (6-6). Mivel mindkét oldalon akadtak hibák, pontatlan dobások és rossz helyre címzett passzok, gólzuhatagról nem lehetett beszélni, a hatodik percben még csak nyolc–tízet regisztrált az eredményjelző-tábla. Aztán az esélyesebb vendégek lassan elkezdték megvalósítani az elképzeléseiket, s ezt oly’ meggyőzően tették, hogy a negyed hátralévő részében csak egy együttes pattogtatott a parketten (8-18). Körtélyesi Gergelyék feszesen védekeztek, labdákat és lepattanókat szereztek, rossz megoldásokra kényszerítették az állva hagyott, majd megbénított ellenfelet, ráadásul a túlszélen formás, jól megkomponált akciókkal jelentkeztek (8-23). Hamar kiütközött a felek közötti tudásbeli különbség, a Mecsek-aljaiak képtelenek voltak feltartóztatni az akkortájt remek dobóformával szolgált egyetemistákat (9-30). Nem volt miért aggódni, az előny megnyugtató lett, olyannyira, hogy a veszprémiek a "meghittebb hangulatban" már nem tűntek afféle motiváltnak és sikeréhesnek, mint azt megelőzően (16-30). A rivális "ügyeskedett", az álmélkodásukat levetkőzve az addiginál komolyabb ellenállást jelentettek az alapszakasz-első számára; s noha Madár András „postázta” az immáron szokásos tripláit, Mérész-edző jobbnak látta kikérni az idejét (21-33). A mérkőzés azon periódusában az elégedettnek éppen nem mondható szakember emeltebb hangon hozta a ritmust vesztett övéi tudtára, hogy az előadásukból hiányolja a tüzet, így azt szeretné, ha a tanítványok a folytatásban nagyobb elánnal viaskodnának. A szavai értő fülekre találtak, mert a későbbiekben szó sem volt nagy mellényről – helyreállt a világ rendje, mindenki figyelt a részfeladataira, s azt igyekezett a lehető legjobban elvégezni (23-41). A Hoya-mezesek rendezték a soraikat, újra megfeleltek az elvárásoknak: kombinatívabban játszottak, a „festékben” jól hozták helyzetbe egymást, húsz pontra hízott a differencia. A nagyszünet előtt Szabó Péter pillanatai következtek, ám az igazsághoz tartozik, hogy a társai sem tétlenkedtek, mindenki élni akart a sansszal (29-46). A félidő végét még jobban megnyomták a mieink, akik valamennyi sportági elemben felülmúlták a Baranya-megyeieket (31-52).

A fordulást követően még inkább magukra találtak a továbbjutásra „berendezkedett” veszprémiek, eldöntötték, hogy a csatát végleg lezárják (33-57). Hol Körtélyesi, hol pedig Madár volt a vezér, ám nem is ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy a keretük pazarul összeállt csapatként, folyamatosan javuló teljesítménnyel a helyes irányba tartottak (37-67). A harcmodort váltott vendégek egyértelműen domináltak: mivel jól dolgoztak, sikeresek tudtak lenni. A vetélytárs hiába kért időt, a sportolóik tisztában voltak azzal, hogy az osztálykülönbség miatt esélyük sincs felzárkózni – a hadszíntéren képtelenek voltak érvényesülni, velük szemben permanens volt a presszió (41-74). A kitűnő alakításokkal előrukkolt Völgyi Marcellék nem engedték kibontakozni őket, szinte a levegőt is sajnálták tőlük. Olasz Ádámék próbáltak ugyan letámadni – a labdafelhozatalt kevés sikerrel zavarták; igaz, a pályán alig tudtak valamiben is boldogulni –, ám ez részükről már csak kapkodás volt a veszett fejsze nyele után, a dinamikus, a labdát időnként bravúrosan járatott vendégek az elődöntőt illetően páholyban érezhették magukat (41-82). Mivel Kovács Ádámék a mérkőzés azon részében szinte akkor dobtak kosarat, amikor csak akartak, a negyvenhárom pontos vezetésükről indult a záró felvonás (43-86). Az izgalmak tehát elmaradtak, a bakonyiak viszont ezúttal ügyeltek arra, hogy az óriási eltérés miatt ne kalandozzon el a figyelmük. Az „egyszemélyes szurkolótáboruk” továbbra is rendületlenül bíztatta őket, a hangulatfelelős legfeljebb amiatt lehetett bosszús, hogy a kedvencek nem a legjobb hatékonysággal értékesítették a büntetőiket (…a lefújásig tizenkettőt puskáztak el; 47-93). Mérész-edző mindenkinek lehetőséget adott, s a pályán lévők nem vették kényelmesre a figurát – a műhelyeket idővel ötven pont választotta el egymástól (47-97). A századik pont ezzel együtt nehezen akart összejönni, végül Szabó gondoskodott róla. Az okosan iparkodott és magabiztos veszprémiek a hajrában is sok tiszta dobóhelyzetet alakítottak ki, de annyi kosár már nem született, lévén, a fiatalok kicsit megilletődötten tartottak célra.

Alakulatunk május harmadikán, a királynék városában kezdődő elődöntőben a Nyíregyháza Blue Sharks–BKG Príma SE ütközet győztesével találkozik.

Mérész Csaba: Azt kértem a srácoktól, hogy teljes odafigyeléssel álljanak a bajnokihoz; úgy vélem: etekintetben nem érhet bennünket kritika. Most agresszívan védekeztünk, sokat futottunk és pontosan támadtunk. Nem gondolkodunk azon, hogy az elődöntőben kivel szeretnénk összefutni, a lényeg, hogy egyrészt számunkra nincs megállás, másrészt, a leendő riválisunknál több időnk lesz pihenni.

 

Fotó: foto24.hu