Veszprém

 

Ha valakinek, akkor neki valahol el volt „rendelve”, hogy kosárlabdázónak álljon. Az édesapja a sportág berkeiben nem szorul különösebb bemutatásra, jelenleg az élvonalbeli Zalaegerszegi TE NKK szakmai főnöke és – több más teendője mellett – a felnőtt női válogatottunk másodedzője. A felsorolás tükrében némiképp furcsán hangzik, hogy az immár 22 éves, hórihorgas (198 centi, 82 kiló) fiatalember egykoron futballozott, atletizált, úszott és triatlonozott, hogy aztán 2002-ben végleg letáborozzon a kosárlabdázás mellett. Sokáig a Zalakerámia-ZTE KK utánpótlás műhelyeiben serénykedett, de mert ügyesnek találtatott, idővel bekopogtathatott a felnőtt-együttes öltözőjének ajtaján. Három szezont húzott le a nagyok árnyékában, ám életkora, abból fakadó rutintalansága, illetve a folyamatos eredménykényszer okán legtöbbször a keretszűkítés áldozata lett. Noha kevés játéklehetőséget kapott – igaz, annál többet gyakorolt a tapasztalt társakkal –, az NB I-ből van egy tizenegyedik és egy tizennegyedik helyezése. Végül Völgyi Péter csábította a kisalföldi megyeszékhelyre, mondván, a másodosztályban több szerephez juthat, aminek eredményeként lendületesebben fejlődhet. A Győr-Szol Széchenyi Egyetemmel kilencedikek lettek a Nyugati-csoport alapszakaszában, az alsóházi rájátszásban pedig a tizennyolcadik besorolást szerezték meg. A „túlóráig” majd’ hetes, majd azt követően hatos pontátlaggal bírt, miközben a Pécsi TE-PEAC-nak huszonöt, míg az MTK Törökbálintnak tizenkilenc pontot dobott.

– Nem fogok mellébeszélni, a legutóbbi szezon a csapatnak és nekem sem sikerült úgy, ahogy azt előzetesen elterveztük. Pedig jó kerettel rendelkeztünk, s bennem is égett a bizonyítási vágy. Akadtak párharcok, mikor elvétve léptem pályára, máskor viszont az indokoltnál is többet koptattam a parkettet. Nem mindig értettem a dolgok ilyenformán történő alakulását – vallotta be a leginkább kettes-hármas poszton bevethető sportoló. Ha erre gondolok, jókor kerestek meg a veszprémi funkcionárusok, akik oly’ szimpatikus, de hangsúlyozom: nem anyagias jövőképet festettek le előttem, hogy csak rövid ideig gondolkodtam azon, hogy miként alakuljon tovább a pályafutásom. Már alig várom, hogy bemutatkozhassak ebben a fiatal és ambiciózus közösségben, s megismerjem Petőfi Áron vezetőedző módszereit.

Idővel persze a győriek fülébe is eljutott, hogy Gáll Dominik a távozás gondolatával kacérkodik, próbálták is marasztalni, de a kosárlabdázó addigra már letette a voksát a Pannon Egyetem VKK mellett. Döntését az édesapja is támogatta, bátran küldte megyeszékhelyünkre. Mint mondta: a VESC-nek az év elején tizenkét pontot hintett, ám a mérkőzésről inkább az maradt meg az emlékezetében, hogy alapos verésben részesültek (82:59). Új társai közül Vertetics Ádámot és Kováts Viktort még Zalaegerszegről ismeri, Takács Andrással egy csapatban pattogtatott, Szlávik Tamással és Nagy Róberttel pedig többször is összemérte az erejét a pályán.

A sportoló hosszú távra tervez mifelénk. Győrben kereskedelmet és marketinget tanult felsőfokú tanulmányai során, ősztől ellenben a Pannon Egyetem gazdálkodás-menedzsment szakán „debütál”. Már csak az a kérdés, hogy első, vagy másodéves hallgatóként.

– Mielőbb szeretnék az egyesület meghatározó játékosa lenni, miközben a teljesítményemmel minél előkelőbb helye-zéshez segíteném a csapatomat. Hiszem, hogy a bajnokság végén megszerezzük az első négy hely egyikét. Állítólag gyors és ruganyos vagyok, viszont a védekezésem és a labdakezelésem még javítható, finomítható. Tisztában vagyok vele, hogy Veszprémben rengeteg munka vár rám, ránk, de állok elébe, szeretem a kihívásokat. Ha szabad azt mondanom, most nyáron sem csak a lábamat lógatom – a barátaimmal –, dolgozom is. Jelenleg egy élménypark úszómestereként.