Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Söjtöry, Surányi, Kéri.

Veszprém: Helmeczi 4/3, Lógár 4, Pavlovic 28/6, Hegedűs 12/6, Körtélyesi 15/3. Csere: Pável 3, Kovács 5/3, Balázs. Vezetőedző: Mérész Csaba.

TF: Szobi 6, Buzás 10/3, Kerkai 8/3, Beák 13/9, Debreceni 7. Csere: Filipovic 20, Csabák. Vezetőedző: Mehmedovic Merim.

Az elmúlt hetek betegség- és sérüléshulláma után valamennyi kerettagjára számíthatott a hazai szakmai stáb, helyesebben Simon Lászlóra még nem, de mint megtudtuk: a régóta a maródiak listáján szereplő, de a tréningeken immár teljes intenzitással dolgozó karmester a napokban pályára léphet. Mindkét csapat pokoli sok munkát fektetett a védekezésébe – a harmadik percben csak egy–nullára mentek a bakonyiak –, még dobóhelyzetet is nehéz volt kialakítani, ha bajosan sikerült is, a labdák kiperdültek a gyűrű tövéről. Később megélénkült a játék, a helyi kedvencek találtak fogást a vetélytárson (7-2), ám a közönség kedvében járva hiába rázták meg magukat, a harmadik helyezett hamarosan egyenlített. A vendégek szívósan tartották magukat, erőszakosan kosárlabdáztak, ezért Hegedűs Gergelyék távoli dobásokkal próbálták (szét)bombázni az állásaikat. Aztán a kinti kísérletektől elkapták a fonalat, viszont – továbbra is – főként a hátsó alakzatok szilárdságát lehetett dicsérni (15-11). A lüktető negyed vége a hatalmas szívvel harcolt veszprémieké volt, de mint utóbb kiderült: a küzdőszellemüknek betudhatóan csak időlegesen erőltették rá az akaratukat a másik oldalra (19-12). Bár Kovács Soma triplájával tíz pont lett a feleket elválasztó különbség, az egész pályán letámadott Beák Gáborék idővel élesebbek lettek: vagyis, aki azt hitte, hogy egy pillanatra is meg szabad nyugodni, az tévedett (22-19). Mérész-mester magához hívta az övéit, csakhogy a parketten a folytatásban is óriási küzdelem zajlott – minden apróságért gürizni kellett. Mivel a szigorú védekezés mindkét műhely esetében sok energiát emésztett fel, sok dobás maradt ki, ritmustalanná vált az együttesek produkciója (24-23). Mindenki brusztolt becsülettel, az akarati tényezők sokat nyomtak a latba, s ekkortájt inkább a fővárosiak szándéka érvényesült (25-28). Ezt követően a végül harminchármas értékindexszel zárt Pavlovic pompás alakításai következtek, a belelendült bosnyák légiós közelről és távolról is „bemutatkozott”, igaz, a menet közbeni „megdicsőüléshez” a társakkal közös, csapatszintű védekezésére is szükség volt (35-28).

A fordulás után a TF egy hármassal faragott a hátrányán, más kérdés, hogy Lógár Bence gyorsan visszaállította a hétpontos differenciát. A királynék városába zsinórban hat győzelemmel érkezett „kanárisárgák” kiváltképp az erőszakosságukkal szándékoztak közelebb jönni, de a veszprémieknél mindig akadt valaki, aki lendített kicsit a társaság szekerén (43-36). Nem ez volt a hazaiak legjobb estéje, időnként visszaesett a teljesítményük, ugyanakkor ebben a szakaszban – a bosszantó hibáik dacára – állandósult az öt-hat pontos eltérés. Hiába regisztrált ötven–negyvennégyet az eredményjelző-tábla, a festéken belül igazán agilis Filipovic Stefanék gördülékenyebb támadásokkal jelentkeztek, ráadásul a mieink apró szabálytalanságai miatt futószalagon dobhatták a „plusz egyes” büntetőket. Miután alaposan megnehezítették a dolgunkat, újfent egalizáltak (50-50). Kétpontos HOYA-vezetésről indult a záró felvonás, azonban a megpróbáltatásoknak még nem volt vége (54-55). Pavlovic a sokadik nehéz periódusnál érezte, hogy ennél több kell, riadót fújt, mondván, nehogy a saját híveik előtt érje őket kellemetlen meglepetés. A mérkőzés továbbra sem volt folyamatos, temérdek fault tördelte szét a játékot, a nyugodtság hiányában nem csoda, hogy ziccerek maradtak ki. Szerencsére veszprémi részről a pontatlan támadójáték nem bosszulta meg magát, lévén, a lepattanó-csatában való dominanciának köszönhetően újra próbálkozhattak (62-55). Ám az izgalmas hajrában a diadal nem hullt csak úgy – a kilenc gólpasszt jegyzett – Helmeczi András és társai ölébe, mert az ellen rendre tempóra lelt, kellettek hát a hazai triplák, hogy a feltámadásaik vissza legyenek verve (65-62). Az utolsó percekben is jó néhány helyzet lett elpuskázva, amellett, hogy a bírók sem fújtak éppenséggel hazai pályát, az ítéleteikkel elsősorban a budapestieknek kedveztek. A nyugodtabb veszprémiek a lefújás előtt már az idővel is játszottak, és a jobb büntetőarányukkal (…negyvenhárom–huszonnyolc) megérdemelten tették rá a kezüket a két pontra.

Mérész Csaba: A derbin minden úgy történt, ahogy arra előzetesen számítottunk. Nem játszottunk szépen, de hajtottunk becsülettel, így rendkívül fontos győzelmet arattunk.

 

Fotó: vehirsport.hu