Veszprém

 

Veszprém, 400 néző. Vezette: Vida, Gaál, Horváth.

Veszprém: Helmeczi 12, Cook 4, Lógár 11, Hegedűs 17, Körtélyesi 18. Csere: Kovács 28/15, Pável 2, Schmitz. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Békés: Krstic 23/9, Kertész 9, Adebayo 5/3, Nagy 2, Hajdú 12. Csere: Gruda 4, Zrínyi 2, Papp 7, Balogh 3/3, Farkas, Bánszki. Vezetőedző: Balogh Vilmos.

A Vetési gimnázium tornatermébe kilátogatott híveknek nem kizárólag a küzdőtér tetszetős – a holt idényben „helyrepofozott” – parkettaborítása hatott újdonságként, a helyiek játékos-keretében is jó pár ismeretlen arcot fedezhettek fel. Az egyetemisták a balul sikerült, hétvégi szezonnyitójuk után odatették magukat: szigorú védekezéssel indítottak, Hegedűs Gergely pedig a túloldalon, „gólokkal” tette le a névjegyét (5-0). Támadásban próbálták megtalálni az üres embereket, ám a tabellán akkor még egy–eggyel állt ellenfél bizonyította, hogy jó játékosállománnyal rendelkezik (7-7). Aztán előjöttek a nyitókörben már látott – ősz hajszálakat „előcsalogatott” – hibák, a kinti dobások nem ültek, ám a mérkőzés lüktető jellegét mutatta, hogy a labdákat lopott mieink újítani tudtak (13-7). Ezután megint könnyelműsködni kezdtek, többször nem értették meg egymást a pályán, míg a kimaradt lehetőségeiket kihasználták az alföldiek (13-14). A „sorminta persze” nem ért végett, Körtélyesi Gergelyék összekapták magukat, az addiginál jobban koncentráltak, igaz, a produkciójukból néha így is hiányzott a lendület (21-16). A színvonal a második negyedben sem verdeste az eget, jó néhány labdavesztést jegyezhettünk fel, viszont ha hátul rendben mentek a dolgok, jöttek a könnyű kosarak, a látványos megoldások (25-21). Kovács Soma törte meg a HOYA-mezesek triplaátkát, de a hidak városából érkezettek akkor még szívósan tapadtak, kiaknázták a katlanban olykor idegenül mozgott, pontatlan veszprémiek megingásait (30-25). Ezúttal sem a képességekkel volt a baj, a kohézió elmaradása okozott kisebb-nagyobb problémákat. Szerencsére a védekezésben nem akadtak különösebb gondok – az összképhez mindenki próbált valamivel hozzájárulni (33-27). Helmeczi Andrásék később elkapták a ritmust, több mint tízpontos előnyre tettek szert, főként annak köszönhetően, hogy szinte sajnálták a levegőt a csapdába csalt, a szerb Danielj Krstic tolta riválistól (39-28). A nagyszünet előtt meg is jött a szurkolók hangja.

A veszprémiek a második félidő elején rátettek egy lapáttal az addig is a faulthatáron mozgott védőmunkájukra, erre legyen elég annyi, hogy a lefújásig tizennyolc labdát csentek (45-34). Körtélyesi begyűjtötte a negyedik személyi hibáját, Mérész-mester ettől függetlenül fent hagyta, és a – távoli kísérletekkel hadilábon állt – erőcsatár csak az összecsapás végén pontozódott ki (53-38). Az összeszedett bakonyiak magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, a korábbinál több energiát mozgósítottak, emiatt gyorsabb és élvezetesebb lett az előadásuk (59-40). Kiváltképp a védőmunka volt a kulcs, amiből tempós támadások születhettek. Lógár Bencéék végre úgy tüsténkedtek, ahogy azt a szakmai stáb és a publikum (el)várta, a csata ezen szakaszában a nézők is jól szórakoztak (63-45). Olyannyira domináltak, hogy a hátsó alakzatuk időleges felpuhulásán sem dohogtak a drukkerek. A záró felvonás elején felváltva estek a kosarak, mintha a hazaiak vesztettek volna a fegyelmezettségükből, aztán egy Kovács-hármas ismét emelkedő pályára állította az együttest. Kisvártatva húsz pontnál is nagyobb lett a feleket elválasztó különbség, a rossz döntéseket hozott alföldiek elvesztették a fonalat (75-55). Ryan Cook feltűnően önzetlennek bizonyult, a társaknak Helmeczivel együtt futószalagon gyártották a „forintos” labdákat, amiket csak be kellett dobni. Az ellenfélből tisztességesen felkészült veszprémiek fokozták az iramot: jól és nagy erőbedobással játszottak. A szurkolók remek egyéni teljesítményeknek tapsolhattak, azonban a tizenhárom lepattanót gyűjtött és harmincnyolcas értékindexszel zárt Kovács a jók közül is kiemelkedett (84-60). A bajnoki végén joggal szólt a rigmus: „Szép volt fiúk!”.

Mérész Csaba: Gratulálok a srácoknak az első győzelmünk okán. Mondom ezt annak dacára, hogy az elején döcögtünk és nem mindig a megbeszéltek szerint játszottunk. Ezért sem szabad elbízni magunkat, vagyis sok munka vár még ránk.

 

Fotó: veol.hu