Veszprém

 

Pécs, 200 néző. Vezette: Maár, Reisz, Koncsek.

PVSK: Krnjajski 7/3, Antóni 19/6, Berkics 2, Demeter 21/6, Kővágó-Laska 4. Csere: Popgyákunik, Bíró 1, Sértő 5/3, Dragasevic 7/3. Vezetőedző: Juhász Olivér.

Veszprém: Simon 7, Novák 4, Helmeczi 12/3, Körtélyesi 15/3, Hegedűs 10. Csere: Jilling 14/12, Sipos 4, Naményi, Oltárczy 2, Szeifert. Vezetőedző: Mérész Csaba.

A bajnokságban mind jobb formát mutató, zsinórban három – majd két óra múlva már négy – győzelmet számláló vendégek számára rosszul indult a derbi, az éllovas Oroszlányi SE Lionst is megtréfáló Mecsek-aljaiak ugyanis jobban rajtoltak (5-0). A különbség szerencsére nem hízott tovább, lévén, a palánkok alatt egy ideig erődemonstrációt tartott – Kámán Tamást és Kálló Nándort nélkülöző – mieink elkezdték kihasználni a helyzeteiket, más kérdés, hogy kintről rendre célt tévesztettek (9-6). A remekül nyitott, összesen tizenkét lepattanóig jutott Hegedűs Attila révén sikerült az egyenlítés (…ekkortájt az "új" szerzemény vitte hátán a csapatát), viszont eztán is sok volt a megingás, pedig lehetett volna fogást találni a pécsieken. Ezt támasztotta alá, hogy az ellenfél egyre-másra hagyta ki a büntetőket, amiket a sípmesterek időnként könnyű szívvel ítéltek meg nekik. Hegedűs a hetedik percben a harmadik személyi hibájánál járt. Mérész-edző a szigorú bírák miatt is, gyakran forgatta a keretét, a kezdők közül már csak Körtélyesi Gergely volt a pályán, aki nagy zsákolással hálálta meg a tréner bizalmát (9-13). Ekkor kellett volna türelmesebbnek lenni, mert a gyűrűk közelében feljavult hazaiak levetkőzték az addigi idegességüket: előbb feljöttek a távolról végre betalált Jilling Lászlóékra (13-16), a negyed végén pedig egy triplával visszavették a vezetést. Körtélyesi újabb zsákolásával és hárompontosával indult a második tíz perc, ám hamarosan ő is begyűjtötte a harmadik személyi hibáját (23-23). A hetek óta faultproblémákkal küzdő egyetemisták eztán nem mertek igazán agresszíven védekezni, a rivális előnybe is került a lepattanó-csatában – amit végül negyvenkilenc-negyvenötre (!) nyertek meg. Az együttesek fej-fej mellett haladtak, egyik fél sem tudott két-három pontnál jobban elhúzni. A veszprémi szakember időt kért, ugyanis az „oszlopok”, vagyis Körtélyesi és Hegedűs kivételével a többi sporttársuk nem különösebben dominált (31-29). Néhányan halványabbak voltak a megszokottnál, hiányzott belőlük az elszántság, vagy épp a koncentráltság. Érdekes, hogy az első félidőben csupán három labdát adtak el a bírói felfogással is küzdő veszprémiek, akik néha rendkívül pontatlannak bizonyultak a mezőnyből (36-35).

Nem utalt jel rá, de nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy fordulást követően jól indítottak Sipos Ádámék: gyorsan lefaragták a hátrányukat (40-41), aztán a tizenhárom lepattanót lekapott Körtélyesi sokadik zsákolása után a helyi szurkolók ráncolhatták a homlokukat. Hiába kért időt a vetélytárs, a triplákkal hadilábon állt (…a huszonkilenc kísérletükből összesen hatot értékesítettek), ám a labdákat futószalagon szerzett bakonyiaknak ebben az időszakban flottul ment (40-48). A produkciójuk kellő energiát tartalmazott, fegyelmezetten iparkodtak, a hátsó alakzatukra odafigyelve kihasználták a hat perc alatt két pontot szerzett ellen hibáit - s repesztettek egy nulla-tizenegyes rohamot. Hátradőlni azonban nem szabadott a képzeletbeli karosszékben, mivel az egy tucat büntetőt elhibázott Demeter Attiláék a szorult helyzetükben megmutatták, hogy igenis jó kollektívájuk van (47-50). A tehetségüket bizonyítva újra egalizáltak, a mieink dobószázaléka ekkor sem közelről, sem távolról nem verdeste az eget. A záró felvonás döntetlen állásról – és rossz megoldásokkal – folytatódott, szerencsére Simon Lászlóék előbb használták ki a másik oldal szétszórtságát (50-54). Szerencsére Jilling nem felejtette az öltözőben a célzóvizét, újabb triplát süllyesztett el a PVSK-gyűrűjébe, amire az ambiciózus hazaiak három hárompontossal feleltek (59-57). Mint azt Oltárczy Mátéék szezonbeli fellépésein már megszokhattuk: a hajrá felettébb izgalmasan alakult, s ha ez nem lett volna elég, a HOYA-mezesek közül hárman is négy személyi hibánál jártak. A negyed felénél Mérész-edző megint magához rendelte az övéit, ám a szavai először nem találtak értő fülekre, a tanítványai több labdát „ajándékoztak” a fiatal pécsieknek (61-57). Görcsös volt a vendégelőadás, a mieink képtelenek voltak meggyőző teljesítményt nyújtani. Ezért is jött nagyon jókor két Jilling-tripla (61-65), mert Antóni Csanádék a későbbi büntetőpárbajban már nem tudtak fordítani - "csak" drámai végjátékról gondoskodni.

Mérész Csaba: Most már bevallhatom, előzetesen kicsit tartottam a mérkőzéstől, vallom, ebből a csarnokból több gárda is lógó orral távozik. Sajnos a személyi hibákkal most is meggyűlt a bajunk, ám a legfontosabb, hogy nyertünk. Miután a zajló évadban még alig szerepeltethettem együtt a teljes csapatomat, minden apró sikernek örülünk.

 

Fotó: foto24.hu