Veszprém

 

Veszprém, 500 néző. Vezette: Esztergályos, Tóth, Sabáli.

Veszprém: Cook 25/9, Lógár 11, Kovács 28/9, Hegedűs 15/6, Körtélyesi 8. Csere: Pável, Schéda 5, Simon L. 6, Simon M., Schmitz. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Hódmezővásárhely: Szabó 15/3, Kun 3/3, Vas 6/6, Pavlovic 8, Gajic 13. Csere: Bálint 9, Rostás 2, Molnár 6, Kelemen 14, Horváth, Béres, Varga 4/3. Vezetőedző: Utasi Gábor.

A helyi kosárlabdázás napját ünnepelt hazaiak kellő energiával indították a találkozót, a bökkenő csak az volt, hogy az elején a vendégek előadásából sem hiányzott a lendület (7-4). Azonban a westernfilmek hangulatát idéző gólpárbajban csupán egy ideig tartották a lépést a mieinkkel, ugyanis a harmadik percben tizenhárom–hatot „írt” az eredményjelző-tábla. A másik születésnapos, Hegedűs Gergely a társaival együtt nem lassított, alig akartak hibázni; ráadásul a hátsó alakzatukon is szigorítottak (16-9). Közönségszórakoztató játékkal, rohanós tempókosárlabdával szolgáltak, úgy tűnt: az első negyedben dűlőre óhajtják vinni a dolgokat (22-9). Később kicsit lazítottak a gyeplőn, a szezonban eddig sérüléssel bajlódott Simon László is pályára lépett, hogy aztán a palánk alól szép góllal ragadtassa tapsra a híveket. Az igazsághoz tartozik, hogy közben a vásárhelyiek is magukhoz tértek, megnyugodtak és egy-két megmozdulásukkal bizonyították, hogy vannak ügyes alkalmazottjaik és nem szabad őket félvállról venni (25-16). A folytatásban mindkét oldalon megállt kicsit a tudomány, több hibát jegyezhettünk fel, majd az egyetemisták a még agresszívabb védekezésükkel ismét megzavarták az ellenfelet (31-17). Körtélyesi Gergelyék példásan dolgoztak hátul, a megszerzett labdákkal pedig lehetőségük nyílt könnyű kosarakat dobni (38-18). A produkciójuk ekkor is duzzadt az önbizalomtól. Ilyenformán rossz döntések sorozatára késztették Vuk Pavlovicékat, akiknek a támadásait szinte megfojtották: nem csoda, hogy öt percig gólképtelenek maradtak. Természetesen az ősz legjobbja címre pályázó Ryan Cook is hozzátett „valamit a műsorhoz”, időnként úgy szlalomozott végig a parketten, hogy a kispadon ült cimborák is csak ámultak (44-22). Olyan érzése volt az embernek, hogy mikor a helyi kedvenceknek kedve szottyant, előhúztak a cilinderükből négy-öt pompás elemet, ám ha csökkent a koncentrációjuk, a vetélytársnak is teret engedtek (51-31). Noha állandósult a húsz pont körüli különbség, a kosársulisok a fordulás előtt némiképp magukra találtak és felzárkóztak (54-39).

A nagyszünetben a – délután kültéri műanyag B33-as pályát átadott és középiskolások viadalát rendezett – klub vezetői, a szurkolók vastapsa közepette elbúcsúztatták az aktív játéktól a nyáron visszavonult Kámán Tamást és Oltárczy Mátét, akiknek a tízes, illetve tizenegyes szerelése a tornaterem mennyezetére került. Olybá tűnt, a HOYA-mezesek nem adtak ki magukból mindent – de ez csak a látszat volt –, mégis jól muzsikáltak, nem altatta el őket a nagy előny, vagy a rivális csoportbeli helyezése (61-39). A temérdek labdát eladott alföldiek is kezdtek tisztában lenni azzal, hogy az esten nem rúgnak labdába mifelénk, lévén, Mérész-mester fizikálisan és mentálisan is jól felkészítette az övéit az ütközetre (65-42). A tanítványok a szigorú védekezésre helyezték a hangsúlyt, gyakran csapdába terelték a becsületükért küzdött vendégeket. Hegedűs és Cook szebbnél-szebb akciókkal vétette észre magát, ám a (támadó)lepattanókat szedett és személyi hibákat kiharcolt Kovács Soma előtt is illett kalapot emelni (72-42). Visszaesett ugyan a kombinatívabb bakonyiak mezőnyszázaléka (…a lefújásig tizenegy büntetőt hagytak ki), de az ellenhez képest így is más dimenzióban iparkodtak (76-42). A tripláiknak köszönhetően azért megrázták magukat, erődemonstrációt tartottak, bár a játékrész végén néhány könnyelműséget is megengedtek maguknak – más kérdés, hogy a „műsorba” ez is belefért (76-50). Huszonkilenc pontos vezetésünkről indult a záró etap, majd abból a vásárhelyiek hamar hatot lefaragtak (81-58). A mieink alaposan visszavettek a tempóból, már nem mentek olyan elánnal, viszont a fölényükhöz így sem fért kétség (88-60). A vereségbe beletörődött Nemanja Gajicék mindazonáltal éltek a sansszal, azzal, hogy a veszprémiek már nem törték magukat, ha úgy tetszik: nem adták olcsón a bőrüket (88-66). Kihasználták a mieink hibáit, figyelmetlenségeit, csakhogy ez nem osztott, nem szorzott, hiszen a kilátogatottakat kizárólag az érdekelte, hogy Cookék eljutnak-e száz pontig (94-72). Végül ha nem is szaladtak, de araszoltak az áhított határig, ám a mérkőzésen ezen tervük nem vált valóra – ráadásul a lepattanó-csatában diadalmaskodott másik oldal húszon belülre jött. Persze, mindig ez legyen a legnagyobb baj.

Mérész Csaba: A meccs jelentős részében jól játszottunk. Magabiztosan kezdtünk és később is határozottan tartottuk az előnyünket.

 

Fotó: foto24.hu