Veszprém

– Zavarhatlak, vagy netán Bora Borán sütteted a hasad?
– Valóban a francia Polinéziában lévő sziget a kedvencem, álmaim netovábbja, de szerintem sosem jutok el a Csendes-óceán azon részére. A családdal idén is „csak” a magyar tenger partjára jutottunk el, Balatonlellén nyaraltunk.
– Azért gyanítom, hogy a holt idényben „leporoltad” a garázsban pihent Yamaha chopperedet…
– Akik ismernek, nem lepődnek meg azon, hogy a szelíd motorosok táborába tartozom. Már csak amiatt is, mert az élsport és a száguldás nem igazán fér meg egymás mellett. Ezzel együtt szeretek motorozni, a nyeregben teljesen kikapcsolódom. Nálam a mindennapi gondokat még az olvasás és a filmnézés feledteti el. A párommal, az úszóedző Vikivel már csak elvétve motorozunk közösen, mert sok időt töltünk a kétéves gyermekünkkel, Dorinával. Egyébként hajdan egy Babettával kezdtem, majd jött egy Simson és egy MZ, aztán a „sormintát követve” egy Suzuki.
– Ezer szál köt a zalai megyeszékhelyhez. Fájt, hogy nevelőegyesületed, a Zalakerámia-ZTE KK a következő évadra nem ajánlott neked szerződést?
– Miért tagadjam, megdöbbentem a hír hallatán. Miután szerettem volna – akár kiegészítő emberként – még egy évet segíteni az ottani első csapatnak, először mérhetetlen csalódást éreztem, aztán valahol megértettem Jimenez vezetőedző elhatározását. Talán jobb is, hogy a döntést 35 évesen nem én hoztam meg, hanem ő. Ne szépítsük, az előző három szezonban messze kerültem a csúcsformámtól, a tudásom alatt játszottam. Akadtak gyengébb fellépéseim, de az is igaz, hogy a sportoló néha másként értékeli a teljesítményét, mint a nézők. Úgy vélem, egy idény erejéig még hasznára lehettem volna az együttesnek, melyhez sok szép emlék köt.
– Ha sportolói megállapodást nem is kötöttek veled, a klub utánpótlás-vonalában szerepet kaptál…
– Indulásként a serdülők segédtrénere lettem. Ezen túlmenően ősztől a Zala-megyei iskolákat járom, a testnevelőkkel minél több tehetséget próbálok felkutatni.
– Miként fogadtad a veszprémiek megkeresését?
– Miután kiderült, hogy játékosként nem számítanak rám Zalaegerszegen, s a korosztályos gárdánál csak két-három gyakorláson veszek részt, eldöntöttem: elmegyek egy NB I/B csoportos alakulathoz. A veszprémi mellett egy másik egylet is megkeresett, ám a fejemben viszonylag hamar összeállt a kép, hogy ide kell jönnöm. Vertetics Ádámot, Takács Andrást és Kováts Viktort régebbről ismertem, Petőfi Áron vezetőedzőről pedig jókat hallottam. Végül egyéves megállapodást írtunk alá.
– Előzetesen milyen információid voltak az NB I/B csoportjáról, illetve a veszprémi kosárlabdaéletről?
– Bevallom, sok híradás, vagy adat nem állt rendelkezésemre, a másodosztály történéseit csak ritkán követtem figye-lemmel. De nem is ez a lényeg, fontosabb, hogy a tapasztalatom révén összefogjam a csapatot, irányítsam a fiatalokat a pályán, s az esetleges nehézségeken átsegítsem őket. Remélem, a társaság segítségére leszek.
– Csapatkapitánya, vagy „csak” vezéregyénisége leszel az új gárdádnak?
– Nem létkérdés a kapitányság, sokkal inkább megtiszteltetés. A kérdésnek jelenleg nincs akkora jelentősége, majd a társak eldöntik, hogy ki legyen a „főnök”. Nekem nincsenek sztárallűrjeim. Remélem, a játékom révén majd valahol felnéznek rám az itteni fiatalok. Azon leszek, hogy mindenben segítsem a közös munkát, a fejlődésünket. Ám bizo-nyítanék is, magamnak és a sportágnak is, hogy még lehet rám számítani.
– Állítólag fénykorodban sem a futás volt az erősséged…
– A felkészülés idejére jellemző hosszú távú futások sosem tartoztak a kedvenceim közé, ám a pályán történő gyors mozgásokkal és reagálásokkal sosem volt problémám. A sok futást mindig próbáltam ellensúlyozni a gondolkodá-sommal, a helyezkedésemmel, úgy, hogy egy lépéssel a másik előtt járjak. Ez másoknak úgy jött le, hogy a mérkőzések közben nem látszik rajtam az akarás, az elszántság, halvérű és flegma vagyok, noha tudom: mindig, minden erőmmel azon voltam, hogy az aktuális munkaadómat győzelemhez segítsem – még ha ezen szándékaim nem is oly’ látványosak. Én ilyen vagyok. Egy az NFL-ért, a snookerért és a krikettért rajongó kétméteres magasbedobó.
– A terveid szerint mennyi időt töltesz majd a királynék városában?
– Két hétközi foglalkozáson és természetesen a bajnoki csatákon itt leszek, de tudomásul kell venni, hogy más elfog-laltságaim is vannak. Szerintem aligha lesz gond a beilleszkedésemmel.
– Kilencvennégyszeres válogatott vagy, nyertél bajnoki aranyat, ezüstöt és bronzot, van MK-sikered, voltál az év kosárlabdázója, az egerszegi időszakon túl lehúztál két-két idényt az Alba Fehérvárnál és az Atomerőmű SE-nél. Ilyen dicsőségtabló mellett mit ígérsz a veszprémi szurkolóknak?
– Mindenekelőtt szeretném felhozni magam, jó formába kerülni, s a csapat érdekeit szem előtt tartva sok pontot dobni. Ezáltal jó hangulatot teremthetek a szimpatizánsaink körében, az ő támogatásuk például sokat jelenthet. Talán a higgadtság lesz az egyik fő erényem. Annak örülnék, ha a csapatjáték lenne az erősségünk. A veszprémi klub nem öt emberből áll majd, hanem tizenkét játékosból, akikre bármikor lehet számítani. Egy jól összerakott, több variációs lehetőséggel rendelkező együttes jó eredményeket érhet el. Az új játékos-keretünkkel jó eséllyel pályázhatunk a csoport 1-4. helyének egyikére. Azzal, hogy bővül a cserepad, több lehetőség adódik arra, hogy a kezdőötös tagjai pihenjenek. Fontos, hogy a rajtra összeérjünk, hogy tudjunk egymásért harcolni, mert úgy könnyebben válhat eredményessé a szezonunk. Hiszem, hogy felnövünk a feladathoz, s mindenkivel versenyre kelhetünk.
– Még az is előfordulhat, hogy Veszprémben ér véget a karriered?
– Nem levezetni jövők felétek, akár két-három jó évem is lehet a klubban. Vagyis jövő ilyenkor beszélhetünk a folytatásról.

(Fotó: bb1.hu)